A Magyar Sajtófotó-kiállítást megelőző, a MÚOSZ fotóriporterek szakosztálya által kiírt sajtófotó-pályázat eredményhirdetéséről az Infovilágban már januárban beszámoltunk, de most került sor arra, hogy a díjazottak személyesen és ünnepélyes külsőségek között is átvehessék a kategóriánkénti elismeréseket a díjakat felajánlók képviselőitől, illetve mostanra készült el az az ugyancsak hagyományos katalógusalbum, Az év fotói, amely a 2010. év legnívósabb sajtófotóit egyben megmutatja.
A 323 regisztrált szerző 8548 beküldött valamennyi képe természetesen nem állítható ki a Magyar Nemzeti Múzeum József nádor termeiben, de így is bőséges a látnivaló. A felnagyított, fekete-fehér és színes felvételek egyenként és összességükben is erős hatást gyakorolnak a nézőre, különösen a vörösziszap-katasztrófáról és a tavaszi árvízről szóló tudósítások. De a természet szépségeit, a drámai, örömteli, vagy mulatságos élethelyzeteket, kivételes művészeti, sportpillanatokat megörökítő kamerák meglehetős jó keresztmetszetét adják az év fontos mozzanatainak. Elvégre a sajtófotó a véletlenül adódó pillanat felkészült, gyors döntéssel történő leképezése, megörökítése. Csányi Vilmos etológus, író is ennek adott hangot kiállításmegnyitójában.
A magyar fotósok régóta jelen vannak a világ élvonalában, és ennek most külön termet is szenteltek a rendezők: Szalay Zoltán Táncsics- és Pulitzter-emlékdíjas fotóriporter és Túry Gergely, a HVG fotóriportere. Ez a tárlat azoknak a magyar fotográfusoknak a munkáiból mutat be válogatást, akik az 1955-ben meghirdetett World Press Photo pályázatokon díjakat nyertek. Íme a kiállítók névsora: Benkő Imre, Dezső Tamás, Gárdi Balázs, Farkas József, Fejes László, Friedmann Endre, Komlós Tibor, Korniss Péter, Lakatos Péter Zoltán, Pólya Zoltán, Révész Tamás, Soós Lajos, Szentpéteri L. József, Szigetváry Zsolt, Szlukovényi Tamás, Török László, Vadas Ernő, Wéber Lajos.
A magyar sajtófotót bemutató kiállítások szép hagyománya, hogy a fényképezés technikatörténeti emlékei is mindig helyet kapnak a falak között. Ezúttal a dagerrotípia, mint a legelső fényképészeti eljárás került az érdeklődés középpontjába, amely már az 1850-es évek elején viszonylag széles körben elterjedt. (Ennek köszönhető, hogy Petőfi Sándor hiteles vonásai megőrződtek az utókornak.) A történelmi korszakok fényképezőgépei – a digitális kameráig terjedően – Gadányi György gyűjteményéből tekinthetők meg.
