…Magyarország egésze között: önkéntesek segélyeket osztogatnak, Gyurcsány Ferenc pedig tucatnyi menekültnek adott szállást az otthonában. Orbán ugyanakkor már jó ideje rombolja az ország helyzetét. A többi uniós államnak el kellett volna ítélnie ezeket a fordulatokat, de csendben maradtak, mintha nem sokat számítana, hogy mi történik Magyarországon.
Ám most a migránsválsággal mindenki számára jól látható az „Orbán-probléma”, ami csak tovább súlyosbodik. És az „Orbán-tényező” fontos szerepet tölt be a kelet-nyugati megosztottságban is. A Magyarországról kiinduló idegengyűlölő narratívát radikálisan kezelésbe kell venni, még mielőtt másutt is felbátorítja a sovinizmust Európában. Gyalázatnak kell minősíteni a politikus gyűlölködő kijelentéseit arról, hogy a muzulmánok úgymond fenyegetést jelentenek az „európai civilizációval” szemben. Sürgősen biztonságba kell juttatni a kétségbeesett embereket, fenntartható és hatékony menekültpolitikát kell kidolgozni. Viszont ez nem lehet mentség arra, hogy tűrjük Orbán mérgező szavait. Le kell leplezni és el kell utasítani azokat. Az általa használt nyelvezet és a meghozott döntések ellentétesek Európa egész szellemével. A földrész intézményei idáig elmulasztották, hogy felelősségre vonják, amiért lábbal tiporja a közös értékeket – most itt az ideje, hogy megtegyék.
Magyarország idegengyűlölő választ adott a menekültválságra és továbbra is aggasztó, hogy miként és miért vette őrizetbe, illetve zaklatta ezeket az embereket – írja a New York Times. Ezt az előző budapesti amerikai nagykövet írta a lapnak küldött kommentárban. Eleni Kounalakis úgy gondolja: a magyar indítékok megértéséhez tudni kell Orbán Viktorról, hogy 2010 után szinte fénysebességgel alakított át jóformán minden fontos törvényt, és az USA volt az első, amely figyelmeztette, hogy a reformok gyengítik a demokratikus intézményeket és csupán kevesek kezében összpontosítják a hatalmat, fontos fékeket és ellensúlyokat számolnak fel. A tusványosi beszéddel azután a politikus véget vetett minden látszatnak, mármint hogyan értékeli a nyugati demokrácia alapvető elveit.
A volt diplomata figyelemre méltónak tartja, hogy a plakátkampánnyal Orbán már milyen korán kezdte beoltani a magyarokat, nehogy azok rokonszenvet érezzenek azok iránt, akik állítólag elveszik tőlük a munkát. De ettől még mentek önkéntesek a Keletihez, a hatóságok viszont nem mozdultak. A világ döbbenten nézte, amint a rendőrök megpróbálták trükkel vagy erővel táborokba vinni a migránsokat. A fő kérdés az, hogy ha Magyarország nem kér a menekültekből, akkor minek veszi őrizetbe őket ilyen számban, miért nem engedi őket tovább német földre? Nos, a megfejtés az, hogy a miniszterelnök az uniós előírások mögé bújt, de valójában nem csak Magyarországtól, hanem egész Európától távol akarja őket tartani. Ha a pengés kerítés nem válik be, akkor a megfélemlítés és az őrizet talán igen.
Önmagában az is elég nyugtalanító, ha módszerei Magyarországra korlátozódnak, ám félő, hogy nézetei másutt is gyökeret vernek Európában. Nacionalista üzenetei és politikája hazai sikerét látván, Orbán most sokkal nagyobb színpadon igyekszik érvényesíteni erejét. Az EU a jelek szerint bénult, idejét múlt szabályokkal és olyan tervekkel, amelyek nemigen tükrözik a probléma súlyosságát. A kvótát azonban Közép-Európa elutasítja. A nagy talány most az, képesek-e az európai vezetők együttesen fellépni, vagy lehetővé válik, hogy Orbán idegenellenes és a menekültekkel szemben keményebb fellépést szorgalmazó álláspontja töltse be az űrt? Az európaiaknak és különösen a magyaroknak megvan a lehetőségük, de egyúttal kötelességük is, hogy a világ szeme előtt megmutassák a részvétet és emberséget, ami ott rejlik valamennyiünkben.
A menekültek között Magyarország a bajok szinonimája lett – szögezi le a Washington Post. Először is itt van a kerítés, a rendőrségről az a hír járja, hogy erőszakos, és akkor még nem említettük a kormányt, amely számtalanszor kinyilvánította, hogy mindenáron távol akarja tartani a migránsokat. Ám a gyakorlat más: a határzár inkább nevetésre ingerel, a rendőrök pedig sokszor félre néznek. És vasárnap óta a szögesdrót csupán egy akadály, amely arra utal, hogy Orbán Viktornak még sokat kell tennie, ha azt akarja, hogy kemény nyilatkozataiból realitás legyen. Kínosan visszafelé sült el a próbálkozása, hogy lecsapjon az országon áthaladó tízezrekre. Először akkor, amikor spontán gyalogmenetbe kezdett jó ezer ember, miután a kormányfő megpróbálta megakadályozni, hogy regisztráció nélkül továbbmehessenek. Orbán törekvése, hogy kizárja a menedékérőket, összhangban áll világnézetével az európai kereszténység megőrzéséről. Most azt ígéri, hogy alig egy hét múlva lezárja a határt. Ennek érdekében hajlandó szélsőséges lépésekre is. Kemény törvényeket ver keresztül, tervezi a hadsereg bevetését.
Ám minden kérkedése ellenére a vasárnap megmutatta, milyen nehéz elreteszelni egy girbe-gurba határt. Simon Ernő, az UNHCR szóvivője azt mondja, a röszkei regisztrációs központban a rendőrségnek nincs elég kapacitása, hogy dokumentálja a menekültek érkezését, annyian jönnek nap mint nap. De a létesítmény most először vasárnap is működött. A rendőrség azt közölte, hogy a tábor nem börtön, de hatalmas, szögesdróttal ellátott kerítésével könnyen az lehet.
Orbán Viktor arra használja fel a menekültválságot, hogy megtámogassa hanyatló népszerűségét, egyben él azzal, hogy Európa lagymatagon reagál a fejleményekre – írja Szimeon Gyankov, volt bolgár külügyminiszter-helyettes a Financial Timesban. A belpolitikai célokra különféle bohóctréfákat mutat be, ideértve a kerítést és hadsereg kivezénylését. Nem kétséges, hogy ügyes politikus, és az sem vitás, hogy álláspontja azért olyan kemény a bevándorlás ügyében, mert előretört a Jobbik. Éppen ez utóbbi miatt folyamodik harcias retorikához és akciókhoz.
Ami a külső okokat illeti, ott először is azt kell tekintetbe venni, hogy a nyugat 2010 óta sorozatban bírálta különféle intézkedései miatt. Most viszont Orbán kiaknázza, hogy a szövetségesek nem túl határozottak. Utóbbiban igaza is van. De az is ott motoszkál a fejében, hogy a földrésznek erős akaratú, határozott vezetők kellenek, olyanok, mint ő.
Magatartásának másik, talán még fontosabb külső mozgatórugója, hogy nem jut előbbre fő külpolitikai céljának elérésében, mármint hogy Oroszország a magyarok stratégiai partnere legyen. Jó ideje kísérletezik azzal, hogy Moszkva küldöttének látszódjon az EU-ban. És az első számú pártfogója annak, hogy alternatív megoldást találjanak a Déli Áramlat helyett, ám ez idáig nem jött össze. Ily módon a kormányfőnek nincs európai szószéke. A menekültválságra adott magyar válaszban az a leginkább aggasztó, hogy más államok is átveszik és elhanyagolják humanitárius kötelességüket. Példák már vannak. lásd Bulgáriát, Törökországot, Macedóniát. A dolgok szomorú állapotából következik, hogy valamennyi olyan ország, amelynek polgárai oly sok éven át küzdöttek, hogy európaiak lehessenek.
Magyarországnak menekültügyben a saját történelmére kellene visszapillantania – szögezi le a The Independent. A Keletinél a rendőrök nem engedték be a menekülteket, még azokat sem, akiknek volt jegyük – 71 évvel ezelőtt viszont a karhatalom éppen arra kényszerített több tízezer zsidót, hogy szálljon fel az Auschwitzba induló vonatokra. Dehát akkoriban Eichmann szabta meg a szabályokat, de ne gondolja senki, hogy a magyarok csupán a németek játékszerei voltak. Fura, hogy senki sem fedezi fel ezt a különleges kapcsolatot napjaink és a II. világháború között. Hiszen a múlt héten Bicskére csalták a migránsokat, oda, ahová a háború után csak 3 zsidó tért vissza.
Persze, most nem olyan a helyzet, mint 1944-ben. A rendőr vizet, élelmiszert ad, és a muzulmánokat nem akarják Németországba küldeni. De azt sem szeretnék, hogy magyar földön maradjanak. Amit Orbán a Frankfurter Algemeine Zeitungba írt, az alapján nem csak politikus, hanem szociáltörténész is. De az angol lap cikke egyben emlékeztet arra, hogy a magyar katolikus egyház már jóval Hitler előtt a legantiszemitábbak közé tartozott Európában. És a deportálások során jobban izgatta, hogy megvédje a kitérteket, mint hogy mentse a zsidókat. Csak a pápa, az amerikai elnök és a svéd király felhívására szállt szembe komolyabban a nácikkal.
A 2011-i népszámlálás azt állapította meg, hogy alig 5500 muzulmán él az országban. Ha többen telepednének be, hány százalékra nőne az arány? Háromra, négyre? És elnézve a magyar katolikus egyház vezetőinek viselkedését a múlt század első felében, a szerző csak csodálkozik, hogy milyen keresztény kultúrát akar most megóvni Orbán. Az pedig, hogy nemrégiben egy antiszemita nézeteket hangoztató újságíró díjat kaphatott, sokat elárul Budapest politikájáról. Magyarország azonban megtestesíti, hogy ezek az országok a hidegháború után belülről nem formálódtak újjá. A Nyugat talán túl gyorsan ölelte őket keblére. És csak most kezdi felfedezni, milyen is a magyar állam. Meg a menekültek is.
Rossz vért szült a migránsválság Bécs és Budapest között, miközben Orbán ViktorEurópa új politikai árkait jeleníti meg – írja az osztrák Die Presse. Az 56-os menekültek csaknem 60 éve özönlöttek Ausztriába, Horn Gyula és Alois Mock pedig jó 25 éve vágta át a vasfüggönyt. Most azonban Magyarország új kerítést épített, és a menekültek útja ismét osztrák területre vezet. Emiatt az amúgy is feszült kétoldalú viszony annyira megromlott, hogy arra régen nem volt példa. Miközben együttműködésre és válságkezelésre volna szükség, a hangsúlyt a kölcsönös vádaskodás, a keserű bírálat és az alig leplezett megvetés vette át. Az elidegenedés mögött több van, mint a két vezető személyes vitája, igazából politikai-ideológiai különbségek húzódnak meg – politikai árok, amely Kelet- és Nyugat-Európa között tárul fel.
Magyarországnak az a dilemmája, hogy a menedékkérők felvétele során szigorúan ragaszkodni kíván a schengeni játékszabályokhoz, csakhogy a feladat meghaladja az erejét, olyannyira, hogy a káosz a befogadó táborokra és a vasútállomásokra is átterjedt. A zűrzavar uralkodik, ez eredményezte, hogy olcsó húzással becsapták a menekülteket. Meg azt is, hogy a magyar hatóságok nem árulták el az osztrákoknak, mikor és hány embert küldenek legközelebb. Nincs kommunikáció a két fél között. Mindenesetre amikor eszkalálódott a válság,Orbán azország első számú futballszurkolójaként a stadionban szórakozott. A politikus a maga autokratikus vonásaival az EU bizonyos köreiben már rég aFekete Péterlett. Ám számára fontosabbnak tűnik a belpolitikai számítás, mint saját maga és az ország külső képe. Idehaza tapsot kap, amikor Merkelt támadta, Asselborn kritikája lepereg róla. Maga mögött tudja a lakosság többségét és a kelet-európai partnereket is. Hogy ezek az országok mennyit profitáltak az EU keleti nyitásából, azt ezek a politikusok elhallgatják. Számukra a kommunizmust fellazító szolidaritás ideje már elmúlt.
A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!