A Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetségének tagjai itthon bejegyzett és adózó, magyar hajósokat foglalkoztató vállalkozások, a magyar belvízi export–import áruforgalom 15%-át és a belföldi személyforgalom 60%-át bonyolítják le. Az állami hajózás privatizációját követően is létezik tehát magyar hajózás.
Horváth Imre kapitány, a Magyar Hajózási Országos Szövetség (MAHOSZ) főtitkára szerint a Dunát a múlt 30–40 évben elhanyagolták, a meder lesüllyedt, a mellékágak feltöltődtek és kiszáradtak, a vízi élővilág élettere beszűkült. A víz szinte egy vályúban folyik, árvizek és alacsony vízállások váltják egymást.
A Duna kezelése elsősorban társadalmi érdek. A vízmegtartás alapja az ivóvízkincsnek, a mezőgazdasági termelésnek; javítandó az árvízvédelem. Két vízerőművel paksnyi energia termelhető, a vízmegtartás a Tisza-tó példájára a környezetvédelem eszköze, az ökoturizmus újabb lehetőségeit teremti meg. A Duna hajózhatóbbá tétele mindemellett gazdasági érdek. Az áruszállító hajók merüléskorlátozása éves szinten 9–10 milliárd forint veszteséget okoz áttételesen a gazdaságnak.
Csak Budapesten mintegy ötven személyhajó található; a legtöbb közösségi közlekedés hiányában évek óta turisztikából, rendezvény-hajózásból próbál megélni. E hajók üzemeltetőinek meggyőződése, hogy napközben a hajóiknak helye lenne a város közösségi közlekedésében, szívesen partnerei lennének a fővárosnak. A hajókat érintő technikai fejlesztéseket, kockázatot első körben vállalják. A vállalkozók már tárgyalási ajánlatot tettek a Budapesti Közlekedési Központnak.
A hajózás valamennyi közlekedési ág közül a leginkább környezetbarát, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a hajókkal kapcsolatba hozható környezeti károk, balesetek töredékét sem érik el más ágazatnak. Magyarországon 150 éves hagyománya van a hajózásnak. „Hajósaink, tengerészeink jól érvényesülnek bárhol a világon, amely elsősorban az igényes képzés eredménye – mondja a MAHOSZ főtitkára. – Ezrek dolgoznak itthoni és külföldi belvízi és tengeri hajókon, amelyek biztos jövőt, karriert kínálnak szakembereinknek, kitűnő kereseti lehetőségekkel. Ezek a szakemberek nem állnak sorba itthon munkanélküli segélyért, jó színvonalon el tudják tartani családjukat, magas szakmai színvonalat értek el. Fontos, hogy a magyar hajós képzés megmaradt önkormányzati és alapítványi bázisai elegendő támogatást kapjanak eredményes szakmai munkájuk további folytatására, korszerűsítésére.
