(Kárpáti Iván jegyzete) Ami békeidőben működött, az már nem mehet háború idején. Tudomásul vették, hogy a magyar kormányra nem lehet számítani.
A magyar külügyminisztérium szerint mi nem vétóztuk meg, hogy az EU közös véleményt fogalmazzon meg Putyin elfogatóparancsa kapcsán. Csak nem írtuk alá, mondván nem kommentáljuk, hogy Putyinék ukrán gyerekeket deportálnak szülőföldjükről, hogy jó oroszokat neveljenek belőlük, ami a jog szerint a népirtás kategóriája.
Évek óta blokkoljuk, hogy összehívják a NATO–Ukrajna bizottságot, arra hivatkozva, hogy így védjük a kárpátaljai magyarokat. Én nem igazán látom át, hogy ettől miért lesz jobb nekik.
Mindez egy napon belül. Nem először történik ilyen az utóbbi években, sőt. A szembeötlő különbség a korábbiakhoz képest az, hogy már nem piszmognak velünk. Az EU kiadja a közös nyilatkozatot, a NATO pedig összehívja a bizottságot. Ami békeidőben működött, az már nem mehet háború idején. Tudomásul vették, hogy a magyar kormányra nem lehet számítani.
Ez egyben azt is jelenti, hogy fogynak Orbán ütőkártyái, amikkel kierőszakolhatja az akaratát, vagy más érdekeit érvényesítheti a mi kárunkra, Európa kárára. Az orosz agresszió mindent sokkal egyértelműbbé tett. Orbán szerint nem kell egyik vagy másik oldalra állni, amivel azt érte el, hogy a mi oldalunkon Európában már senki nem áll.
Egyedül maradtunk. Bizonyos szinten, azért beintünk az oroszoknak, ne hallgassuk el! A Direkt36 kiderítette, hogy az állam és a befektetők közé pénzbányászati céllal illesztett egyik cég nem akarja visszafizetni a lejáró letelepedési kötvény tőkéjét néhány kliensnek, a hírek szerint oroszoknak.
A szálak Rogán Antal ismeretségi köréhez vezetnek. Az üzletben ezek szerint tényleg nincs barátság.