Az alaptörvény immár negyedik módosítása mindenki számára egyértelművé tette, hogy a jelenlegi hatalomnak nincsenek tényleges alkotmányos korlátai. Az alaptörvény kizárólag annyiban garantálja a jogokat, amennyiben az a politikai hatalom érdekeit szolgálja. A TASZ munkája közben folyamatos és rendszerszintű támadásokat tapasztal azon jogok ellen, amelyek kiterjesztéséért dolgozik. Szűkült a jogvédő arzenál is, ahonnan eszközeinket válogathatjuk. Az állam adta környezet úgy változott ellenségessé, hogy a rendszerváltás óta sem nőtt fel a jogaival tisztában lévő, értük kiálló generáció, így a civil társadalom sem erősödhetett meg.
Jelentésünkben hangsúlyosan foglalkozunk a jogállam védelmével, amit jellemzően az Eötvös Károly Intézettel és a Magyar Helsinki Bizottsággal látunk el. A gyülekezési jogi programunk kritizálta a TEK-nek és a rendőrségnek a tüntetésekre vonatkozó jogkorlátozó gyakorlatát. A lelkiismereti-szabadság-programunk kinyilvánította alkotmányossági aggályait a kötelezően választandó erkölcs- és hittan kapcsán. A szólás- és sajtószabadság program működése közben foglalkoztunk az alaptörvény és az új Polgári törvénykönyv által felvetett problémákkal; az öncenzúrára kényszerített újságírók helyzetével.
A politikai részvételhez kapcsolódó jogok – a választójog és a választhatóság – a demokrácia sarokkövei. Az új választási eljárási törvény, az alaptörvény legújabb módosításainak szellemében született kampányszabályozás, és egyes csoportoknak a politikai részvételből való kizárása aggasztó alapjogi problémákat vet fel a felsorolt területek mindegyikén.
Az információszabadság tönkretétele és újraélesztése is ebben az évben történt: a TASZ a trafikkoncessziók körüli visszaélések feltárása, vagy épp az adatkezelő közfeladatot ellátó szervek adatigénylést automatikusan elutasító gyakorlata miatt indított stratégiai perek által is igyekezett átláthatóbb viszonyokat teremteni.
A kormány 2013-ban is folytatta a mélyszegénységben élők kriminalizálására irányuló jogalkotását – romaprogramunk e dimenzióban a kármentést, a diszkrimináció elleni törekvéseket, és a „magyarellenes indíték” néven gyakorolt jogalkalmazási-ítélkezési jogi nonszensz kiküszöbölését szolgálta.
Szintúgy a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok állami túlhatalommal és jogfosztással szembeni védelmét szolgálja a betegjogi- és önrendelkezési programunk; a kriminalizált hajléktalanság és egyre kevésbé kikényszeríthető betegjogok kapcsán is intenzív, napi munka hárult jogsegély-szolgálatunkra. Nem hozott javulást2013 aHIV-vel élők életében sem, különös tekintettel az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és adatvédelem területére. A vonatkozó programunk legnagyobb sikere, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság kimondta: sérti az egyenlő bánásmódot, hogy a Központi Stomatológiai Intézet ajtóra írva hirdette, hogy nem lát el HIV-vel élőket, illetve AIDS betegeket, és az állam, bár tudomása volt a rendszerszintű problémáról, nem tett semmit annak felszámolásáért.
A jelentés mellett a TASZ filmekben is reflektált arra a problémára, hogy a fogyatékos emberek ma még nem élhetnek másokkal egyenrangú állampolgárokként Magyarországon, nem vehetnek részt a közös döntéshozatalban és nem dönthetnek szabadon saját életükről. Végül pedig a jelenlegi államhatalom által vallott, „Drogmentes Magyarország” illúziójával is vitába szálltunk, rámutatva: a büntetőjogi eszközök kizárólagossá tétele, a felvilágosítás és ártalomcsökkentés megszüntetése, valamint a civil érdekvédelem kiüresítése elfogadhatatlan és súlyos társadalmi károkkal jár.
A jelentés, illetve a TASZ 2013-ban végzett munkája kapcsán Kapronczay Stefánia, a szervezet ügyvezető igazgatója elmondta: „Az idén a megszokott tevékenységeinket, módszereinket is újra kellett gondolnunk. A cél nem teljesen új módszerek kitalálása, hanem a meglévők kellő újrahangolása volt. Továbbra is pereskedünk és véleményezzük a releváns jogszabályokat, emellett viszont azt szeretnénk, hogy a tevékenységünkön keresztül az emberi jogok és a jogállam egyre többek számára váljon olyan értékké, amelyért maguk is hajlandók és képesek is kiállni.”
„Bár december 10-e az emberi jogok világnapja, mégsem ünnepelünk, mert nincs okunk ünnepelni. Az emberi jogok ma, Magyarországon nem számítanak megkérdőjelezhetetlen értékeknek. Ez a nap inkább arra alkalmas, hogy azok, akik számára az emberi jogok kétségbe vonhatatlanok, megbizonyosodjanak arról, hogy ezzel a meggyőződésükkel nincsenek egyedül” – tette hozzá Szabó Máté Dániel a TASZ szakmai igazgatója, akinek az emberi jogok napja alkalmából írt „Keserű köszöntőjét” itt olvashatják:
Az emberi jogok napja alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk az idei év eseményeire, és értékeljük az emberi jogok helyzetét. Az eredmény nem ünnepelni való.
Több ezer ember kényszerül arra, hogy az utcán éljen. Az állam megoldása erre az, hogy ezeket az embereket megbünteti, akár börtönbe is zárja.
Életeket menthet, hogy a droghasználók steril tűhöz és fecskendőhöz juthatnak hozzá. Egy budapesti polgármester személyes háborút folytat azért, hogy a szervezett tűcserét lehetetlenné tegye a kerületében.
A hatalmon lévők rokonai, barátai és üzletfelei szereztek jogot arra, hogy trafikot nyissanak. A kormány még a törvényt is képes volt módosítani azért, hogy ne lehessen bizonyítani a korrupciót.
A terrorelhárítás úgy figyelheti meg, hogy mit csinálunk a paplan alatt, hogy ezt a független bíróság nem ellenőrizheti. Az Alkotmánybíróság szerint ez nem sérti az emberi jogokat.
Egy volt adóhatósági dolgozó azt állítja, hogy szemet hunytak a költségvetés milliárdos megrövidítése felett. Az adóhatóság a bejelentés valódi kivizsgálása helyett a bejelentőt jelenti fel rágalmazásért.
A Cinege utca a miniszterelnök háza előtt is közterület. Azért, hogy a miniszterelnököt megóvják a kellemetlen véleményektől, a terrorelhárítás lezárja a területet a tüntetők elől.
A hatóságoknak négy év sem elég arra, hogy döntés szülessen arról, hogy valaki elkövetett-e egy bűncselekményt. Az állam úgy nyer időt, hogy lehetővé teszi, hogy a vádlottat bírói ítélet nélkül is korlátlan ideig fogva tarthassák.
Egy egész busznyi szélsőséges az iskolai órák közötti szünetben játszó cigány gyerekeket félemlít meg. A rendőrségnek ez nem elég ahhoz, hogy azonnal eljárást indítson.
Tűrhetetlen az a mindennapi rasszizmus, ami a romákat sújtja. Mégis romákat ítélnek el rasszista gyűlöletbűncselekmények elkövetése miatt.
Ez mind Magyarországon történt 2013-ban. Az emberi jogok ebben az országban ma nem számítanak megkérdőjelezhetetlen értékeknek. Húsz évvel azután, hogy a magyar jogrendszer részévé vált az Emberi Jogok Európai Egyezménye, ott tartunk, hogy a magyar jogvédelmi mechanizmusok helyett, ha valaki emberi jogi jogsérelmét orvosoltatni akarja, akkor ezt reálisan már csak a strasbourgi bíróság előtt teheti meg.
Az emberi jogok napján nem ünnepelünk, mert nincs okunk ünnepelni.
Nemcsak ezen, hanem a maradék háromszázhatvannégy napon is minden, az emberi jogok iránt elkötelezett embernek személyes felelőssége, hogy felvállalja a meggyőződését. Csak így lehetséges, hogy aki az állam elfordulását az emberi jogi értékektől elfogadhatatlannak tartja, megerősödhessen abban: nem ő gondolkodik rosszul.