Illyés Tibor (MTI Fotó) felvételén Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója beszél a Metró Galéria Hiány című kiállításának ma délelőtti megnyitóján a Puskás Ferenc Stadion állomáson álló metrószerelvényben. A kiállítás két hónapon át látható a 2-es, 3-as és 4-es metró szerelvényeiben.

 

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Holokauszt Emlékközpont Hiány című kiállítása ma is közismert és köztiszteletnek örvendő magyar állampolgárokat: művészeket, orvosokat, építészeket, sportolókat, zenészeket mutat be, akiket az 1940-es években származásuk, vallásuk vagy politikai nézeteik miatt kitaszított a (király nélküli) Magyar Királyság. 

A kiállítás bizonyítja, mekkora veszteségeket szenvedett a magyar társadalom tiszteletre méltó teljesítményt nyújtó állampolgárainak az elüldözése vagy elpusztítása következtében. Az akkori parlament által szentesített, embertelen zsidótörvények miatt, a munkaszolgálatban, a német megszállás, a deportálás idején, az SS koncentrációs táboraiban, a kiürítési halálmenetekben és a nyilas rémuralom alatt kitűnő magyar elmék, ígéretes tehetségek életét durva erőszakkal oltották ki. A kényszerű emigráció is számos pályát tört ketté. Mindez közös veszteségünk, örökre szóló hiány volt és marad.

A budapesti metró szerelvényeiben látható kiállítás célja, hogy közelebb hozza a közeli múlt gyászos történetét. Érdemes, közismert személyek tragédiáján, egyéni sorsán keresztül mutatjuk be, hová vezet és miért elfogadhatatlan a kirekesztés és a gyűlöletkeltés – hangoztatta Szita Szabolcs történészprofesszor, a Holokauszt Emlékközpont főigazgatója.

A kiállításon szereplő kiemelkedő személyiségek teljesítménye itthon és nemzetközileg egyaránt nagy elismerést keltett. „Azokról is megemlékezünk, akiknek pályája, teljesítménye a holokauszt vagy az üldöztetés és kényszerű emigráció miatt itthon nem teljesedhetett ki, vagy éppen erőszakos halála miatt megvalósulatlan ígéret maradt – mondta el a megnyitón Szita Szabolcs. – A névsor összeállításánál arra törekedtünk, hogy a kiállításon a kultúra, az irodalom, a tudomány, a képzőművészet, a színházak világa, a gazdasági és közélet, a zsidó egyház, a sport vagy éppen az ellenállás jeles személyei egyaránt helyet kapjanak.”

Találkozhatnak a Metró Galéria szemlélői széles körben ismert arcokkal, életművekkel, amelyeket iskolai tanulmányaikból idézhetnek fel. És olyanokkal is, akiket eddig nem ismertek, ekként nem tudhatták, hogy nemzetközi rangot adó teljesítményekkel gazdagították hazájukat. Miként azon is megdöbbenhetnek, hogy az elnyomó Horthy- és Szálasi-rendszer milyen cinikus és ördögi módon áldozta fel őket, ha haláluk helyét és körülményeit megismerik.

A megbélyegzés, kirekesztés, a fokozatos jogfosztás elől sokan elhagyni kényszerültek Magyarországot. Az emigrációban választott haza azonban nem mindenkinek adta meg a tehetség kibontakozásának, az alkotói pálya kibontakozásának esélyeit. Így, akik megmenekültek, életben maradtak sem tudták beteljesíteni küldetésüket, utánuk is hiány maradt. Közülük is jó néhányra emlékezik ez a sajátos, gördülő kiállítás.

„Tisztában vagyunk azzal, hogy az ismert arcok és személyek bemutatása sem feledheti azt a sok százezer áldozatot, aki hétköznapi emberként, elhurcolt zsidóként, munkaszolgálatosként, sorkatonaként, civilként lett a háború és a vészkorszak áldozata. Be nem teljesedett ígéretek voltak valamennyien. Az ő pusztulásuk éppen oly értelmetlen, hiányuk is éppen annyira fáj. Amikor erre gondolunk, nem tagadhatjuk az akkori Magyarország felelősségét, hogy hagyta elüldözni, elpusztítani tehetségeit, illetve magának is része volt elpusztításukban” – húzta alá megnyitójában Szita professzor.