Kell a védőügyvéd! Nem gyilkosról vagy csalóról mondunk ítéletet, hanem az Orlai Produkciós Iroda új bemutatójáról. Szövegről, színészi játékról, rendezésről. A puritán egyszerűségű helyszínről, a B32 Galéria és Kultúrtér színházterméről (Budapest, XI., Bartók Béla út 32). A belépő otthon érzi magát, karfás székek várják, a sorok között kényelmesen közlekedhet, és leülve is kinyújthatja a lábát. A függöny igazi, békebeli vastag brokát vagy hasonló, rácsodálkozunk, mint mindenre, ami természetes, mert elszoktunk tőle.
A vádlott egy színpadi játék, „A fura” a címe. Műfaja meghatározhatatlan, és ha vádlott, akkor a viselkedése inkább idegesítő, mint szórakoztató. Főszereplője a 25 éves Jesper Lier. Eredetileg egy alig idősebb német fiatalember, Benedict Wells találta ki, illetve nem is kellett agyalni a figurán, szerző önmagát hozta a színpadra. Ő az, aki felköltözik Berlinbe, hogy egyetemista legyen, de a tanulás helyett regényt ír, újságot szerkeszt, csajozik, fityiszt mutat a hagyományoknak, a német elkötelezettségnek.
Jesper Lier a színpadon, Benedict Wells az életben csodálkozik rá a világra, és együtt rezzenek össze, amikor a valóság a jövőt kezdi firtatni. Nem a történettel van baj, tisztelt bíróság, hanem a tálalásával. Jó étel lett kifőzve, nem kellettek hozzá extrák. Berlin egyébként is olvasztótégely, a világ és Németország minden tájáról gyűjt embereket, velük színezi a sokáig egyhangú, a kettészakítottság átkos örökségét cipelő várost. Itt talált otthonra a Nobel-díjas író, Kertész Imre, a szociológus, ex-főpolgármester Demszky Gábor, a focista Dárdai Pál, hogy csak néhány nevet említsünk közeli múltunk történelméből. Mellesleg, egyikük sem szaladt vissza Magyarországra panaszkodni a befogadókra. Ők megszerették, Benedict Wells felfedezte a német németet.
De amíg a mi magyarjaink elfogadták, addig Wells szinte ledermedt a nemzettudatban rejtőzködő egyszer porosz máskor liberális valakitől. Az alapokat megteremtő regényben ez a különös, a színpadon ezt nehéz ábrázolni, ezért fura. A rendező, a színészek sem gondolhatták, hogy egy fürdőkád, egy ételmelegítő, egy ágy, egy asztal és néhány szék megidézheti a lélek felszabadulását, a Brandenburgi kaput vagy az Alexanderplatzot, mégis megpróbálják a lehetetlent.
Küzdenek becsülettel, a fiúk úgy belehúznak, hogy ruha sem marad rajtuk, de a csoda elmarad. Hat ember hiába formál meg legalább húsz karaktert, ez csak csoport, nem tömeg. Márpedig Berlin egyszerre minőség és mennyiség, egyik sem lehet meg másik nélkül.
Benedict Wells regényét Fekete Ádám álmodta színpadra. Hamar felébredhetett, kevés szöveget írt, pedig a németes menetelésből lehetett volna magyaros szaladgálás, de ez a színpadi mozgás csak poroszkálás. Olykor diaképpé merevedik a látvány, más drámákban feszültséget teremtenek ezek a csendek, de itt csak az időt mulatják. A színészek is keresik magukat, de nem találják. Korábban Radnay Csilla, Nagy Dániel Viktor a hátán vitt el egy darabot, most a többiekkel együtt roskadoznak a rájuk rakott, nem túl nagy teher alatt.
Persze a kritikus is ember, a közönség pedig ma ilyen, holnap olyan, a szépnek, a jónak, a tökéletesnek nincs mércéje, a napi élet a megmondhatója, hogy a „tetszik-nem tetszik” országok sorsáról dönthet. A művészetben, akárcsak a politikában, soha nem ismert helyekről érkeznek a szavazatok, a hagyományos érvelés helyén üres hordó döng, az utcákon nemcsak nőket, hanem az esztétikát is megerőszakolhatják, mázolókból festők, dadogókból szónokok, pojácákból államfők lehetnek.
Amiről korábban azt hittük, hogy soha nem történhet meg, azzal naponta szembesülünk. A tegnap kifütyültjeit éljenezzük, és eszünkbe sem jut leltárt készíteni egykori kinyilatkozásainkról. A világ változik, és nem biztos, hogy az előnyére. A fura nem tesz mást, csak alkalmazkodik. Lehet, hogy eljön az idő, még csak Amerikába sem kell mennünk, hogy megértsük: a lázadást leverték, tehát győzött.
A fura bemutatóját követő csend nem más, mint várakozás a későbbi vastapsra. Tisztelt bíróság, nem várunk ítéletet, türelmet kérünk.
Benedict Wells: A fura – a B32 Galéria és Kultúrtér a Jurányi Inkubátorház és az Orlai Produkciós Iroda bemutatója. Színpadra alkalmazta: Fekete Ádám Benedict Wells Spinner című regénye alapján.
Szereplők: Radnay Csilla, Rada Bálint, Bán Bálint, László Lili, Nagy Dániel Viktor, Rába Roland.
Díszlet/jelmez: Izsák Lili. Zene: Zságer-Varga Ákos. A rendező munkatársa: Szakács Zsuzsi. Rendező: Fehér Balázs Benő. Producer: Orlai Tibor.