Van szavunk a keresésre: magánnyugdíj, van a rejtegetésre: Hernádi Zsolt. Tudunk jelekben fogalmazni, az óvodás szintet az ország háza alá csúsztatni. A cigis doboz Lázár, a kifli Selmeczi, a golyóstoll Schmitt.
Húsz esztendeje Csehországban egy hazánkfia arra vállalkozott, hogy eltünteti az ostravai városháza tornyát. Az épület maradt, csak az illuzionista lépett le, a produkcióért kialkudott 2 millió koronával. Szemfényvesztés, szörnyülködtünk.
Nálunk a hölgy az ellenkezőjét ígérte, megőrzi a magánnyugdíjunkat. Szőke volt, mégsem gyanakodtunk. Aztán a 3000 milliárd, mint a nyuszi a kalapból…
Varázslat, akár a következő választás. Nem találtuk rá a szavakat. A becsapottak a takarítás helyett a folytatást választották.
Azóta tanuljuk: a takarékoskodás pénzszórás, a stadion egészségvédő központ, a turisztika kisvasút, a civil ügynök. Sulykolhatjuk a közkedvelt fogalmakat: háború, ellenség. Felismerjük a fogalmakhoz tartozó személyeket: liberálisok, amerikaiak, mindig a Sorosok. Nyelvünkben az offshore öltöny a férfiakon. A bankelnökön borzalmas, a kaszinósra, mintha ráöntötték volna.
Mi a megfelelő embert mondjuk alkalmatlannak, az alkalmatlant fontosnak. Dózerrel építünk országot, ígéretünk őszi falevél, esetleg a köztársasági elnök lemondó beszéde. Szavak, szavak. Akkor azt mondta, tanulni fog. Még a hibáiból sem tudott.
Tíz esztendeje Németország kódolva üzent: a gulaschtábor vendéglőiben a számla, nem mindig pontos. Nemrég az Európai Bizottság közölte, hogy 53 fejlesztésünkből 19 túlárazott.
Finoman fogalmazott az amerikai nagykövet is: országa aggódik a sajtószabadság és a korrupció miatt. Akikhez szólt, nem értették. Talán a nyelvünk is szakad?
Lányaink, asszonyaink is kétfélék lehetnek a közbeszédben. Ha Svájcban korzóznak, akkor lehetnek prostik, ha itthon, lehetnek nagyságos asszonyok. Külföldön strici lehet a védelmezőjük, Budapesten a hatalom.
A gyermekek is olyanok, mint az értelmező szótár: alapszavak több fogalommal. Éhezők, tolvajok vagy saját lábukon állók. Beszélni sem kell róluk, ahogyan Paksról, elcsalt betétekről sem.
Magyar ember ért a szóból: kuss!
