Magyar gyerekek sokasága éhezik

Vajon „mi, büszke magyarok” gondolunk-e arra, hogy a társadalom legszegényebb harmada neveli a magyar gyerekek több mint felét? Az egyre szélesebb körű ingyenes gyermekétkeztetés ellenére az éhezés a roma gyerekek 15, a nem roma gyerekek 7 százalékát érinti. Mindennapjainkban drasztikusan jelen van az egyoldalú táplálkozás, amely nem gondatlanság vagy tudatlanság következménye, hanem az, hogy sokak számára elérhetetlen luxus az egészséges étkezés, és ez jócskán csökkenti az életkilátásokat.

Évszázadok alatt a Föld lakosságából – az elképesztő technológiai fejlődés ellenére – az éhezők abszolút száma alig csökkent. A földrajzi eloszlás változott ugyan és Európában nagyon visszaszorult az éhezők aránya, azonban nem lehet nyugodt lelkiismerettel hátra dőlni még ezen a tájos sem.

Ildomos lenne magunkba nézni legalább az élelmezés világnapján, mit teszünk, tehetünk az éhezőkért? Nem elsősorban adományokra, kampányszerű akciókra kellene gondolni ezúttal, hanem az egyén lehetőségére és szerepére az igazi és tartós változások eléréséhez. Az Élelmezési Világszervezet (FAO) és az ENSZ által működtetett Világélelmezési Program (WFP) kapta az idén a Nobel-békedíjat. A bíráló bizottság indoklása szerint: „Az idei díjjal arra a sok millió (inkább milliárd – a szerk.) emberre szeretné ráirányítani a világ figyelmét, aki éhezik, illetve éhínség fenyeget. A Világélelmezési Program sokoldalú együttműködéssel kulcsszerepet játszik az élelmezésbiztonság és ezáltal a béke megteremtésében. Naponta tesz a népek testvériségének elősegítésért, ami része volt Alfred Nobel szándékának.”

Tudjuk-e, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete, a FAO 1979-ben magyar határozati javaslat alapján nyilvánította élelmezési világnappá október 16-át?

Ma a világban több mint 2 milliárd ember nem jut rendszeresen biztonságos és tápláló ételhez. A Covid19-járvány pedig csak súlyosbított a helyzeten, a gazdák, termelők munkáját is veszélybe sodorva.

Habár elsőre talán nem gondolnánk, az is hatással lehet a helyzetre, hogy például mi a mindennapokban mit és honnan vásárolunk. Csatlakozzunk a világméretű kampányhoz, amelyet a FAO a helyi termelők támogatásáért indított! Aki megteheti, hogy a napjainkra soha nem látott módon elszabadult piaci árak mellett is választhat, mit tesz a kosarába, az válassza a hazai termelők áruját. Ha tehetjük, vásároljunk helyi termelőktől, amivel nemcsak őket, hanem a gazdaságot is támogatjuk és a környezetet is védjük. Azzal is csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat, ha idénygyümölcsöket és szezonális zöldségeket veszünk, hiszen a többit messziről szállítják ide.

Persze nem mindenkinek elérhető ez sem, hiszen amikor olcsóbb a banán, mint a hazai termesztésű alma, akkor egyértelmű a választás. Nehéz a szegénynek azt mondani: ha változatos étrendet követsz, akkor azzal többféle termék előállítását ösztönzöd. Ez nemcsak a te egészségednek jó, hanem a termelőknek is, de még a talajnak, a környezetnek is.

Mégis: az élelmezés világnapján különösen időszerű belegondolni abba, hogy miért hagyják/hagyjuk, hogy így legyen. Miért tart itt ma Magyarország, a világ, hogy az oly fejlettnek gondolt társadalmaink, technikai szintünk mellett sem vagyunk képesek legyőzni, vagy legalább a lehető legkisebbre csökkenteni az éhezés arányát.