I. Szulejmán szultán hetedik, magyarországi hadjáratára készülve 1566. május 1-jén kelt útra Isztambulból. A 100 ezer főt is meghaladó seregével a Dél-Dunántúl kulcsa, a korabeli időszakban korszerűnek számító, különálló szigeteken elterülő Szigetvár bevételére vonult. A várat Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány vezetésével mintegy 2300 fős – horvát és magyar végvári vitézekből toborzott – sereg védte. A horvát Šubič nemzetségből származó parancsnok 1542–57 között horvát bánként igyekezett feltartóztatni az ország és a saját birtokai ellen törő hódítókat. Az ostromot 1566. augusztus 6-án megkezdő szultáni seregnek 13 napra volt szüksége az új- és óváros elfoglalásához és a várat övező tó lecsapolásához. A várvédők száma akkorra a harmadára csappant, a belső várba húzódtak vissza.
Szulejmán fenyegetések és ígéretek révén többször próbálta megadásra kényszeríteni Zrínyit – nem kevesebbet ígért neki, mint Horvátország koronáját –, ám a főkapitány a nyomasztó túlerő és Bécs érdektelensége ellenére sem nyitotta ki Szigetvár kapuit. A szultán szeptember 7-én meghalt – amit eltitkoltak az ostromló török had elől. Csakhogy a romhalmazzá lőtt belső várban pusztító tűzvész a védők sorsát is megpecsételte: az ostromlók szeptember 8-án délelőtt hadrendbe álltak a vár kapuja előtt, Zrínyi azonban nem várta meg az újabb rohamot, hanem maradék katonaságával váratlanul kirontott a várból. Zrínyi önfeláldozása a szultán megölése nélkül is hadtörténeti jelentőségű volt, mert Szigetvár kitartása megmentette Bécset egy újabb ostromtól. A kapitány tettének nagyságát már a kortársak és a későbbi századok politikusai is felismerték, Richelieu francia bíboros és államminiszter például úgy vélte, hogy Zrínyi Miklós és Szigetvár védői 1566 nyarán az egész európai civilizációt mentették meg a pusztulástól.
A hős főkapitánynak, a horvát és magyar történelem egyik legnagyszerűbb katonájának emlékét mindkét nemzet tisztelettel ápolja és önfeláldozása mindkét országban számos irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotás alapjául szolgált.
A magyar–török bélyegblokk hátteréül egy korabeli Szigetvár-ábrázolás, a bélyegcímleteken és az első napi borítékon Metin Yurdanur szobrászművész alkotása, a szigetvári Magyar–Török Barátság Parkban álló Zrínyi Miklós és I. Szulejmán szobor látható. A török és magyar nép összekapcsolódó, olykor viharos történetében a múlt évszázadok során számos fordulópontnak számító eseményre tekinthetünk vissza, amelyről ma már mindkét fél tisztelettel emlékezik meg.
I. Szulejmán az Oszmán Birodalom egyik legnagyobb hódítója, az utolsó harcos szultán volt. Tizenhárom hadjáratban vett részt, és jelképesnek is tekinthető, hogy az elsőt és az utolsót is Magyarország ellen vezette. Azonban nem csupán hódítóként, hanem államférfiként is maradandót alkotott. Uralkodása alatt megújult a birodalom államigazgatása, kialakult a rendszeres hódítások anyagi alapjául szolgáló állami földrendszer, egységbe foglalták az oszmán vallási és világi jogot, kiépültek a legnagyobb városok és kialakult a klasszikus oszmán építészeti stílus. Akkor jött létre mindaz, amit klasszikus oszmán civilizációnak nevez az utókor – ezért kapta Európában a „Nagyszerű” (Magnificent, Magnifique, Prächtig), saját országában pedig (utólag) a „Törvényhozó” (Kánuní) melléknevet.
Zrínyi Miklós kezdetben a horvát területek törökellenes védelmében vállalt szerepet – nagyapja, nagybátyja és fivére is a törökök elleni küzdelemben esett el. Ferdinánd király 1542-ben horvát–szlavón bánná nevezte ki, 1546-ban pedig – a törökök elleni harcokban véghezvitt tetteiért – uradalomként megkapta az egész Muraközt, Csáktornya várával együtt. 1561-től lett a szigetvári vár főkapitánya. Ő alapozta meg a Zrínyi-család nagyságát és befolyását, ő viselte először a báni méltóságot, és ő kapta a magyarországi befolyást megalapozó vagyont is. A szigetvári ostrom tanulságaként elmondható, hogy saját elveit és értékeit egy nagy birodalom jeles uralkodója és egy közép-európai hős az életénél is fontosabbnak tartotta.
x x x
Források: A magyarok krónikája, Budapest 1995; Zrínyi Miklós – A szigetvári hős (Múlt-kor történelmi magazin melléklete 2016; www.rubicon.hu (Tarján M. Tamás: 1566. augusztus 6. – Szulejmán ostrom alá veszi Szigetvárt)