A magyar gépipar megérdemli a támogatást – megvan a tudás és akarat

Sokatmondó tény: a gépipar azon ritka ágazatok között van, amelyek a válság ideje alatt is meg tudták őrizni 
növekedési potenciáljukat. A magyar iparnak ez a meghatározó ágazata csak némi külső és belső segítséggel válhat 
húzóágazattá – vallja a Gordiusz Alfa ügyvezető igazgatója. 

Szegő Róbert szerint az egyik leglényegesebb elem az olyan támogatáspolitika, amelyi (szemben a maival!) nem a kilencvenes évekbeli technika-technológia átvételét támogatja, konzerválja, hanem segít abban, hogy a folyamatosan és pár évente megújuló gépipari (csúcs)technológiákra a magyarországi kkv-k is gyorsan át tudjanak állni. Az Új Széchenyi-terv lehetőséget kínálhat arra, hogy olyan irányban módosuljon az állami támogatás és maga a szakpolitika is, amelynek eredményeként a piac műszaki követelményeinek megfelelően a hazai cégek idomulni tudjanak a nemzetközi igényekhez. A szakember szerint ma még nincs késő. Azzal, hogy megkezdődött az átállás a német mintájú duális szakképzésre, a gépipar is csak nyerhet, de az ágazat szereplői szerint jó lenne, ha képviselőikkel konzultálnának a kormányzat illetékesei, illetve a szakképzésben meghartározó szerephez jutott Magyar Kereskedelmi és Iparkamara – hívja fel a figyelmet Szegő. Fontos, hogy ne a gépipari cégeknek kelljen költséges utóképzéssel tökéletesíteni a felvett szakmunkások tudását, hanem készen, az iskolából kijőve nyomban alkalmazhassák őket. 

Természetesen a cégeknek is sok a teendője, miután csak azok a vállalkozások képesek a folyamatos erősödésre, amelyek másoknál gyorsabban és hatékonyabban képesek felhasználni az erőforrásaikat. Mindez nem méretfüggő, a fejlődés minden cég esetében a képességekről szól. Ahhoz, hogy akár közvetett (beszállítóként), akár közvetlen exportra termelő gépipari cégek fejlődjenek (esetenként túléljenek) folyamatosan meg kell újulniuk, beleértve a technológiájukat, gépparkjukat. Szegő tapasztalatai szerint egy hazai gépipai kkv 15–25 százalékos árelőnnyel és 2–3 évig tartó lendületes, meggyőző munkával tud új nemzetközi partnert, exportpiacot szerezni. Hasonló képességek kellenek a partnerek megtartásához is, hiszen az árérzékenység miatt továbbra is jellemző a termelés keletebbre (nem csak a Távol-Keletre) áthelyezése, ami  érvényes a beszerzésekre is – mondja az ügyvezető. 

Szegő  Róbert hisz abban, hogy a következő években is a gépipar lesz az egyike azon ágazatoknak, amelyek – miként a válság évei alatt – a krízisből kilábalás időszakában is húzóágazata marad a magyar gazdaságnak. Annak 
ellenére is, hogy lesznek cégek (akár minden harmadik!), amelyek elbuknak. A koncentráció, átrendeződés nyomon követhető: 2003-ban 6300 ilyen profilú cég működött idehaza, az idén már csak a fele.

Amire a gépiparnak a legnagyobb szüksége van:

– képesség a rugalmas és gazdaságosan működtethető eszközpark felépítésére; 

– gyors tanulás és alkalmazkodóképesség; 

– a kikerülhetetlenül élőmunka-igényes, automatizálhatatlan feladatok hatékony végzése; 

– általános szövetkezési és együttműködési képesség; 

– képesség az alkalmi, ágazati konjunktúrák gyors észlelésére és kihasználására.