Tar Sándor novellájának adaptációjaként Nagy Dénes rendező az operatőrével, Dobos Tamással közösen írta a forgatókönyvet, az eredeti novella fontos momentumainak meghagyásával és a miliő narratív kiegészítésével. A film márciusban a közönség szavazatai alapján elnyerte a „Friss hús” elnevezésű rövidfilmszemle fődíját.
A történet főhőse egy nevelőotthonban nevelkedett, serdülő fiú, Dani (Keresztfalvi Dániel), aki apját nem ismeri, édesanyja meghalt, ezért nevelőapja (Léhi László) próbálja bevezetni a maga sertéstelepi munkájába. Kemény, naturális képekben ismerjük meg ezt a világot a disznóheréléstől a kanbúgatáson át a meglehetős sivár környezetig, ahol kevés szó esik, és legfeljebb a lágy eső simogatja az arcot. A maga gyermekközösségében is meglehetősen kiközösített Dani beleszeret osztálytársnőjébe, Zsófiba (Erdélyi Zsófi) de képtelen érzelmeit, vonzódását normálisan megvallani. Az „udvarlás” itt nem szép szavakból és kedvességből áll, hanem nyers markolászásokból és olyan „lovagi tettekből’, mint egy szalmakazal felgyújtása, vagy az alkar felvágása egy pengével. Amiként a nevelés is kimerül a cigaretta- és sörkínálásban, és kemény utasításokban.
Dani érzelmileg is sivár környezetében fulladozik, de idomul, tanulja a „törvényeket”, ahogy azt az intézeti nevelője tanácsolja. S ami pozitívum megszületne benne, mint a tanárnője melletti kiállás, a rossz akció és reakció ott is kioltja a segítőkészséget. Mintha Ady Endre „A Hortobágy poétája” verse hősének mai leszármazottja volna ő, egy egymással szót érteni képtelen világban.
A rendező a maguk környezetéből ki sem ragadott helyi amatőr szereplőkkel forgatta le a történetet, akik majdnem önmagukat játsszák el valódi pillantásaikkal, és saját érzelmeikkel. Ezért teljesen hiteles minden és mindenki a maga szerethető, vagy ellenszenves módján egyaránt. A történetben is az a megdöbbentő, hogy minden fikciós volta ellenére tudjuk: felnőtt és gyermek emberek ezrei éltek, élnek ebben a primitív, lelki sivárságban.
A rendezés eszköztelenségét Dobos Tamás kamerája beszédes képekkel egészíti ki. Néha nehéz odanézni a vászonra, de az ember tekintetét mégis vonzza, taszítja a látvány és a történet. A film zenéjében egész különös a 12. században élt Szent Hildegard Ave Generosa című himnusz felhangzása, amely keretezi, de egyben el is emeli a történetet a hétköznapi síkjától, mintegy időtlenné téve amai Magyarországvalóságát egy mélyebb, kortalanabbul visszaidézett realitásba is.
Az Európai Unió MEDIA programja által támogatott Daazo.com kisfilmes videómegosztó több ezer kortárs kisfilm mellett klasszikus, máshol fel nem lelhető műveket is bemutat. A Daazón megtekinthetőNagy Dénes valamennyi eddigi rendezése, a többi között a fesztiválnyertes Együtt és a Riport című kisfilmek is: