Magasból nézve csúnya

Miért vetik oly sokan magukat a mélybe? Miért szedi marékkal a gyógyszert az egészséges ember? Miért jelent megváltást a robogó vonat alá feküdni? 

Hétről hétre szembesülünk e kérdésekkel. Mintha sokszorosító gépen készülnének. Csak az áldozatok neve, az életkora, és a helyszín változik, a történetek kísértetiesen ismétlődnek. Akárcsak a lehetséges magyarázatok: megunta, belefáradt, nem látott más kiutat.

Egy édesanya nemrégen emlékezett az életből kiugró fiára. Azt mondta, amit mások is emlegetnek. Félelmetes a világunk. Az igazság száműzött, a sunyi erőszak, és a reménytelenség fojtogat. Van aki fel sem veszi, más krákog, és egyre többen fuldoklanak. Torokszorító az érzés, ezért is szaladnak oly sokan az ablakhoz. Kinyitják, friss levegőben reménykednek – hiába. Lentről csalogat a mély, fent nem marasztal munka, bűnben cinkos az igazságszolgáltatás. A fuldokló úgy dönt, hogy ugrik.

Mi pedig maradunk, hogy becsukhassuk az ablakot…