A 2004-ben csatlakozott kelet-közép-európai országok állampolgárai, így a magyarok is május 1-jétől szabadon 
vállalhatnak munkát Ausztriában. Ez azt jelenti, hogy az ausztriai munkavállalókkal egyenrangúak lesznek, egyenlő 
feltételek mellett dolgozhatnak. Az ausztriai központú Trenkwalder márciusban csaknem 400 osztrák vállalat 
részvételével kutatást végzett, hogy felmérje a magyar munkaerő elhelyezkedési esélyeit. A személyzeti szolgáltató 
most megkérdezte a munkavállalókat is, hogy miként vélekednek az új lehetőségekről. A Magyarország 8. nagy 
foglalkoztatójaként működő Trenkwalder saját adatbázisában végezte a kutatást. Az eredmény: 

A megkérdezettek 58,5%-a nyilatkozott úgy, hogy hallott a május 1-jével hatályba lépő munkaerő-piaci 
változásokról. Azoknak az aránya már csupán 28,7%, akik kellő ismerettel rendelkeznek a munkavállalás feltételeiről 
az érintett négy országban. A válaszadók 74,9%-a a munkaadó költségelőnyét jelölte meg válaszként arra a 
kérdésre, hogy miért részesíti előnyben az osztrák, német, liechtensteini és svájci munkaadó a magyar állampolgárt 
a sajátjaival szemben. 

Köves Balázs, a Trenkwalder magyarországi értékesítési és marketing vezetője ezzel kapcsolatban kiemelte: „Mivel a nyitással egy időben szigorítják az egyenlő fizetésre vonatkozó szabályokat – függetlenül attól, hogy magyar 
állampolgár tölti-e be az adott munkakört – legalább a munkakörének megfelelő minimálbérben kell részesülnie a 
munkavállalónak. Ezt rendszeres ellenőrzésekkel kívánják elérni.” 

Hasonló arányok figyelhetők meg az osztrák cégek körében végzett felmérés eredményeiben is: osztrák munkáltatók csupán 37%-a érzi úgy, hogy kellő ismerettel rendelkezik a törvényi és piaci változásokról. A munkavállalói elképzelésekkel szemben azonban csupán 14%-uk vár költségelőnyöket az új munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatosan.

A válaszokból kiderült: a megkérdezettek egyidejűleg több forrásból tájékozódnak a külföldi munkavállalással 
kapcsolatban. A legtöbben az internetet (73,9%) említették, a második helyen a tv, rádió végzett (32,9%), és sokan 
voltak azok is, akik barátoktól, illetve családtagtól hallottak a munkaerőpiaci-nyitásról (11%).
A megkérdezettek 20,1%-a dolgozott már valamely másik EU-országban, azonban döntő többsége (48,4%) csupán 
néhány hónapot. Ennek okait a válaszadók 38%-a a magasabb fizetésben, 32,4%-uk pedig a szükséges szakmai 
fejlődésben jelölte meg. 

A válaszadók 41,7%-a szeretne munkára jelentkezni az érintett négy ország egyikébe; 2,2%-uknak már jelenleg is 
folyamatban van a jelentkezése, és csak 1,6%-uk nyilatkozott úgy, hogy nem jöhet szóba külföldi munkavállalás. 
Figyelmet keltő (38,6%) azoknak az aránya, akik még bizonytalanok munkavállalást illetően és még kivárnak, mielőtt 
állásra pályáznának.

A legnépszerűbb ország Ausztria lett, ahova a felmérésben részt vevők 81,8%-a jelentkeznék munkára. Fej-fej 
mellett végzett Németország és Svájc (57,4%–57,4%). Minden harmadik több mint egy évet, de kevesebb, mint 
hármat szeretne külföldön dolgozni. A megkérdezettek 23,5%-a viszont nem is kíván visszajönni Magyarországra. 
Arra a kérdésre, hogy miért nem az adott négy országba jelentkeznek, a leggyakoribb válasz a nyelvtudás hiánya 
volt.

A legfőbb indok a külföldi munkára jelentkezés esetén az itthoninál magasabb kereset (87,7 %); sokan megjelölték a jobb karrierlehetőséget (47,6%) és a szakmai fejlődést (38,4%). Magas azoknak is az aránya (32,5%), akik a 
munkanélküliség miatt kívánnak másik országban érvényesülni.

Százból 61 magasabb itthoni fizetés esetén nem keresne külföldön munkát; nem egészen minden ötödik már akkor 
is maradna Magyarországon, ha a végzettségének megfelelő pozícióban tudna elhelyezkedni. A megkérdezettek 
többsége (69,1%) a határozatlan idejű foglalkoztatást és teljes munkaidős munkavégzést (85,4%) részesítené 
előnyben külföldi munkavállalás esetén. 

A kereslet és a kínálat közötti különbségekre utal, hogy a válaszadók 70 százaléka várna valamilyen anyagi vagy 
szervezési támogatást a kinti munkáltatóktól. Erre az osztrák cégeknek csak 30 százaléka lenne hajlandó (10% 
nyújtana pénzbeli és 20% szervezési támogatást). Az ingázást a munkavállalóknak mindössze hat százaléka vállalná.

A kérdőívet kitöltők háromötöde úgy gondolja, hogy nehéz lesz munkát találnia ezekben az országokban, ennek 
ellenére is meg szeretné próbálni. Minden húszadiknak viszont már most is jó kilátásai vannak külföldi munkára. Jó 
ötöde azoknak, akik szeretnének külföldre menni, folyékonyan beszél és ír az adott nyelven, valamivel kevesebbnek 
viszont egyáltalán nincs a négy országban szükséges (német) nyelvismerete.

A legtöbben (37,2%) havi nettó 1000–1400 eurót szeretnének keresni, minden ötödik pedig 2000 eurót. Azoknak a kétharmada, akik tervezik, hogy kimennek a négy ország valamelyikébe dolgozni, egyedülálló vagy tartós  kapcsolatban élő, gyermektelen; harmada gyermekes, családos.