Ezzel egyidejűleg pedagógiai műhelyt is létrehoznak a váci városháza épületében, ahol majd művészek foglalkoznak a gyerekekkel. Geometriai, matematikai, művészeti összefüggések feltárásával, készségfejlesztő játékokkal ösztönzik alkotásra a fiatalokat.
Egyedülálló és példaszerű még Európa működőbb felében is a művészet szociális térbe helyezése egy közintézményben. Cél, hogy a művészetek ne csak az anyagilag tehetős osztályok sajátja legyen, a műtárgyak élvezete ne függjön vagyoni helyzettől. Az önkormányzat csodálatos barokk tereit kétfunkcióssá teszik azzal, hogy megosztják a nemzetközi képzőművészeti gyűjteménnyel. A városháza ezért a jövőben hétvégeken is látogatható múzeumi funkcióval bizonyára idegenforgalmi nevezetességgé válik. Remélik, hogy a mindennapok dolgait intéző emberek a színes környezetben oldottabbak lesznek.
A MADI (Movement – Abstraction – Dimension – Invention) mozaikszó: mozgás – absztrakció – dimenzió – invenció. Az 1930-as években az uruguayi származású Joachim Torres García (1874–1949) együtt dolgozott a Cercle et Carré (kör és négyzet) csoportban olyan művészekkel, mint Vaszilij Kandinszkij, Piet Mondrian. Hazájába visszatérve, kidolgozta a „konstruktív univerzalizmus” néven ismert irányzatot. Első tanítványai Cormelo Arden Quin, Martin és Ignacio Blaszko, Rhod Rothfuss, Estaban Eitler és Gyula Kosice 1946-ban hirdették meg az új mozgalmat, a MADI-t a poligonalitásban, vagyis a festészet többszögűségében, a szobrászat mobilitásában – a művészetek minden műfajában. A mozgalom európai ágát Arden Quin indította el Párizsban: 1948-ban a Montparnasse-on alapított műhelyt, ahol kiállításokat, előadásokat, vitákat rendezett. Victor Vasarely és a Denis René Galéria 1953-ban szervezte első csoportos tárlatukat. Arden Quin 2010-ben bekövetkezett halála után a MADI-csoport egész Európát behálózó mozgalommá terebélyesedett, bár a mi térségünkben csak a szakmai berkekben vált ismertté.
A MADI Magyarországon már húsz éve jelen van Dárdai Zsuzsa művészettörténész és férje, Saxon Szász Jánosfestőművész jóvoltából. Ők a 90-es évek elején a párizsi Eiffel-toronyban rendezett kiállításon találkoztak először Arden Quinnel. Ott tudták meg, hogy a MADI elméletét Moholy-Nagy László (1895–1946) fektette le, a formázott festészet pedig Péri László (1899–1967) munkássága nyomán alakult ki. A nemzetközi geometrikus művészeti törekvéseket most összekapcsolták a kortárs magyar konstruktivizmus képviselőinek műtárgyaival.
Nálunk Moholy-Nagy és Péri munkássága mellett felfedezhető az irányzat Schöffer Miklós (életműve Kalocsán látható), Victor Vasarely (Pécsett van múzeuma), Huszár Vilmos vagy Kassák Lajos műveiben is. Kassák 1921-ben hozta létre a képarchitektúra fogalmát és műfaját. A jelen kiállításon szerepelnek a Kassák-tanítvány Fajó János munkái is (Fajó egyébként a váci Hincz Gyulának is tanítványa volt a 60-as években).
A Dárdai–Saxon-páros gyűjteményében 16 ország 150 kortárs képzőművészének mintegy 500 műalkotása (szobor, kép-objekt, grafika) található. A győri múzeumban 1993-ban, majd a budapesti Kassák Múzeumban láthattuk a gyűjteményt. Az első Nemzetközi MADI Fesztivált 1995-ben Győrött rendezték, amelyre az akkor (számunkra) még zárt Európa határain át kellett csempészni a műveket. Később Európában mindenfelé nyíltak MADI-kiállítások. Mára a művészettörténet lapjain is helyet kaptak.