Látszólag egy faluban csordogál a történet, egy olyan településen, ahol a hatalmasságok családostól együtt sérthetetlenek, mindent megszereznek, törvényeket írnak, a rendőrséget irányítják, ráadásul a polgármester ide-oda rángatható bábfigura. Tűzkő a település neve, manapság tele a térkép Tűzkővekkel, de egyre ritkább, kihalóbb a jussához ragaszkodó, a törvényesített erőszakkal szembeszálló ember, civil, forradalmár, olimpiát ellenző, nevezzük, ahogy akarjuk.
A Kojot egy kicsit kordokumentum, lenyomata napjainknak, egy kis fantáziával felfedezhetjük benne a tömegek apátiáját, a fekete ruhás Mária nővért, a hivatal cégértábláját törő Gulyás Mártont, a pofonokért visszajáró Juhász Pétert, a pesti, Kossuth téri tüntetőket, szinte halljuk skandálásukat: „Nem félünk!”
Nagyszerű a forgatókönyv, Lengyel Balázs, Lovas Balázs és Kostyál Márk közösködése: ahol kevés a szó, ott helyénvaló a mimika vagy toldalékként a káromkodás. A cselekmény emlékeztet az olasz maffiatörténetekre, a múlt század második felében szaporodtak el, ezekben is a keresztapáknak kiszolgáltatott vidék jajongott, a fene sem gondolta volna, hogy egy új évezred kezdetén ebbe a világba kell visszanyúlni. A Kojot időutazásában jól fér el egymás mellett a generációs ellentét, a vékonyka szerelmi szál sem gubancolódik, akciójelenetei pedig, szívemre teszem a kezem, világszínvonalúak. Stallone, Schwarzenegger sem bunyózott így, itt még a nézőtéren ülőt is megcsapja a pofon szele. Szórakoztat, meghat, már-már forradalomra invitál az alkotás, végre valami magyar, bátor, az a fajta „most jól megmondjuk”…
Aztán lepereg a történet, feltűnik a stáblista, és kiderül, hogy a film egyik producere, Kálomista Gábor. Kálomista jó név a szakmában, Balázs Béla-díjas, a Magyar Produceri Szövetség, és a Magyar Síszövetség elnöke, a Thália Színház menedzser igazgatója, az MKB Veszprém KC kézilabdásainak főnöke, a napi politika egyik haszonélvezője. A szocializmusban egy termelőszövetkezet ágazatvezetőjeként dolgozott, a médiába sofőrként jutott be, aztán megalapította a Megafilm Kft.-t, egyebek között bábáskodott a Zimmer Feri, az Ámbár tanár úr, a Valahol Amerika születésénél, mindenkor nyíltan hangoztatta jobboldali elkötelezettségét, rokonszenvét a magyarországi szellemi, erkölcsi állapotokkal.
Ha a világnak van két össze nem illő sarka, az Kálomista és a Kojot. Mégis együtt vannak, nincs tévedés. Az ember kereshetne erre magyarázatot, a film önigazolás, védőbeszéd egy későbbi elszámoltatáson, de minek találgatni. Jeanne d’Arc lejött a máglyáról, elment a boltba gyufáért, átadta hóhérainak, aztán visszamászott a farakásra. Aki jobbat tud, írjon filmes forgatókönyvet!
Vigyázat: a Kojot magasra tette a mércét.
Kojot: színes, magyar filmdráma. Rendezte: Kostyál Márk. Kostyál Márk ötlete alapján írta: Lengyel Balázs, Lovas Balázs és Kostyál Márk. Producer: Kálomista Gábor és Helmeczy Dorottya. Fényképezte: Kostyál Márk, Csoboth Attila. Vágó: Csillag Manó. Zene: Moldvai Márk. Főszereplők: Mészáros András, Dobra Mara, Mátray László, Bocsárszky Attila, Orbán Levente, Kovács Frigyes.