Könyv a nagyon aktuális Ady Endréről

Az az igazság, hogy megkéstem ezzel a cikkel. Az utóbbi hetekben már sokan megfogalmaztak és publikáltak a nyilvánosság mérvadó felületein egyöntetűen elismerő véleményt az Agárdi Péter szerkesztette kötetről, melynek ihletője az Ady magyarsága és modernsége címmel szervezett 2013 őszi konferencia és költői est volt. 

A Napvilág Kiadó gondozásában megjelent kötet esszét, tanulmányt, tárcát tartalmaz olyan kiváló irodalomtörténész, esztéta, műkritikus, olvasáskutató tollából, mint Tverdota György, Radnóti Sándor, Ferencz Győző, Veres András, Konok Péter, Gintli Tibor, Arató László és újságíró kollégánk Kácsor Zsolt, összegyűjtve nyújt át Ady-ihletésű verseket olyan kortárs költőktől, mint Erdős Virág, Térey János, Kovács András Ferenc és Nyerges Gábor Ádám.

A könyv címe – „Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra” – pontosan és markánsan jelzi a tavaly ősszel, a Földes György vezette Politikatörténeti Intézetben tartott konferenciának és költői estnek az aktualitását. Mert ez tudósi-művészi kiáltás volt a valódi aktualitás, Ady halálának 95. évfordulója csak az apropos. Aligha szorul bizonyításra ezek után, hogy ez a kis kötet – Agárdi bevezető szavaival szólva – a „primitív, nacionalista, modernség- és baloldalellenes Ady-hisztéria” feltámasztása ellen emel szót, megvédve a „demokratikus humanista és európéer patrióta Ady modern szellemét”.

Mondom, mindennek méltatását, elemzését tudósi hitelességgel és művészi érzékenységgel megtették most is néhányan. A könyv rangját és súlyát mindössze egy keserű feltételezéssel szeretném jelezni: alig hiszem, hogy akad egyetlen állami középiskolánk is, amelynek magyartanára az Adyról szóló tananyaghoz érve ajánlani merné tanítványainak. (Egyébként Ady publicisztikája érdemtelenül mindig is háttérbe szorult a költészete mögött a hazai közoktatásban, holott nem kevésbé zseniális.)

Két személyes élmény – értékelő-elismerő hozzászólás gyanánt. 

Az egyik. Amikor a MÚOSZ-nak még volt könyvkiadója, megjelentette az általam a publicisztika oktatásához szerkesztett szöveggyűjteményt („Sajtókincstár”), amelyben 23 Ady-publicisztika is szerepelt. A kötet néhány felsőfokú oktatási intézményben is ajánlott olvasmány volt, s hallgatóim elképedve fedezték fel Adyt, aki mintha csak most és mostanról, mintha csak nekünk… Nem nagyon kellett nekik magyarázni a zseni egyik jellemző ismérvét, nevezetesen, hogy mindig aktuális.

A másik. Két éve találkoztam a kisváros piacán a helyi notabilitásnak számító gimnáziumi tanárral, aki akkoriban ment nyugdíjba az Ady nevét viselő gimnáziumban végzett több évtizedes munka után. Szokásos derűje csak akkor váltott borúra, amikor közelebb hajolva ezt súgta: „Csak azt szeretném még megérni, hogy a giminkről lekerüljön ennek a rohadt, szifiliszes, hazaáruló disznónak a neve.”

Én nem tudnám teljesen kizárni annak lehetőségét, hogy megéri. Hiszen nemrégiben avatták újra az Ady által csak „vad geszti bolond”-nak titulált Tisza István szobrát, és természetesen most is akadt, aki kettejük ellentétét a személyesség és személyeskedés kisszerűségére degradálta, mintha az lett volna a lényege.

Végül hadd idézzek Ady „Nem lehet?” című publicisztikájából: „…kezébe kapta a hatalmat, megcsinálta a világ legerkölcstelenebb parlamenti fúzióját, meghamisította a régi szabadelvű pártot, elpaktált minden elpaktálhatót, bevitte s államférfiúi minősítéssel látta el a kokottságot, megszerezte dicsősége zengésére a sajtónak csaknem teljességét, kiölt a magyar politikából, közéletből minden őszinteséget.” 

Ezeket a sorokat arról a Széll Kálmánról írta, akinek ma újra tere van Budapesten. Miért ne lehetne szobra is? Miért ne lehetne annak avatásán is bármit mondani?

Tudvalévő, millió a példa, hogy a halhatatlansághoz gyakran kegyetlen és szenvedésekkel teli élet vezet. De azért a halhatatlanoknak is mázlijuk, hogy meghalnak, s nem látják, amit látniuk kellene.

(Agárdi Péter (szerk.): „Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra”. Ady magyarsága és modernsége. Napvilág Kiadó, 2014. 288 oldal, 2800 Ft)

***

Az eMasa állandó recenzense, Cserhalmi Imre június 21-én ünnepli 80. születésnapját, melyhez szerkesztőségünk ezúton is gratulál.