(Forrás: www.muosz.hu) Gyakorlati hatása nincs, hogy az EP elítélte Magyarországot, ám növeli a nyomást az EU-ra, hogy ne adja oda az Orbán-kormánynak a korrupciós aggályok miatt befagyasztott pénzeket – írja a The Guardian. Orbán ugyanakkor arról igyekszik meggyőzni a Bizottságot, hogy annak utalnia kell a gazdasági újjáépítési alapból a jó egy éve felfüggesztett 4640 millió eurót. Egyben próbálja kivédeni a folyamatban lévő eljárást, aminek eredménye az lehet, hogy lemondhat a 24 300 milliós felzárkóztatási alap egy részéről.
Az Orbán-kormány november közepéig kap időt, hogy rendbe tegye a szénáját. A napokban mosolyoffenzívát folytatott Brüsszelben, a jövő héten pedig várhatóan egy sor intézkedést javasol a korrupció ellen. Bírálók attól félnek, hogy Brüsszel kozmetikai változtatásokkal is beéri a viszály rendezésére.
Daniel Freund, német zöld európai képviselő úgy véli, hogy von der Leyenék fél szívvel ugyan, de megállapodtak Orbánnal az általuk szükségesnek tartott módosításokról. Csakhogy aligha lehet néhány hét vagy hónap alatt megjavítani mindazt, amit 12 év alatt tettek tönkre.
A strasbourgi határozat rámutat a magyarországi urambátyám-rendszer, a protekció és a nepotizmus veszélyeire a közigazgatás legmagasabb szintjein, megnehezíti, hogy a végrehajtó testület engedményeket tegyen az uniós források védelme kapcsán. Gwendoline Delbos-Corfield, aki a vadonatúj helyzetértékelést készítette, utalt arra, hogy a strasbourgi törvényhozók négyötöde megszavazta az előterjesztést. A végső döntés a többi 26 államon múlik az éppen négy éve tartó jogállami eljárásban, ám azok mostanáig nem mutattak nagy kedvet, hogy tengelyt akasszanak Budapesttel.
Der Standard Az osztrák konzervatívok egyik strasbourgi törvényhozója úgy ítéli meg, hogy eredményre fog vezetni a Magyarország ellen folyamatban lévő feltételességi eljárás. Lukas Mandl szerint a magyar emberek megérdemlik a jogállamiságot. „A helyzet csak egyre rosszabbra fordul, a demokrácia szemünk láttára hullik szét” – tette Bettina Vollath az osztrák szociáldemokratáktól.
Az ausztriai zöldek nevében Monika Vana azt sürgette, hogy az Európai Bizottság csak akkor járuljon hozzá a szubvenciók folyósításához, ha teljes mértéken teljesültek jogállami ajánlásai, és a magyar kormány végrehajtotta az Európai Bíróság összes, idevágó határozatát. Ezenfelül azonnal meg kell torolni, ha lopják az EU pénzét.
Ugyanakkor a szélsőséges Osztrák Szabadságpárt EP-frakcióvezetője, Harald Vilimsky szégyennek nevezte az Európai Parlament tegnapi állásfoglalását. Mint mondta, a jelentés kipellengérezi a magyar demokráciát, de egyetlen jogsértést sem bizonyít.
Süddeutsche Zeitung A jelek szerint az Európai Bizottság azt javasolja vasárnap, hogy vonják meg a szubvenciók bizonyos hányadát Magyarországtól, mert az nem tesz hathatós lépéseket a korrupció ellen. Ugyanakkor Brüsszel még adna egy utolsó lehetőséget az Orbán-kabinetnek. Daniel Freund azonban abból indul ki, hogy ha sikerül egyezségre jutni a jogállami vitában, akkor megnyílik a koronaalap is. A német környezetvédő képviselő szerint félő, hogy az EU túl alacsonyra teszi a lécet, így a miniszterelnök nem lép a javulás útjára.
Orbánnak nagyon kell a pénz, mert a költségvetés már hatalmas kiadásokat, illetve beruházásokat előlegezett meg, abban a reményben, hogy majd a közösségi utalásokból feltöltik a kasszát. Miniszterek lobbiztak az utóbbi napokban Brüsszelben, hogy jó hangulatot keltsenek az ország iránt. A hivatalos tájékoztatásból ezúttal elmaradtak az Európai Uniónak címzett vádaskodások és sértegetések. A hangsúly a diplomáciai derűlátásra helyeződött át, azzal a mottóval: éppen elég kedvező javaslatot tettünk le az asztalra, így a Bizottság nem tehet mást, mint hogy leállítja a vizsgálatot és enyhíti a nyomást.
A civil társadalom erősen aggódik, hogy Brüsszel hagyja bepalizni magát. Három neves nem kormányzati szervezet is úgy látja azonban, hogy az ígéretek már ott sántítanak, hogy szó sem volt a javaslatok nyilvános megvitatásáról. Azokat a Fidesz hátsó szobáiban agyalták ki, de a részleteket a beavatottakon kívül még senki sem látta.
Hadházy Ákos kifejtette: amíg Magyarország nem lép be az Európai Ügyészségbe, addig csak látványpolitizálásról van szó. Most az a cél, hogy a hatalom időt nyerjen.
Die Presse Magyarország kivételével az összes uniós állam amellett van, hogy az ENSZ küldjön külön megfigyelőt Oroszországba az emberi jogok helyzetének felmérésére. Az egyezség több heti tárgyalás után jött létre, ám a magyar képviselő nem támogatta, holott látnivaló, hogy az orosz kormány mind keményebben lép fel a kritikus hangokkal szemben. Luxemburg vállalta, hogy előterjeszti a 26-ok kezdeményezését a világszervezet Emberi Jogi Tanácsában.
Washington Examiner Orbán Viktor az orosz gazdáját szolgálja, amikor elárulja az USA-t és Európát – állapítja meg a konzervatív amerikai hetilap. A politikus két napja újabb botot dugott az amerikai külpolitika kerekének küllői közé, vagyis ismét megcáfolja, hogy az USA jobboldali barátja volna. Nem elégedett meg azzal, hogy Magyarországot a Kínai Kommunista Párt legfőbb európai előretolt helyőrségévé teszi, most az a szándéka, hogy a tél közeledtével meggyengíti az ukrajnai és európai biztonságot.
A gázháborúval Putyin rá akarja kényszeríteni az EU-t, hogy ne támogassa tovább az ukrán ellenállást és oldja fel a szankciókat. A földrész megkésve ugyan, de szembeszállt az energiahordozó-háborúval. Rájött: teljes mértékben összeegyeztethetetlen az 1945 utáni nemzetközi renddel, hogy Oroszország fel kívánja számolni a független Ukrajnát és annak népét szolgasorba igyekszik taszítani.
De cimborájára, Orbán Viktorra támaszkodhat Putyin. Ezt bizonyítja, hogy Menczer Tamás, a külügyi tárca szóvivője kijelentette: a tél rákényszerítheti az EU-t a megtorló intézkedések felülvizsgálatára. Továbbá: ha ez bekövetkezik, akkor vége lehet az energiaínségnek és a magas áraknak. A jelek szerint Budapest számára közömbös az ukrán és a nyugati biztonság. Orbán hiszi, hogy az egyáltalán nem fontos, amíg Magyarország hozzájut az olcsó orosz gázhoz és örömöt szerez Putyinnak.
Ez már csak úgy van, hogy ez a fauszti alku megjutalmazza az orosz agressziót, áldozatul dobja oda az ukránokat és bátorítja a kínai államfőt, mármint hogy csupán névlegesnek tekintse a nyugati védelmet. Lehet, hogy Orbán a Konzervatív Politikai Akció Konferencia barátja, de semmiképpen sem segít az USA legszorosabb brit, lengyel és kelet-európai szövetségeseinek, akik nem potyáznak. Viktor elvtárs a kommunista Kína és az imperialista Oroszország pártján áll.
Human Rights Watch Nem maradhatnak következmények nélkül a demokratikus értékek elleni támadások – mutat rá a nemzetközi jogvédő szervezet európai és közép-ázsiai jogi igazgatója annak kapcsán, hogy az Európai Parlament elítélte a magyar jogállam módszeres leontását. Phillippe Dam helyesli, hogy Strasbourg növeli a nyomást Magyarországra, hozzátéve, hogy a lépésnek ébresztőleg kell hatnia más uniós intézményekre, amik javarészt elmulasztották a cselekvést.
Pedig a magyar kormány fokról fokra hágta át a bevett normákat. Sok vörös vonalat keresztezett, ám túl nagy baja nem lett belőle. A Bizottság keveset tett, hogy Budapest megtartsa a normákat. Vonakodott belevágni a jogállami eljárásba is.
Az európai törvényhozók joggal marasztalják el a Tanácsot, illetve a végrehajtó testületet a tétlenségért. A ködös magyar javaslatok nem eredményezhetik a vizsgálatok leállítását. Ha az EU azt akarja, hogy hiteles legyen a kiállása az ukrán demokrácia mellett, de a világban másutt is, akkor meg kell mutatnia, hogy saját tagjai eleget tesznek a legmagasabb normáknak.
EUobserver Két belga elemző úgy látja, hogy az unió helyzetéről tartott beszédből Ursula von der Leyen sajnálatos módon javarészt kihagyta az európai demokráciát belülről fenyegető veszélyeket, pedig a világ vezető autokráciái közül kettő: Magyar- és Lengyelország a szervezet tagja.
Alvaro Oleart, a Maastrichti, illetve Tom Theuns, a Leideni Egyetem tanára szerint a Bizottság elnöke nem nevezte néven, hogy ki azok, akik a tekintélyuralmak trójai falovaként a jogállamot támadják. Márpedig itt létfontosságú, hogy ne kerteljünk. Orbán Viktor lebontotta országában a demokratikus viszonyokat, mégis egyenlő félként ott ülhet az Európai Tanácsban. A lengyel igazságszolgáltatás függetlensége folyamatos ostromnak van kitéve a PiS részéről.
Olaszország ott tart, hogy neofasiszta kormányt válasszon. A trumpi Svéd Demokraták bejuthatnak a hatalomba. Közben az Európai Bizottság megnyilatkozásai arról tanúskodnak, hogy a testület jogászkodó, technokrata megközelítéssel viszonyul a demokráciához. Pedig itt többről van szó, mint a jogállamról és a hatalmi ágak szétválasztásáról. Valójában azt jelenti, hogy igazi alternatív nézetek versengenek egymással egy egészséges nyilvánosságban, ezért zavaró, hogy Magyarországon megfojtják a független médiát.
Az autokrácia válságot idézett elő, ezért Brüsszelnek sürgősen be kell vetnie minden eszközt a pluralista demokrácia védelmében. Először is még több szerződésszegési eljárást kell indítania az ilyen tagok ellen, kemény büntetéseket szorgalmazva. Azonkívül a támogatásokat a demokratikus kormányzástól kell függővé tennie, és nem csak akkor, amikor uniós alapok forognak kockán.
Sajnos, a Bizottság időről időre bizonyítja, hogy fogatlan és engedékeny, ám ha ezen változtatni kíván, akkor mozgósítania kell a civil társadalmat, valamint a közszférát is, ideértve a pártokat, szakszervezeteket, országokat, az uniós pártcsaládokat, hogy segítsék a demokrácia híveit a magyaroknál és a lengyeleknél. A tekintélyuralmi rendszerek persze beavatkozásnak fogják minősíteni, de itt nincs helye a semlegességnek.
A Die Weltkommentárírója szerint a szabad országok erősebbek, mint ahogy gondolják, az autokráciák ezzel szemben gyengébbek, mint ahogy azt hisszük róluk. A vélemény annak kapcsán látott napvilágot, hogy az üzbég fővárosban összegyűltek Kína, Oroszország, Irán és India vezetői, akik alternatív tömböt szeretnének létrehozni a Nyugattal szemben. Csakhogy utóbbinak van egy nagy-nagy előnye ezekkel az agyaglábú óriásokkal szemben, amelyek csak ránézésre látszanak erősnek.
A nyolc, nagy nyugati ország kétszer akkora gazdasági teljesítményt tud felmutatni, mint a Sanghaji Szerződéshez tartozó államok. Ráadásul utóbbiak nagy részét Kína adja, ami a járvány miatt éppen nagy nehézségekkel viaskodik, nem beszélve a demográfiai gondokról, amik a jövőjét veszélyeztetik.
Az autokrata klub negatív alapon hozta létre az összefogást, mert elutasítja a nyugati eszméket. Érdekszövetségről van szó, ami csupán ideig-óráig marad fenn. És látnivaló, hogy Peking nem kíván közel kerülni az oroszokhoz, viszont nagy hasznot húz a gázból és olajból, amit az európai bojkott miatt Moszkva kénytelen felajánlani Ázsiában.
A Nyugatot egyesíti a meggyőződés, hogy jog és a szabadság a biztonság és a jólét legmegbízhatóbb alapja. Ebből az utóbbi három évtizedben Németország kilógott, mert fontosabb volt számára, hogy olcsón kapjon energiát Oroszországtól, illetve autókat tudjon eladni Kínában. Az oroszpolitika katasztrofális vége tanúsítja, hogy újból meg kell tanulnia megválogatnia a barátait. Mert lehet érdekalapon társulni a szabadság ellenségeivel, de támaszkodni csak azokra az államokra szabad, amelyek osztják ugyanazokat az értékeket.
Bloomberg Alighanem ajándék Putyin számára az európai populista hullám, tehát a Svéd Demokraták előretörése, illetve az olasz jobboldal várható győzelme. Azaz újabb fagyos időszakot élnek át az európai liberális politikai hagyományok. A svédeknél a szélsőjobb most először bekerülhet a kormányban. De a jobboldali populizmus bekeríti az egész földrészt.
A brit miniszterelnök erősen nacionalista programmal szerezte meg a jelöltséget a tory párton belül. Orbán Viktor, az EU örök illiberálisa, továbbra is blokkolni akarja a szankciókat Oroszország ellen. A nacionalista lengyel kormány az ukránok megsegítésének élharcosa, de részéről erős korlátokba ütközik a szolidaritás Brüsszellel, hát még Berlinnel.
Az emelkedő üzemanyag- és élelmiszerárak rásegítenek a politikai hullámverésre, rosszak a polgároknak, csapással érnek föl a kormányok számára. Így csak még nagyobb a zavar érzete. Ennek az egyik következménye, hogy a nacionalizmus köntösében reneszánszát éli a populista jobboldal. Ám nem segíti elő a közös akciókat, éppen akkor, amikor a példátlan energiaválság, a közelgő recesszió és a háború miatt egységet kell tanúsítani. A megosztott kontinens csak az ellenségeinek jó, közülük is leginkább Putyinnak.
Frankfurter Allgemeine Zeitung A lengyel ellenzék kiszabadult a PiS csapdájából, amikor megszavazta a parlamentben, hogy Németországnak kártérítést kell fizetnie a háború során okozott veszteségekért, ám ez csak még jobban összekuszálja a kétoldalú viszonyt. Ha ugyanis hatalomváltás következik be Varsóban, a követelés utána ugyanúgy napirenden marad.
A Jog és Igazságosság persze továbbra is belpolitikai tőkét akar kovácsolni a kérdésből. Németország azonban nem engedhet. Egyben azonban el kell ismernie az egykori német bűnöket, éspedig úgy, hogy ne keletkezzék az az érzés: csupán szavak segítségével igyekszik megúszni a felelősséget. Viszont a témát el kell különíteni sok minden mástól, mert rengeteg olyan terület van, ahol fontos a bilaterális együttműködés.
A The Wall Street Journal vezércikke szerint nagy rejtély, hogy a német kancellár miért akadékoskodik még mindig, és miért nem hajlandó nehézfegyvereket adni Ukrajnának, holott a nyugati harceszközök segítségével Kijev folytathatná az előrenyomulást a megszállókkal szemben. A gyalogsági, illetve támadó tankok szállítását a koalíciós partnerek is sürgetik, de már felülvizsgálta véleményét ez ügyben Scholz pártja is.
A kormányfő arra hivatkozik, hogy meggyengíteni a NATO védelmi képességét, ha a német készletekből küldenének tankokat, ám ezzel nem értenek egyet a szövetségesek. A legjobb az lenne Berlin és a földrész számára is, ha az ukránok további katonai sikereket aratnának és így Putyin kénytelen lenne visszavonulni, illetve a gyenge fél pozíciójából tárgyalni. Csakhogy a német politikus vonakodása veszélyes Ukrajna és az észak-atlanti katonai szervezet szemszögéből. És méltatlan egy olyasvalakihez, aki fél éve még egy bátrabb Németországot ígért.
The Washington Post A Kijevben szerzett személyes benyomások alapján az újság legendás elemzője, Fareed Zakaria most már érti, mi az ukrán frontsikerek titka, még akkor is, ha a társadalom meg van riadva a hatalmas veszteségek láttán. Mindennapos a félelem, a családi veszteség, a szomorúság és nyugtalanság. De az emberek elszántak, hogy folytassák az ellenállást, nem törnek meg.
Ennek oka az, hogy Moszkvában az invázió egyetlen ember döntése volt. Lehet, hogy a közvélemény jóváhagyta, de nincs oda érte. És tartalékosokat csak börtönökből, nagy pénzek felajánlása árán lehet toborozni, vagy olyan zsoldosokat kell fogadni, mint Wagner Csoport.
Minderre ukrán részről egységes a válasz, kiterjed jóformán az összes polgárra. Hatalmas különbség mutatkozik az erkölcsben. Az ukránok az országukért és az szabadságukért küzdenek, az oroszok félelemből és anyagiakért.
Putyin a nyugati szavazók gyengeségére alapoz, de nem biztos, hogy bejön neki, mert a Nyugat szokatlanul egységes. És amikor ekkora a tét, továbbá igazságos az ügy, akkor a demokráciák kitartanak az irány mellett. Ezt tették a hidegháború idején és ugyanezt fogják csinálni egy pár télen át ebben a létfontosságú harcban is.
Közép-Európa legrosszabbul teljesítő fizetőeszköze a magyar forint
Az Európai Parlament növeli a nyomást az Európai Unióra, hogy nyessék meg a Magyarországnak járó EU-támogatásokat – írja a Reuters a tegnapi strasbourgi határozathozatal nyomán, és megállapítja: ez lenne az első eset, hogy az integrációs szervezet alkalmazná az új szankciós mechanizmust, ami a pénzt a demokráciához köti.
A londoni székhelyű hírügynökség tudomása szerint a magyar éves GDP tíz százalékának megfelelő összeg foroghat kockán, és ez a kilátás teherként nehezedik a forintra, Közép-Európa legrosszabbul teljesítő fizetőeszközére. A tagállamoknak – teszi hozzá a beszámoló – három hónapjuk van arra, hogy döntsenek a brüsszeli Bizottság várható javaslatáról, és módjuk nyílik a büntetés mérséklésére abban az esetben, ha időközben meggyőzőnek találják Budapest lépéseit.
Az AP azt emeli ki, hogy az Európai Parlament határozata nagyrészt jelképes jelentőségű, nincs kötelező ereje. Az uniós támogatások teljes felfüggesztése az amerikai hírügynökség szerint valószínűtlen, és bármilyen lépéshez a tagállamok minősített többségének az egybehangzó akaratnyilvánítására van szükség. A minősített többség kritériuma a most 27 tagállam legalább 55 százalékának – vagyis 15 tagországnak – az egyetértése, úgy, hogy ezeknek az országoknak ki kell adniuk az Európai Unió teljes lakosságának a 65 százalékát. Néhány uniós törvényhozó azon aggodalmának adott hangot, hogy ha Olaszországban a szélsőjobboldal nyeri meg e hónap 25-én a választásokat, akkor nehéz lesz biztosítani ezt a minősített többséget.
A Politico című amerikai portál európai kiadása úgy fogalmaz: az Európa Bizottság vasárnap várhatóan arra tesz javaslatot, hogy számottevő mértékben vágják meg Magyarország uniós támogatását, ugyanakkor még hónapokat ad az országnak arra, hogy kompromisszumot találjanak.
Az EUObserver című brüsszeli uniós hírportál eközben kommentárban bírálja Ursula von der Leyen bizottsági elnököt, amiért az Európai Unió helyzetéről elmondott szerdai beszédében alig tett említést arról, hogy az európai demokráciát nem csupán kívülről érik fenyegetések, hanem belülről is. Tett ugyan megjegyzést az autokrácia trójai falovairól, de nem fogalmazta meg egyértelműen, hogy kikre gondol. Holott – szögezi le az EUObserver – itt létfontosságú lenne a világos beszéd. A kommentár szerint Orbán Viktor Magyarországon lebontotta a demokráciát, ám továbbra is egyenrangú tagja az Európai Tanácsnak, Lengyelországban pedig az igazságszolgáltatás függetlenségét lankadatlanul támadja a Jarosław Kaczyński-féle Jog és Igazságosság párt által vezetett kormány. Olaszország a küszöbére jutott annak, hogy neofasiszta kormányt és miniszterelnököt válasszon, miközben a trumpista Svédországi Demokraták az ország második legnagyobb pártjává – egyben kormánypárttá – váltak.
Az EUObserver kommentárjának két társszerzője – Alvaro Oleart és Tom Theuns, a leideni, illetve a maastrichti egyetem politikatudósa – beszámol arról, hogy megvizsgáltak, elemeztek az Európai Bizottság tagjai által elmondott több mint száz beszédet, és arra jutottak, hogy a biztosok, illetve az egymást követő elnökök a demokrácia legalista – vagyis a hangsúlyt a jogi előírásokra helyező –, technokrata koncepcióját képviselik, egyfajta politika nélküli demokráciakoncepciót. Pedig – állapítják meg – a demokrácia több, mint a jog uralma, más szóval jogállamiság, és több, mint a hatalmi ágak szétválasztása: a demokrácia a politikai pluralizmusra adott normatív és politikai válasz, arról szól, hogy valódi alternatív társadalomfelfogások versengenek az egészséges közéletben. „Ezért zavaró, ha azt látjuk, hogy Magyarországon elnyomják a független médiát, vagy hogy Lengyelországban akadémikusokat vegzálnak a bíróságon, mert bírálták a kormányt” – olvasható a kommentárban. A szerzők szerint tehát fontos ugyan, hogy von der Leyen szót emel a jogállamot érő támadásokkal szemben, de ez nem elég, mert ennél átfogóbban kell gondolkodni, és most azt látjuk, hogy számos EU-tagállamban felszámolják a demokratikus közéletet.
A két politológus szerint először is sokkal több kötelezettségszegési eljárást kellene indítani az önkényre hajló tagállamokkal szemben, súlyos bírságokat követelve. A tagállamok mindenfajta uniós pénzügyi támogatását a demokráciától kellene függővé tenni, nem csupán olyan esetekben, amikor közvetlen veszélybe kerül az EU költségvetése. A Bizottság – írja az EUObserver szerzőpárosa – fogatlannak és békülékenynek mutatkozott az uniós tagállamokban tapasztalható autokrata tendenciákkal szemben.
„Ha valóban meg akarjuk védeni Európában a pluralista demokráciát, akkor el kell gondolkodnunk azon, miként tud fellépni minden cselekvő tényező az európai politikai térben. Általános mozgósításra van szükség a civil társadalom és a közszféra megvédése érdekében. Politikai pártoknak, eurócsoportoknak, tagállamoknak, nem kormányzati szervezeteknek és szakszervezeteknek egyaránt szerepet kell játszaniuk a demokráciapárti aktorok támogatásában Magyarországon, Lengyelországban és az összes EU-tagállamban.
Ahelyett, hogy az Európai Bizottság – talán soha meg nem valósuló – vezetésére várnak, azt kellene kérdezniük, mit tehetnek most, miként védhetik meg a szabad médiát, miként adhatnak erőt a progresszív civil társadalmi szereplőknek az autoriterekkel szemben” – hangsúlyozzák az EUObserver szerzői, akik szerint az önkényuralom ezt a belügyekbe való beavatkozásnak fogja bélyegezni, de itt most nincs szükség semlegességre, hiszen az európai integráció azt jelenti, hogy minden egyes EU-polgár szabadsága összekapcsolódik.