Az eltérő európai törekvések előrevetítik, hogy milyen lesz is az EU az új washingtoni adminisztráció alatt: kaotikus, kiszámíthatatlan és még töredezettebb, mint idáig. Mindenesetre jó pár európai politikus attól tart, hogy ha túl közel merészkedik Trumphoz, akkor ezzel felerősíti odahaza a fennálló rendet elutasító erőket. Viszont ha szembefordul vele, akkor lemond a legfontosabb szövetséges támogatásáról. Ráadásul maga ellen fordíthatja a saját szavazóit, akik szintén aggódnak a bevándorlás, a gazdaság és a globalizáció miatt. A kérdés most az, hogy ezekben a kérdésekben egységesen lépnek-e fel az európaiak, vagy az országok külön-külön igyekeznek dűlőre jutni az USA-val. Bizonytalan az is, mi lesz az oroszellenes szankciókkal. Juncker úgy gondolja, felesleges időpocsékolás Trumppal próbálkozni, igaz, a Bizottság elnökének nem kell szembenéznie a saját szavazópolgáraival.
Európa tanácstalannak látszik az ügyben, mit is csináljon Trumppal, de nem siránkoznia kellene, hanem cselekednie, mert olyan hatalmas gondokkal néz szembe, amelyek megoldása nem tűr halasztást – írja a Süddeutsche Zeitung. Ám az unió vesztésre áll a nemzetállamokkal vívott harcban, ami rombolja a nimbuszát. Legalábbis így látja ezt a polgárok nem csekély része. A leendő amerikai elnök nem csinált titkot abból, hogy nem sokra tartja az EU-t. És az önmagában jó nagy pofon, hogy a politikus első külföldi vendégként Farage-t, a Brexit atyját fogadta. A közösség persze igyekszik önbizalmat gyűjteni, de hogy mennyire hasztalanok az ilyen kísérletek, azt bizonyítja, hogy Nagy-Britannia és Magyarország, Trump két legnagyobb híve, vasárnap este távol maradt a soron kívüli brüsszeli tanácskozástól. De még a francia külügyminiszter sem látta szükségét a panaszestnek. A kilátástalanságot tükrözi az is, amikor magas rangú európai tisztségviselők leszólják a következő elnököt és munkatársait, bármennyire jogosak is a bírálatok. Ilyenkor csak a dac beszél belőlük. Az unió legfőbb gondjait a közös valuta, a biztonság és a menekültek ügyében egyedül nem tudják megoldani sem a magyarok, sem a britek, de még a németek sem. Ám amikor még az európaiak sem hisznek a saját közösségük fontosságában, miként tudnák arról Trumpot meggyőzni?
Kísértet járja be Közép- és Kelet-Európát, az egyre nagyobb orosz befolyás kísértete – írja az „Oroszország visszatérése a testvérállamokba” című cikkében a Der Spiegel. Az apropó az, hogy Moldovában és Bulgáriában is Moszkva-barát elnök győzött, ám az elemzés megjegyzi, hogy egyes szereplők a saját hatalmi játékukhoz használják fel az orosz fenyegetést tartalmazó forgatókönyveket, azaz zsarolják vele a Nyugatot. A képbe beletartozik, hogy Orbán Viktor a szlovák kormányfővel és a cseh elnökkel együtt egyre nyomatékosabban követeli a Kremllel szemben hozott büntető intézkedések eltörlését. Mindenesetre mind Bulgáriában, mind Moldovában nehéz időket él át a képviseleti demokrácia, és ugyanez érvényes a legtöbb balkáni államra is, ahol a főként a korrupció lejáratja az uniós csatlakozás programját. De pl. a szerb miniszterelnök is ügyesen játszik az egyidejű Brüsszel- és Moszkva-barátságra, olyannyira, hogy Vucsics az EU legkedvesebb szövetségese a régióban. Egy szakértő úgy fogalmaz, hogy itt a geopolitika áll szemben a demokratikus és jogállami értékekkel. Sajnos, az unió túl sok engedményt tesz, és ily módon legitimálja az antidemokratikus folyamatokat. Az pedig Putyin kezére játszik.
A moldovai és a bulgáriai elnökválasztás eredménye illeszkedik a populizmus erősödő irányzatához, ám nem elegendő, ha Európa abban bízik, hogy ezek az erők egy nap úgyis csődöt mondanak – olvasható a Die Presseben. A két országban szűk többség döntött úgy, hogy olyan erőket segít hatalomra, amelyek támadják a földrész egységét, a nemzeti külön utat részesítik előnyben. Bezárkózással igyekeznek felülkerekedni a globalizálódáson, a nemzetközi versenyen és a migráción, közben pedig az orosz uralmi modellel szemeznek. Sikerükért nem lehet csak a kétségtelenül hatásos orosz propagandát okolni. Megvannak a hazai okai is, amiért az ottani elit a felelős. Bulgáriában pl. nem látható, hogy az ország ki tudna kászálódni a gazdasági bajokból. A populizmus sokat ígér, de kormányon már jóval kevesebbet tud felmutatni. Európa azonban nem alapozhat ez utóbbira, tanulnia kell a hibáiból, meg kell újulnia, mielőtt összeomlik.
Vona Gábor azt reméli, hogy a Brexit és Trump megválasztása után új szelek fújnak a világban és így két év múlva hatalomra kerülhet a Jobbik – jelengtette a BBC. A kérdés az, hogy valóban eltemeti-e szélsőjobbos múltját a párt, ideértve a cigányellenességet és az antiszemitizmust, és hogy be tud-e húzódni a politikai középre? A pártvezér azzal érvel, hogy akárcsak az Egyesült Államokban, Magyarországon is van igény a változásra, és hogy a többség szabadulni szeretne a kormánytól. Úgy tűnik, hogy a Jobbik lépéskényszerbe hozta a Fideszt, mivel kudarcra ítélte Orbán Viktor próbálkozását előbb a népszavazás, majd a betelepítések alkotmányos tilalma ügyében. A felháborodás hatalmas, a Jobbikot hazaárulással vádolja, a kormány közeli média egyik támadást indítja ellene a másik után. Vona elismeri, hogy a 2006-i indulás után elvesztette az ellenőrzést a párton belül bizonyos erők fölött, de azt cáfolja, hogy bármikor rasszisták lettek volna. Szerinte csupán a sajtó festette le úgy, hogy a Magyar Gárda félkatonai és cigányellenes lett volna. Ezzel együtt van olyan kijelentése, amit ma már nem vállal. Mint mondta, olyannyira így van ez, hogy a romáknak ma már nem kell félniük a Jobbiktól. Meg hogy helyreállítaná az Orbán által kiiktatott fékeket és ellensúlyokat. Úgy fogalmaz, hogy új programot tett le az asztalra, azután majd az emberek eldöntik, hogy akarják-e vagy sem.
Európa jobboldali pártjai és populistái önfeledten ünnepelték Trump sikerét, csak a Jobbik lógott ki a sorból – írja a Der Standard. A jelek szerint a párt nem akar szembemenni a főárammal, egyidejűleg összeakaszkodik Orbánnal. Mirkóczki Ádám szóvivő mindenesetre kiszámíthatatlan félidiótának minősítette a következő amerikai elnököt. Orbán Viktor ugyanakkor egészen eufórikusan üdvölte a választás kimenetelét. A Jobbik ezzel szemben igyekszik mérsékeltnek mutatkozni, a kormányfő ellenpólusa lenni. Hogy azután ily módon sikerül-e megtartani radikális és nemzeti gondolkodású törzsszavazóit, az kérdéses – mondja Kiszelly Zoltán politológus.
„Hasznos idióták” címmel a Frankfurter Allgemeine Zeitung rámutat, hogy a bőnyi rendőrhalál illusztrálja, milyen harciasan és gátlástalanul nyomulnak Magyarországon a neonácik. A tézist alátámasztja, hogy Budaházi és társai súlyos börtönbüntetést kaptak, nem beszélve a romagyilkosságokról. A bőnyi eset ugyanakkor politikai fordulatot vett, mert kiderült, hogy a katonai gyakorlatokon orosz “diplomaták” is részt vettek. A kormánypárt elkezdte firtatni a Jobbik és a szélsőségesek kapcsolatát, ami azért kényes, mert Vonáék a Fidesz leginkább veszélyes vetélytársának számítanak. A párt két év óta igyekszik mérsékeltnek látszani, de a kapcsolatai megvannak a szélsőjobbal, ideértve a 64 Vármegyét és a Betyársereget. Arról ugyanakkor nem tudni, hogy közvetlenül kötődne a Magyar Nemzeti Fronthoz, bár ezt a Fidesz egy fotóval igyekezett bizonyítani, amelyen Vona Gábor és Györkös István fia látható az iráni nagykövetség egyik fogadásán.