De előreláthatólag az is gátolja az együttműködést, hogy a francia politikus igen jó viszont alakított ki Putyinnal. Pár éve, egyik miniszterelnöki beszédében „Drága Vlagyimirként” üdvözölte az orosz államfőt. Egyébként pedig bírálja Hollande-ot, amiért az túlságosan is támogatja az Egyesült Államokat és Németországot Moszkva ellenében. Ugyanakkor a közvélemény-kutatások szerint Fillonnak jó esélyei vannak, hogy legyőzze Le Pent. Szeptemberben azt mérték, hogy 61% van mellette, a szélsőséges politikusra csupán 39% voksolna.
Egy igen tekintélyes amerikai külpolitikai szakértő úgy gondolja, hogy Trump megválasztásával, a Brexittel és az európai populista mozgalmak megerősödésével valóban az eddig ismert világ végéhez érkeztünk el. Ian Bremmer, az Eurázsia Csoport elemző intézet elnöke a The Daily Telegraph számára írt cikkében igen aggasztónak tartja a helyzetet, mert megrendült a Pax Americana, vagyis az Egyesült Államok által szavatolt béke és jólét. Ráadásul már maguk az amerikaiak sem akarják, hogy az USA szavatolja mindenütt a nyugalmat és hirdesse a globális értékeket. Csak éppen nincs más, aki betöltse ezt a szerepet és ez nagy baj. Immár az a kérdés, megengedi-e a politika, hogy jobb legyen a világ, újabb tíz- és tízmilliók emelkedjenek ki a szegénységből.
Bremmer úgy gondolja, hogy nemzetközi színtéren az egységet négy tényező gátolja leginkább. Az első a populizmus, amit a technológiai fejlődés hajt, főként az USA-ban és Európában. Azután meggyengült a szociális biztonsági háló, és ez aláássa a bejáratott intézményeket. Végül pedig a közös törekvések ellen hat Kína, illetve Oroszország felemelkedése.
Ami Európát illeti, a szakember úgy látja, hogy a földrész az egymást követő válságokkal birkózik és az unió a felbomlás szélén tántorog. Ha a jelenlegi elit hatékonyan szembe akar nézni a populista veszéllyel, akkor foglalkoznia kell a középosztály, illetve a munkásság gondjaival. Vagyis működőképes infrastruktúra, egészségügy és oktatás kell. Ha nem ez történik, akkor a lakosság folyamatosan jogfosztottnak érzi magát, elkülönül a társadalom több részétől, és/vagy fellázad.
A The Washington Post cikke azt emeli ki Orbán Viktor Nisben tartott sajtótájékoztatójáról, hogy a politikusnak hosszú idő óta az amerikai elnökválasztás eredménye szerezte a legnagyobb örömöt. Nagy reményeket fűz a küszöbön álló tengerentúli változásokhoz, úgy véli, hogy Trump győzelme fontos útelágazást jelez. Mert elege van a leckéztetésből, és abból, hogy nem mondhatja el a véleményét, mivel tartani kell attól, hogy erkölcsileg elítélik miatta. Bízik abban, hogy mindettől immár megszabadul.
Fegyencek megépítették a magyar–szerb határon a kerítés megerősítésére szolgáló 2. vonal kísérleti szakaszát – jelentette a Yahoo/AFP. A 3 méter magas, 10 km hosszú akadály egy hónap alatt készült el. Orbán Viktor arra hivatkozva rendelte el a felállítását, hogy esetleg nem lesz hatékony az EU és Törökország megállapodása a migránsok feltartóztatására. A jelentés hozzáteszi, hogy a miniszterelnök volt a zászlóvivő azoknak a sorában, akik ellenezték Merkel nyitott kapuk-politikáját. Az új műszaki zár különben high tech, mozgás- és hőérzékelővel szerelték fel, de szakaszonként vannak rajta éjjel látó kamerák is. Ha teljesen kész lesz, akkor feleslegessé válik a térségben járőröző katonák és rendőrök egy része. A munkálatok folytatásának időpontjáról a kormány dönt.
A Magyarországról elszármazott Mora Terézia kapja az idei Brémai Irodalmi Díjat – írja a Neue Zürcher Zeitung. A 45 éves írónőnek legutóbbi elbeszéléskötetéért ítélték oda a 20 ezer euróval járó elismerést, amelyet 1954 óta minden évben kiosztanak. Mora Terézia a Sopron melletti Fertőrákoson, kétnyelvű családban született és 26 éve él Berlinben. Három éve már kiérdemelte a Német Könyvkiadók Díját. Múltkoriban egy interjúban a többi közt arról beszélt, hogy amikor hazalátogat, azt tapasztalja, hogy a magyarok többsége rendjén valónak találja Orbán Viktor politikáját. Náluk, a faluban is hat a migránsellenes politika, mert fejétől bűzlik a hal, és a hatalom képes hatni a családokra, de még a háziállatokra is. Az emberek rátaláltak a kormányfőre, és ha ő már nem lesz, akkor új Orbánt keresnek maguknak.
A Süddeutsche Zeitung szerint a semmire sem kötelező népszavazás csupán látszólag polgárbarát intézmény, mert ahogy azt Magyarországon és Nagy-Britanniában lehetett látni, az ilyen aktusokkal valójában a kormányfő politikai célokra használja ki a lakosságot. És ez esetben a bajor tartományi miniszterelnök, Seehofer, pártja segítségével saját magát akarta megkoronázni, amikor beleiratta a vonatkozó törvénybe, hogy lehessen ilyen véleménynyilvánító referendumokat tartani, természetesen akkor, amikor neki éppen eszébe jut – saját pozícióinak erősítésére. Ám a bajor legfelső bíróság most közbeszólt és meghiúsította a CSU egyik presztizstervét. Viszont: aki saját gusztusa szerint semmire nem való, lárifári népszavazásra igyekszik összetrombitálni az embereket, az nem szereti a népet, csak úgy tesz.
A Der Standard kommentárja arra figyelmeztet, hogy a jövő vasárnap, az elnökválasztás 2. fordulójában Ausztria jövendő külpolitikájáról is voksolnak, mivel a szélsőséges Szabadságpárt jelöltje búcsút akar inteni a Nyugatnak. Az FPÖ már régen szemezget Putyinnal, és keresi más autoriter politikusok társaságát is Kelet-Európában, illetve a Balkánon. Ám Trump sikere a jelek szerint arra bátorította Hofert, hogy teljesen át akarja állítani a váltókat: el a nyugati, liberális demokráciától, arccal a közép-európai különút felé.
Vagyis: Ausztria egy táborba kerülne Putyinnal, Orbánnal és Kaczynskival, mind szellemileg, mind gazdaságilag.
Miközben főleg Merkel úgy reagál Trump megválasztására, hogy Európának jobban össze kell tartania. Hofernek azonban nem lesz könnyű, ha valóra akarja váltani tervét. Mert még jobboldali populisták számára sem egyszerű a feladat, hogy az orosz elnök 5. hadoszlopaként szolgáljanak az EU-ban. Azon kívül a Visegrádi Csoport erősen megosztott. Lengyelország követi Orbán nagy találmányát, az illiberális demokráciát, csak éppen a két állam igencsak eltérően vélekedik Oroszországról. A hoferi politika hátulütőihez tartozik továbbá, hogy Ausztria elszigetelődnék. Szóval a nyugati kötelékek elszakítása a lehető legnagyobb kockázat jelenleg az osztrákok számára.
Kétségbeejtőnek tartja a Le Monde, hogy az EU nincs felvértezve az olyan államok ellen, amelyek rosszat akarnak neki, amint azt a magyar és a lengyel példa mutatja. Persze nem ez a legsúlyosabb probléma, amivel az unió szembenéz, csak éppen belülről ássa alá az európai tervet. És Brüsszel szinte tehetetlen, miközben egy-két tagállam semmibe veszi a jogállamot. Jól látni ezt Magyarországon, ahol Orbán Viktor évek óta korlátozza a sajtószabadságot. A Bizottság hiába indított kötelezettségszegési eljárást. Az impotencia oka a leggondosabban őrzött titkok közé tartozik Brüsszelben, jóllehet Lengyelország pl. kerek-perec visszautasította a közösségi ajánlásokat.
Maradna a 7. paragrafus alkalmazása, de az majdhogynem a kizárással érne fel. Persze azt senki sem gondolja, hogy a magyar miniszterelnök megszavazná, márpedig itt egyhangú jóváhagyás szükséges. Amúgy magáért beszél az is, ami a magyaroknál a sajtóval történt, ideértve a Népszabadság brutális leállítását, illetve azt, hogy utána a lap tulajdonjogát a kormányfő bizalmasai kaparintották meg.
Az eltelt évek során Orbán egy-két dologban engedett, de a lényeget tekintve nem. Ebben szerepet játszhatott, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagja és az EPP még akkor sem volt hajlandó kizárni, amikor a magyar vezető kilátásba helyezte a halálbüntetés visszaállítását. Az Európai Parlament szintén hiába próbálkozik a magyar jogállam ügyében.
A rengeteg erőfeszítés dacára csak annyi történt, hogy a magyar és a lengyel képviselők elszigetelődtek Strasbourgban. De mind Orbán, mind Szydlo a maga javára fordította az ottani meghallgatást, mert fórumot talált, hogy a nemzetállam elsődlegességét hangoztassa.