A világon az álláskeresők kétharmada hajlandó lenne külföldre költözni egy (jó) állás kedvéért. Ez a meglepően magas arány sokat elárul a munkaerőpiac átalakulásáról – derül ki egy friss kutatásból, amelyet a világ egyik vezető tanácsadó vállalata, a The Boston Consulting Group (BCG), és a több mint ötven álláskereső weboldalt tömörítő szövetség, a The Network végzett. A kutatás eredményét ismertető beszámolót ma tették közzé, itt tanulmányozható, tessék kattintani.

Különösen nagy a külföldi munkavállalásra nyitottak aránya a fejlődő gazdaságú országokban, valamint azokban, ahol politikai bizonytalanság tapasztalható, és néhány olyan országban is, amelyekre ez nem jellemző. Például Svájcban, ahol a megkérdezettek több mint háromnegyede, Ausztráliában több mint négyötöde és Hollandiában több mint 90 százaléka azt mondta, fontolóra venné, elköltözzék-e más országba dolgozni – olvasható a 200 000 válaszadóval készült, mobilitásról és munkavállalási preferenciákról szóló „Decoding Global Talent” című kutatás beszámolójában.

A BCG és a The Network 189 országban kérdezte meg az álláskeresőket, hogy milyen tényezők sarkallják őket, és mely országokba költöznének szívesen. A szóba jöhető külföldi munkavállalási célországok listáját az Egyesült Államok vezeti, a megkérdezettek 42 százaléka tartja vonzó úti célnak. Ezt követi a másik két angolszász ország: Nagy-Britannia és Kanada, amelyet a megkérdezettek 37, illetve 35 százaléka jelölt meg. A lista első tíz helyére sorolt többi ország között vannak Németország, illetve az erős gazdasággal rendelkező európai országok, továbbá azok, amelyeknek markáns a kulturális vonzereje.

A felmérés egyik leginkább figyelmet keltő megállapítása arra vonatkozik, mitől érzik általában motiváltnak magukat az emberek a munkahelyükön. Noha a pénz továbbra is számít, a kutatás erős bizonyítékokkal szolgál arra, hogy az egyéb juttatások már fontosabbak, mint a szigorúan anyagi szempontok. A munkahelyi elismerést valamennyi megkérdezett az első helyen említette a fontossági sorrendben. Két másik második, illetve harmadik helyen szereplő tényező: a kollégákhoz fűződő jó viszony és a munka- magánélet.  

„A több mint 5000 személyt érintő magyarországi kutatás eredményei árnyalják ezt a képet” – magyarázta Gerhardt Erik, a Profession.hu piacelemzője. Elmondta: a miénknél fejlettebb országokban a külföldi munkavállalás mögötti hajtóerő a világkép tágítása, a tapasztalatszerzés, vagy a szakmai tudás elmélyítése, a magyarok esetében az itthoninál jobb megélhetés ígérete nagyon erős szempont a külföldi munkavállalásról hozott döntésben. „A több mint 5000 válaszadó 50-60 százaléka dolgozik már, vagy lenne hajlandó külföldön dolgozni. Figyelmeztető: a válaszadók többségében a 30 évesnél idősebbek korosztályába tartoznak, ami egyben azt is jelenti, hogy a fiatal felnőttek élethelyzetétől eltérő, összetettebb életet is újrakezdene más országban.”

A kutatás meglepően nagy különbségeket mutat a világ munkaerőpiacáról. Íme, néhány fontos megállapítás:

  • # Miközben a nyugat-európaiakat gyakran egységes csoportként képzeljük el, az egyes országok látványos eltéréseket mutatnak a tekintetben, mennyire hajlandók külföldre menni munkát vállalni az emberek. Nagy-Britanniában és Németországban is csak a megkérdezettek 44 százaléka mondja, hogy hajlandó külföldön elhelyezkedni. Ez kisebb, mint a fele annak az aránynak, ami a hollandok külföldi munkavállalási hajlandóságát írja le, és jelentősen elmarad a svájciaké mögött is.
  • # A foglalkozás, a szakma nagyon erősen hat a mobilitásra A mérnöki és műszaki pályán dolgozók nagyobb valószínűséggel vesznek fontolóra külföldi állást. A legkevésbé azok mutatnak költözési hajlandóságot, akik az erősebben szabályozott területeken dolgoznak, pl. szociális munkások, vagy az egészségügyben dolgozók.
  • # Az életkor eleve meghatározza, hogy mit keresnek az emberek egy munkahelyen. A karrierfejlődési lehetőségek fontosak a húszas éveikben járóknak, a harmincasoknál és a negyveneseknél, akiknél a családdal kapcsolatos teendők lépnek előtérbe, a munka és a magánélet közötti egyensúly számít igazán. Ahogy az emberek öregszenek, e tényezőknek a jelentősége elhalványul, és a legtöbb munkavállaló esetében előtérbe lép a munka tartalmi része, vagyis az, hogy kielégíti-e őket a munkájuk.
  • # Azok, akik majd külföldön vállalnak munkát, tulajdonképpen nem országokban, hanem városokban gondolkodnak, első helyre téve Londont, amit New York és Párizs követ.

„A világ munkaerőpiacán tapasztalható növekvő mobilitásnak és a dolgozók preferenciáiban megfigyelhető elmozdulásoknak súlyosak a következményei” – mondja Carsten von der Linden, a The Boston Consulting Group főigazgatója, a beszámoló társszerzője. „Ha a kormányzati döntéshozók és a multinacionális vállalatok munkaügyi és személyzeti vezetői nem veszik észre, hogy mi megy végbe, akkor egy nap könnyen arra ébredhetnek, hogy a legtehetségesebb dolgozóik kivándorolnak, és nem is térnek haza. Sokkal jobban jár, aki ennek az egyenletnek a másik oldalán van” – tette hozzá.

A teljes jelentés itt olvasható, tessék kattintani!