A magyar gazdaság a második negyedévben a vártnál gyorsabban bővült. A bruttó hazai termék – szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok alapján – 0,8%-kal nőtt az előző negyedévhez képest. A múlt év azonos időszakához mérten – a kiigazítatlan, illetve a naptárhatás kiszűrésével számított adatok szerint egyaránt – 3,9%-kal, az Eurostat által alkalmazott, tehát nemzetközi összehasonlításra alkalmas – szezonálisan és naptárhatással korrigált – adatok alapján 3,7%-kal emelkedett a GDP. Az első félévben a gazdaság teljesítménye az előbbi módszerrel számolva 3,7%-kal, a nemzetközileg összehasonlítható adatok alapján pedig 3,5%-kal haladta meg az egy évvel azelőttit.

A múlt évek gyenge gazdasági teljesítményét követően dinamikusan bővül a magyar gazdaság. Természetesen csupán az alacsony bázishoz képest, mivel a megelőző három évben összesen 1%-kal nőtt a bruttó hazai termék. A második negyedévben az előző év azonos időszakához mért növekedés a legmagasabb az Európai Unióban, és az előző negyedévhez mért bővülési ütem is a három legdinamikusabb között van. Mivel a növekedés – az uniós projektek felgyorsításának köszönhetően – a múlt év közepén élénkült meg, ezért a második félévben már kevésbé érződik majd a bázishatás, így a következő időszakban csökkenő ütemre számíthatunk. Az első félévi adatok alapján az idén a GDP emelkedése elérheti a 3%-ot.

Ez a kedvező helyzet tehát átmeneti tényezők együttes hatására jött létre: az uniós projektek mellett figyelmet érdemel a választási gazdaságpolitika fogyasztást növelő hatása, az európai konjunktúra talaján az export – főként a járműipari kivitel – felgyorsulása. Ugyanakkor a kormányzati politika anomáliái miatt ez a növekedési ütem nem fenntartható, és a jövő évben a bővülés dinamikája várhatóan a felére csökken. Ennek oka a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának teljes hiánya, a konfrontatív, sőt egyre agresszívabb kormányzati magatartás, a permanens szabadságharc szinte minden autonóm gazdasági szereplővel szemben a hazai gazdaságban és az Európai Unióban folytatott politikában egyaránt. Az utóbbi idők egyik új – korántsem örvendetes – fejleménye a jegybank új szerepkörének kibontakozása, amely szerint a fiskális politika   meghatározó szereplőjévé válik. Ennek következményei szinte beláthatatlanok a gazdaságpolitikára.

Az elemzés teljes terjedelmében itt olvasható, tessék kattintani!