A visszakozás azonban nem akadályozta meg az EP-t abban, hogy igen éles hangú döntést fogadjon el, elítélve Budapest eljárását a legvégső büntetés, illetve a bevándorlási konzultáció kapcsán. Habár az európai konzervatívok táborában is erősödik a visszatetszés a magyar kormánnyal szemben, a Néppárt védi párttársát. Hogy a demokráciáról és a jogállamiságról alkotott sajátos elképzelései ellenére megtűri Orbánt a saját soraiban, az a kereszténydemokrata frakcióban is vita tárgya. De az a felfogás kerekedik felül, hogy egymás közt azért valamennyire képesek befolyásolni a miniszterelnököt, és meg tudják akadályozni, hogy teljesen Putyin mögé álljon.

Az uniónak nemigen van eszköze, hogy hasson a tagállamokra, ha azok megszegik a közös értékeket. E tekintetben jóformán csak a „nukleáris opció”, a 7. paragrafus marad, tehát hogy felfüggesszék az adott ország szavazati jogát. Ehhez a drasztikus lépéshez azonban igen nyomós jogi indokok kellenek. Felvetődik a politikai haszon kérdése is: lásd a 15 évvel ezelőtti szankciókat az Ausztria ellen. Éppen ezért követel a mostani határozat további eszközöket a közbelépésre. Ám múlt decemberben, az Európai Tanács ülésén kiderült: nem csupán Magyarország ellenzi, hogy Brüsszel az eddiginél szigorúbban ellenőrizhesse a tagokat…

A BBC hírügynökség hosszú elemzést közöl arról, vajon a szélsőségesség fenyegeti-e Magyarország helyét Európában? A bevezető az unió makacs gondjai között említi, hogy mi tévő legyen Oroszországgal, valamint az iszlám veszéllyel, illetve hogy miként viszonyuljon a populista nyomuláshoz, aminek Magyarország a mintapéldája, beleértve a szélsőség előretörését.

A gond fokát jelzi, hogy Juncker nemrégiben diktátorként üdvözölte Orbán Viktort, ami tükrözi az aggályokat a civil intézmények meggyengítése miatt. A kormányfő maga érdekes politikai esettanulmány. Úgy tűnik föl, már messzire sodródott a kommunistaellenes indulástól. Támogatói azt mondják, átvezette az országot a gazdasági válságon, a külföldi befektetők viszont nem kérnek a retorikájából, a hatásvadászatból. Főleg abból nem, hogy összecsap a nagytőkével. Azonkívül a tömegek még nem tapasztalják, hogy sokkal nagyobb lett volna a fogyasztásuk. Ez meg is látszott a Fidesz vereségén a legutóbbi pótválasztásokon. A foglakoztatást súlyosbítja az ellentmondásos közmunkaprogram, amely nem sokat segít abban, hogy állást találjanak a versenyszférában.

Közben pedig tömegek mennek külföldre dolgozni. A kormánypárt egy sor húzással igyekszik visszanyerni egykori népszerűségét és megállítani a Jobbik előretörését. Ide tartozik bevándorlási konzultáció és a halálbüntetés visszaállításának meglebegtetése. Ez utóbbinak nincs ugyan reális lehetősége, de Orbán azzal kérkedik, hogy mindezzel garantáltan piszkálja liberális bírálóit. A Fidesz közben ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarország áldozat volt a 2. világháborúban.

Sok magyar támogatja a miniszterelnök populista és euroszkeptikus álláspontját. Azt gondolja, hogy Brüsszel nem érti igazán, milyen örökséggel kell megküzdenie az országnak még a kommunista idők hagyatékaként. Azzal érvelnek, hogy az egyenmegoldás és a liberális ortodoxia túlzottan leegyszerűsítő és egydimenziós. Ám ettől még számottevő az unió támogatottsága, ami bizonyosan a brüsszeli pénzekkel függ össze.

Csak kérdés, mit kap Brüsszel cserében? Az Orbán-kormány határozottan nehezményezi az oroszellenes szankciókat. Kiáll a kvótaelképzeléssel szemben. És a halálbüntetés körüli paláver bizonyosan nem az utolsó ilyen összecsapás. 

És a Fidesz mögött már ott leselkedik a Jobbik, amelynek nyíltan antiszemita tagjai vannak. A párt kivette részét a romákhoz fűződő viszony megromlásából. Úgy tűnik föl, a lendület a Jobbikot segíti, és a jelek szerint ahogy közelebb jut végső céljához, a hatalom meghódításához, a párt úgy igyekszik tiszta képet festeni magáról. A nyilvános retorikában Vona Gábor lecsavarja a hangerőt, az ellenfelek szerint azonban csak cinikus játék az egész, hogy szavazatokat gyűjtsön be. Sokat számít külföldön, hogy a Zsidó Világkongresszus elnöke a Jobbik felemelkedése ellen emelte fel szavát. Orbán számára valószínűleg fontos ütőkártya, hogy annak idején egész Európa szembefordult Ausztriával, amikor a Haider-féle Szabadságpárt bejutott a koalícióba.

A politikus a nacionalista populizmus és a gazdaság kulcságainak állami ellenőrzése révén kakas a szemétdombon – egyelőre legalábbis. 

Az Európai Unió meg van döbbenve, és határozatot fogadott el, mert Orbán Viktor kampányt kezdett a menekültek ellen, és plakátokon uszít ellenük – írja a Die Welt. A politikus a szélsőjobb vitorlájából akarja kifogni a szelet, a háborús övezetekből felkerekedett szírek, irakiak, afgánok nem értik a szöveget. A sajátos akció persze egyértelműen a magyar népnek szól, és ugyanezt a célt szolgálja a nemzeti konzultáció is, a manipulatív kérdésekkel. A hadjárat oka az, hogy a Fidesznek egyre több a gondja az idegengyűlölő, radikális Jobbikkal. Orbán a kérdőívvel a „nép” állítólagos jóváhagyását szeretné megszerezni, hogy szembeszállhasson az EU kvótajavaslatával. De a Brüsszelhez fűződő viszonyt a halálbüntetésről kezdett vita is rontja, ám a kormányfő itt átlépte a vörös vonalat, így Juncker reakciója hallatán visszavonulót fújt. Orbánt már 2010 óta élesen bírálja az Európai Parlament, a civil társadalom és a sajtó, mert mind a három veszélyben látja a demokráciát és a jogállamot. A hatalom most olyan törvényt akar hozni, miszerint már a határon visszafordítják a menekülteket, jóllehet, nagy többségük nem szándékozik Magyarországon maradni. A menedékkérőkkel szembeni brutális bánásmód miatt a magyar hatóságokat már eddig is gyakran érték bírálatok. 

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!