Egy zökkenő kiverhette a dugót az öreg szájából, zúdul ki a panaszáradat: drága, de nem az asszony, az csak követel, Kádárnál volt meló, a vihar meg leverte a tetőt. Az öreg fogai többségét megette az idő, fiatalon sem artikulált szépen, nála a beszéd már motyogás, még a közelében sem érteni. A yuppie fáradt, de nem udvariatlan. Nem tudja, hogy mit hall, de udvariasságból ő is odateszi magát: nem héderezek tata, de nekem is szar. A termékmenedzsernek nem tetszett a promóció, a csajom sem cool, a skárpim meg szorít….

Két rendes ember párbeszéde ez, se fül, se farok, csak a nagy békesség.

Így lehetünk az új magyar filmmel. Login a címe, azaz bejelentkezés a webhelyre. Internetes világban természetes a szó, ahogy kosárlabdában a zsákolás. A Loginnak nincs köze autóbuszhoz, más járműhöz sem. Talán a világ első filmje szekér, vonat, hajó, autó, repülőgép nélkül. A Loginban nem utaznak, legfeljebb megérkeznek Svájcba, Brazíliába, és a gyorsított utcaképeken érződik, a milliárdok nem ebbe a mederbe folytak.

Pedig a történet elmesélhető, talán még érthető is: a szélhámosok haladnak a korral, az interneten ismerkednek, társat keresnek, a fejkamerák előtt eljátsszák a szerepüket, a balekot lenyúlják, és kegyetlenek, ha lebuknak. A generációk nem itt beszélnek el egymás mellett, hanem a háttérben. A virtuális világban, a számítógép értésében, a pezsgőspoharak koccanásakor.

A Login magyar film, magyar közönségnek készült.

Egy lassan, de biztosan öregedő társadalom kihívásnak tekintheti a megnézését, de a megfelelés helyett vélhetően dacos kézlegyintéssel válaszol. A fiatalok Londonban, Berlinben, az itthon ragadtak vonata Hatvan felé cammog, az átlagos utas tánciskolára, virágcsokros, gyertyafényes randevúkra emlékszik, a vasárnapi ebédhez sört iszik, mert a magánnyugdíját elcsaklizták. A 20. századot alázattal szolgáló ember nem akar az új évezred művészetének visszaszólni, bevallani sem meri, hogy neki az tetszett, amikor Bud Spencer hülyére verte a fél kocsmát, és matekórán a mesterlövészből hetet, a halál órájából ötvenet számlálhatott.

Szóval, Login, egy film alig pénzből, két hét alatt leforgatva.

Érdekes, ahogy egy újszülött is érdekes, ha az esemény után másfél hónapra érkezik. De, ha úgy sír, úgy hozza súlyát, úgy szopik, mint egy csecsemő, akkor szenzációról is beszélhetünk. Márpedig a Login, a körülményekhez képest, jól van. A rendező Barnóczky Ákos talált négy, arcával játszó, karakterével tökéletesen azonosuló színészt. Megérdemlik, hogy nevükön említsük őket: Gáspár Kata, Parti Nóra, Pál András, Tálos József. Ők négyen a hátukon viszik a mozit, egyikük sem akar a másik fölé nőni, az a bizonyos autóbuszos yuppie, ha látná, biztosan értené is őket.

Barnóczky a sajtóvetítésen megjelent, mondott is valamit. Lenin sapkát viselt, testtartásában Kaló Flóriánra emlékeztetett, és ezek a külsőségek jobban megmaradtak, mint a szavai. A filmjéhez felesleges a magyarázat. Jól választott, ügyesen mozgatott, talán még stílust is teremtett.

Világosban minden érthető, és ha valahol sötétedik, nem az ő dolga felkapcsolni a villanyt.

Web, chat, szex – a LogIn című magyar film október 29-től látható a mozikban.