A Krasznahorkai univerzum – a német és az eszperantó által a világhír felé

A budapesti Goethe Intézet a német kiadókkal karöltve hűségesen menedzseli a magyar irodalmat. „Sokszor a német fordítás az első lépés a tágabb világirodalmi térbe” – mondja dr. Nagy Márta kulturális szakreferens. A vágyott siker útját október 27-én (szerdán) este hat órai kezdettel a Goethe Intézetben Krasznahorkai László példatára szolgáltatja majd, akivel német, lengyel és spanyol fordítója társaságában találkozhatnak az érdeklődők. Az esten a fordító mesterségéről, a műfordításokban rejlő lehetőségekről és nehézségekről beszélget a szerző Heike Flemminggel, Elżbieta Sobolewskával és Adán Kovacsiccal, egy szeptemberben készült budapesti filmfelvételen pedig megismerhetjük Waseda Mikát, az író japán fordítóját is. Az esten részletek hangzanak el a művekből magyar, német, spanyol, lengyel és japán nyelven. 

Nemcsak Krasznahorkai művei utazták be a világot, de ő maga is. Regényei előkészítése és írása közben a többi között Mongóliában, Kínában és Japánban is járt. A „Háború és háború” (1999) kapcsán pedig hőseihez hasonlóan Európát és Észak-Amerikát bolyongta be. 

Krasznahorkai 1985-ben tűnt fel a „Sátántangó” című, különös világú, teljesen egyedi hangú regényével. Azóta 15 regényt és elbeszéléskötetet írt. Susan Sontag „Az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait. W.G.Sebald pedig így ír róla: „Krasznahorkai víziójának egyetemessége a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. Krasznahorkai László írásai a társművészeteket is többször megihlették. Hat filmforgatókönyvet írt Tar Béla rendezőnek, a független 21. századi filmművészet világszerte elismert ikonikus alakjának.

 
Az idén Krasznahorkai és német fordítója, Heike Flemming kapta a „Seiobo járt odalent” című elbeszéléskötetéért a „Berlin Brücke”-díjat. A neves kitüntetést, melynek védnöke Esterházy Péter, kétévente ítélik oda egy-egy közép-kelet-európai írónak az előző két esztendőben megjelent regényéért és annak kiemelkedő német fordításáért. Most júniusban ötödször adta át díjat a BHF-Bank Alapítvány. Ez alkalomból tágabb formát öltött a díj: most először lehetett valamennyi közép-és kelet-európai országból pályázni a közeli múltban németre fordított művekkel. Az elismerés 20 ezer euró pénzjutalommal jár, amely az író és fordító között feleződik. Az odaítélésben az idén a Literarisches Colloquium Berlin és a Stiftung Preußischer Kulturbesitz mellett a Goethe Intézet is részt vett. A díj odaítéléséről független zsűri döntött, amelynek Wilhelm Burmester, Esther Kinsky, Klaus-Dieter Lehmann (Goethe Intézet elnöke), Jörg Magenau és Katharina Narbutovic voltak a tagjai. 

Elżbieta Sobolewska műfordítói pályafutását Budapesten kezdte, majd 1984–95 között szerkesztőként, fordítóként és íróként dolgozott neves kiadóknak Varsóban, Krakkóban, Pozsonyban és Münchenben. Ezt követően multinacionális cégeknél dolgozott, majd 1998-ban ismét visszatért a fordításhoz és a könyvkiadáshoz. 2004–05-ben a visegrádi országokat érintő kulturális dolgozatokat írt a lengyel kulturális minisztérium számára. 

Adan Kovacsics 1953-ban született Santiago de Chilében. Bécsben romanisztikát, anglisztikát és filozófiát tanult, 1980-ban Barcelonába emigrált, ahol jelenleg is él és műfordítóként dolgozik. Német, magyar, valamint angol nyelvű műveket ültet át spanyolra. A többi között Goethét, Hebelt, Hofmannsthalt, Celant fordított, a magyar irodalomból pedig Kertész Imre, Nádas Péter, Krasznahorkai László és Konrád György alkotásait fordította spanyolra. Az Universitat Pompeu Fabra (Barcelona) posztgraduális műfordítás-kurzusának tanára, számos irodalmi témájú esszé és cikk írója. 2009-ben megkapta a Pro Cultura Hungarica kitüntetést. 

Heike Flemming 1985-ben született, filozófiát, germanisztikát és magyart tanult Lipcsében és Bécsben, valamint magyar irodalmat és műfordítást Budapesten. A „Seiobo járt odalent” az elsö nagyobb megjelent fordítása. Berlinben él, jelenleg a kortárs magyar regényről szóló disszertációján dolgozik. 

Waseda Mika az oszakai egyetem magyar tanszékének vezetője, Esterházy Péter és mások műveinek japán fordítója. Magyarul az eszperantó közvetítésével tanult: édesapja az eszprerantó nyelv rajongója és kiváló ismerője volt. A lányát a 80-as években Európába küldte eszperantista barátaihoz. Mika így került Magyarországra. Az ország annyira megtetszett neki, hogy két év elteltével egyetemi tanulmányokba kezdett az ELTE-n.