Közvélemény-kutatások szerint ugyanakkor továbbra is népszerű a Szydlo-kabinet, főleg a szegényebb, illetve vidéki körzetekben, részben a szociális intézkedéseknek köszönhetően.Egyidejűleg azonban növekszik az ellenállás a tehetősebb és liberálisabb városi lakosság részéről. A Jog és Igazságosság októberben kénytelen volt meghátrálni az abortusz teljes tilalma ügyében, és ez nagy vereség volt a hatalom számára, amelyről úgy látják, hogy az orbáni Magyarország mellett Lengyelországot is beviszi a közép-európai illiberális tömbbe.

Lengyelország éppen a jogállam lebontását éli át – mutat rá a Süddeutsche Zeitung kommentárja, hozzátéve, hogy a Jog és Igazságosság a végső támadást készíti elő az alkotmánybíróság ellen. És ha Európa nem lép közbe, veszélybe sodródik a hatalmi ágak felosztása. Már csupán néhány mozaiknak kell a helyére kerülnie és akkor kész a tekintélyelvű uralmi rendszer. Még van egy-két független szerkesztőség, és kimehetnek az utcára tüntetni mindazok, akik nem értenek egyet a kormánnyal. Ezért igyekszik korlátozni a hatalom a sajtó lehetőségeit a parlamentben, illetve a gyülekezés jogát. De ma nyugdíjba vonul az alkotmánybíróság elnöke, és Kaczynskiék át akarják venni a teljes ellenőrzést a testület fölött. Akkor pedig vége a jogállamnak, amely ellen a demokráciát vetették be. Ám amíg nem tiltakoznak százezrek ellene, addig a PiS zavartalanul folytathatja kisded játékait. Az EU két hónapja ultimátumot adott ugyan Varsónak, csak éppen nem történt semmi. Felfüggeszteni nem lehet Lengyelország szavazati jogát, mert azt a szintén autoriter Magyarország megvétózná. Amíg az unió nem állítja le a milliárdos támogatásokat a demokrácia ellen fellépő kormányoknak, illetve amíg nem tud élni a kizárással, addig semmi sem zavarja ezeket az erőket. És nem csak a lengyeleknél.

Orbán Viktornak hat év alatt sikerült alapvetően átalakítania Magyarországot és közben bebiztosítania a saját hatalmát – állapította meg Ernst Gelegs, az ORF, az osztrák közszolgálati televízió tudósítója. A gazdaságban azonban csak kevés javulás mutatkozik az emberek számára. Legelőször is a sajtószabadságot korlátozta. A legutóbbi áldozat a Népszabadság volt, amely 60 év után megszűnt. Majd a hatalom visszaszorította és javarészt lebontotta a demokratikus ellenőrzésre szolgáló intézményeket, miután saját híveivel rakta tele őket. A Fidesz javára módosította a választási törvényt. A jogszabályokat testre szabják, jellemző a klienspolitika. Az unortodox gazdaságpolitikában megpumpolják a nagy külföldi cégeket. Az államadósságot sikerült 85-ről 79%-ra ugyan lenyomni, de már nemigen jön be idegen tőke. Ám mivel ezek a beruházások szükségesek lennének, Orbán kezd visszakozni, rekord szintre csökkenti a társasági adót. Ellenben továbbra is elmaradnak igen fontos és kilátásba helyezett reformok, pl. az oktatásban és az egészségügyben.  

Ha netán a lakosság elégedetlenkedne, hiszen nem kapta meg az ígért jólétet, arra az esetre találták ki a belső és külső ellenséget, lásd a menekültek elleni példátlan kampányt. A kormány ez ügyben jobbról előzte és szinte teljesen semlegesítette a gyakran antiszemita és rasszista Jobbikot. Orbán egyúttal igen ügyesen Brüsszelt tette felelőssé a hibákért. Az onnan érkező támogatásokat azonban továbbra is szívesen veszi. Ellenben kikéri, ha az unió bírálni merészeli. Ily módon rossz hír volt számára az Osztrák Szabadságpárt elnökjelöltjének veresége. A kormányfő politikai eszmetársának tekinti Hofert. Merthogy szüksége van olyasvalakire, aki megvédi irányvonalát és szintén kiáll a nemzeti alapokra épülő, befelé forduló EU mellett.

Ahogyan azt Magyarország csinálja immár 6 éve.