Lehet, hogy a megállapítás egyesek számára túlzásnak tűnik föl, ám maga a tény, hogy eltűrnek egy ilyen veszélyes politikust maguk között, mutatja, milyen hazug az EPP. És hogy milyen kevés köze van a Kohlokhoz és Adenauerekhez. Mert hazug, ha valaki óv a jobboldali populizmustól, az EU védelmezőjének állítja be magát, közben viszont hagyja, hogy a szónoki pulttól a 3. sorban üljön a magyar rém. De a konzervatívoknak nem csupán az olyan szélsőséges esetek okoznak gondot, mint Orbán. Már szinte minden országban elhajlanak élesen jobb felé. Ezt még az ünnepi beszédek sem tudják leplezni. Az ominózus részlet a luxemburgi lap cikkéből:

„Die Analyse stimmt, die Warnungen ebenfalls. Allerdings blieb jegliche Selbstkritik bei den Schwarzen aus, die wie Juncker zwar vor Rechtspopulisten warnen, jedoch kein Problem damit haben, einen Faschisten wie Viktor Orban in ihren Reihen sitzen zu haben.”

A The Washington Post kommentárja a gazdasági helyzetben látja az egyik fő okát annak, hogy egyre erősödik a jobboldali populizmus. Mert hogy az emberek szegényebbek, mint ahogy azt megengedhetőnek tartják. Így azután nem gondolják, hogy ugyanolyan nagyvonalúnak kellene lenni a bevándorlókkal, mint annak előtte.Jó hír azonban, hogy ezek a populisták nem annyira fasiszták, sokkal inkább nacionalisták. Szóval, lehet hogy kiaknázzák a rasszista feszültségeket, lehet, hogy illiberálisok, de valószínűleg nem akarnak új világháborút. A nem annyira kedvező újság ezzel szemben az, hogy messze nem csak a gazdasági növekedés segítségével lehet tőlük majd megszabadulni, bár valószínűleg akkor sem tűnnek el a színről. Merthogy a migráció és a globalizáció nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kérdés is, egyben termékeny talaj a nacionalisták számára. Így most az USÁ-n kívül már ők határozzák meg a közbeszédet 10 uniós államban, nem beszélve Magyarországról és Lengyelországról, ahol hatalomra is jutottak. Vagyis kiderül, hogy Marxnak nem teljesen volt igaza, mivel ugyan kísértet járja be az Európai Uniót, de ez a nacionalizmus kísértete.

Vendégkommentárjában a Die Zeit egyik szerkesztője azt elemzi a The New York Times-ban, miként fordulhatnak át a fejlett demokráciák hirtelen liberálisellenesbe, és azt kérdezi, vajon nem jött-e el Weimar a Nyugat számára, vagyis hogy nem csúszik-e ugyanúgy vissza a tekintélyelvűségbe, mint ahogy az Németországban történt a múlt század 30-as éveiben. Hiszen a 2008-ipénzügyi válság hasonló hatásokkal járt, mint a „nagy világgazdasági recesszió”. Mégsem 1933-ban vagyunk. Csakhogy a nagy pártok egymással civakodnak, és a demagógok felemelkedését a problémák megoldásának tekintik, nem pedig olyan veszélynek, ami nemzetüket fenyegeti. Trump nem Hitler, de megint csak azt tapasztalni, hogy a liberális főáram képtelen válaszolni a bajokra. Még azokra sem, amelyek a saját létét veszélyeztetik.

Magyarország is azok közé az uniós tagállamok közé tartozik, ahol a legtöbb közösségi pénzt sikkasztották el az elmúlt évben – szögezi a The Wall Street Journal, vagyis az EU Csalásellenes Hivatala az éves jelentésben rajtunk kívül még Romániát, Bulgáriát, Szlovákiát és Görögországot emeli ki. A közösségen belül összesen csaknem 900 millió eurónak kelt lába, ez 13 millióval kevesebb, mint amennyit 2014-ben nyúltak le, de kétszerese a két évvel korábbi értéknek. Az OLAF azt javasolja, hogy indítsanak eljárást az Európai Parlament több képviselője, illetve az EP és a Bizottság apparátusának bizonyos tagjai ellen.

Az uniós pénzügyi csalásokról azt írja a Reuters hírügynökség, hogy közülük a legtöbb Magyarországon, Romániában és Bulgáriában történt. A közösség éves költségvetésének 0,6%-a tűnt el, a legtöbb a gazdák támogatására, illetve a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására szolgáló alapokból. Ebből 187 milliót sikerült visszaszerezni. Az OLAF különben szorgalmazza, hogy hozzák létre az európai ügyészséget, mert az nagyobb felhatalmazással járhatna el ilyen ügyekben. Csak éppen több kormány ellenáll. EU-illetékesek közben arra panaszkodnak, hogy egyes tagállamok semmilyen lelkesedést nem mutatnak, hogy nyomozzanak azok után, akik megdézsmálják a brüsszeli forrásokat, illetve nemigen törődnek azzal, hogy korrekten bonyolítsák le a pályázatokat. Az utóbbi időben az OLAF ajánlásainak csupán mintegy a felét követte feljelentés a tagországokban.

A sajtótájékoztatón az OLAF vezetője arról is beszélt, hogy egyes államok nem szívesen jelentik, amikor visszaélésre bukkannak, mert ha a gyanú beigazolódik, az azzal jár, hogy vissza kell adni a pénzt – írja a Der Spiegel. Így feltételezhetőleg jóval több pénznek vész nyoma, mint amennyit a statisztika ki tud mutatni. A lap Magyarország példáján mutatja be, hogy miről is van szó: eszerint a magyar hatóságok 2013–15 között 1876 rendellenességet jelentettek, ám ezek csak a kapott támogatás 0,9%-át érintették. Az OLAF ezzel szemben csupán 29 esetben kezdeményezett eljárást, de itt az összérték már az EU-transzfer 3,5%-ára rúgott. Vagyis – mutatott rá a hivatal igazgatója – ott valami nem stimmel, ha Brüsszel ötször akkora csalásra bukkan, mint a magyar szervek.

Magyarországon és Bulgáriában polgárőrök járőröznek, hogy úgymond megvédjék a lakosságot a migránsoktól – olvasható az osztrák Die Presse-ben. Pl. Győrött, ahol a betiltott Magyar Gárda jó pár tagja igyekszik  a menekültek tudtára adni, hogy nálunk mások a szokások, mint ott, ahonnan jöttek. Majd elkísérik az érintetteket a megállóhoz, hogy vissza tudjanak menni a táborba. A csoportban van katonatiszt és a Jobbik helyi politikusa is. A régi gárdisták még mindig úgy tekintik, hogy szolgálatban vannak.

A rendőrség ismeri őket, csak éppen félrenéz. Vona Gábor azt mondja, ő semmi ilyenről nem tud. De ha a Jobbik tagjai részt vennének benne, azt a pártelnök csak támogatná, ha az eljárás összhangban van a törvényekkel, és ha a rendőrség is hozzájárult.

A győri csapat egyöntetűen úgy ítéli meg, hogy a migránsok elárasztják az országot. A rendőrök nem vigyáznak az emberekre, a sötétség beállta után eluralkodik a félelem. Egyébiránt azt remélik, hogy egy nap újra hivatalosan működhet a gárda. Addig egyenruha nélkül járják a várost.