Alapvetően két irányzat uralja az operaszínpadokat: végletes formájában az olaszos rendezés az ordibálós-
deklamálós éneklést részesíti előnyben, amely már-már múzeummá merevíti a műfajt, és akár paródiaként is
értelmezhető. A németek viszont a hipermodern, meghökkentő elemeket kedvelik, meztelen emberek suhannak át a színen, gépfegyvert rántanak elő egy betolt babakocsiból stb. Szinetár Miklós jellemezte így korunk dalszínházainak gyakorlatát, és felidézte: az Andrássy úton is sikerült korábban átesni a „ló minkét oldalára”.
A mostani Macbeth-bemutató igyekszik elkerülni ezeket a csapdákat, ám a rendezés mindamellett tartogat újításokat is. Ilyennek számít, hogy a főszereplők nem acsarkodó gonoszokat formáznak meg, hanem esendő embereket. Macbeth és Lady Macbeth ugyanis Szinetár szerint végül is szeretik egymást – a maguk módján.
Ugyancsak újdonságnak minősül, hogy a rendezés igyekszik kihangsúlyozni: mindenkinek meg kell birkóznia a maga démonaival, miközben cselekvési autonómiánk korlátozott. „Számomra a darab arról – vagy inkább: arról is – szól, hogy az ember a politikában, a hatalomban, a magánéletében is végtelenül kiszolgáltatott. Részben persze azt csináljuk, amit akarunk – legalábbis úgy hisszük –, de legalább ilyen mértékben azt tesszük, amit diktálnak nekünk.
Rendezésem arról szól, hogy a főszereplő nem más, mint a végzet. Hogy senki sem maga alakítja a saját sorsát,
hogy nemcsak rajtunk múlik, milyenek vagyunk, milyenné válunk” – fejtegette a rendező.
Verdi életművében egyébként a Macbeth kitüntetett szerepet játszik: nem véletlen, hogy az első változatot a komponista húsz évvel később átírta. Az olasz géniusz egyébként az Otello, a Falstaff és a Macbeth mellett
Shakespeare Lear királyát is meg akarta zenésíteni, ám ezt a tervét nem sikerült valóra váltania.
Győriványi Ráth György karmester szerint Verdi érezte, hogy a Macbeth-történetet nem komponálhatja meg pusztán
a korabeli hagyományok mentén. A kottában a főhősnek szinte minden szava fölé külön kiírta a komponista
szavakkal, hogy az adott dallamot milyen kifejezéssel kell énekelni. Verdi számára nem volt elegendő a nagy bel
canto hagyomány, amelyben az énekesek instrukciók nélkül is tudták, hogy mit hogyan énekeljenek. Számára a
drámai kifejezés volt az elsődleges.
Giuseppe Verdi: MacbethOpera négy felvonásban, két részben
Bemutató: Magyar Állami Operaház, március 22.
• Szövegkönyv: Francesco Maria Piave (Andrea Maffei kiegészítéseivel)• Magyar nyelvű feliratok: Uhrman György • Rendező: Szinetár Miklós • Koreográfus: Nemes Zsófia • Díszlettervező: Horgas Péter • Jelmeztervező: Velich Rita • Animáció: Cakó Ferenc • Karigazgató: Szabó Sipos Máté • Karmester: Győriványi Ráth György • Macbeth: Alexandru Agache • Banquo: Fried Péter • Lady Macbeth: Lukács Gyöngyi • Udvarhölgy: Magyari Eszter • Macduff: Rame Lahaj • Malcolm: Pataki Potyók Dániel • Macbeth szolgája: Clementis Tamás