Pardavi Márta a Helsinki Bizottság társelnöke azt mondja, hogy az megerősíti, amit már tudni lehetett: tudniillik Magyarország nulla bevándorlást akar, még ha az fölér a tömeges deportálásal is. Ugyanez játszódik le a szerb határon: aki bejön, azt a hatóságok simán kitoloncolják a kerítésen túlra és utána Szerbiának kell gondoskodnia ezekről az emberekről.

Az Al-Jazeera-nak írt vendégkommentárjában a katari egyetem egyik professzora azt sürgeti, hogy zárják ki Magyarországot az EU-ból, mert a kerítés és határvadászok toborzása nem fér össze az unió alapvető értékeivel. Úgy értékeli, hogy a bevándorlás elleni kampánnyal új szintre emelkedett a hatalmon lévő nacionalista mozgalom arcátlansága és arroganciája. És a népszavazással Orbán új aduhoz jut majd populista követelései megtámogatására. A megválaszolandó kérdés különben nem is lehetne ennél elfogadhatatlanabb. Az egész vita a nemzeti szuverenitásra összpontosult, a kormányfő azt állítja, hogy ellent kell állni Brüsszelnek, mintha a közösség ugyanolyan megszálló lenne, mint a Habsburgok vagy az oroszok voltak. Azt ugyanakkor a politikus nem említi, hogy az ország ugyanúgy kiléphetne, mint a britek, csak éppen nem teszi, hiszen nagy hasznot húz a tagságból. A miniszterelnök saját céljai használja ki a menekültválságot, meg akarja szerezni a nacionalista pártok választóit, ami elsősorban a neonáci Jobbikot érinti.

Ám ha a magyarok nem hajlandók hozzájárulni a kvótákhoz, akkor felül kell vizsgálni az ország uniós tagságát. Az Európai terv lényege nem az etnikai vagy vallási identitás, sem pedig a gazdasági előny, hanem a demokrácia védelme és a népek és nemzetek közötti kölcsönös függés. Sajnos, a pozsonyi csúcs határozatai a stabilitást és a biztonságot helyezték előtérbe, ám ez a szélsőjobbos pártok kezére játszik. Pedig határozottan el kellett volna utasítani Orbán idegengyűlölő taktikáját. Ha az európai vezetők nem vállalják felelősségüket, akkor rosszabbodnak az európai intézmények demokratikus hiányosságai és az elvezethet akár az EU végéhez is.

A gyűlölet elleni fellépésre szólít fel a brit népszavazási kampányban meggyilkolt munkáspárti képviselőnő férje – írja a The New York Times. Brendan Cox, aki korábban egy civil szervezet vezetője volt, azt hangsúlyozza, hogy a populisták és szélsőségesek megerősödése világméretű probléma, sokfelé állítják, hogy az emberek gondjait valamilyen más csoport okozza. A migránsok, a zsidók és muzulmánok, a mexikóiak, a feketék és a melegek. A cél az, hogy kihasználják a társadalom megosztottságát, az identitásra építve félelmet terjesszenek. Orbán Viktor pl. a menekültek elleni gyűlölettel házal. A demagógokkal szemben nincsenek gyors megoldások, hosszú távú stratégia szükséges. A politikai vezetőknek és általában az embereknek ki kell állniuk a bigottság ellen. Ha a közép nem szegül szembe a szélsőség alattomos nyomulásával, akkor a gyűlölet hamar elfogadottá válik. Egy idő után pedig túl késő lehet minden próbálkozás. Foglalkozni kell a csendes többséggel, amely elutasítja a gyűlöletkeltést, ám esetleg tényleg nyugtalan a bevándorlás, a biztonság és a változások üteme miatt. A megosztás és a gyűlölet elleni küzdelem napjaink meghatározó kérdése, széleskörű összefogást kell kialakítani érdekében.

A The Washington Post egyik legnevesebb elemzője arra figyelmeztet, hogy a populisták veszedelmes módon ingyen pénzt ígérnek. Ann Applebaum rámutat, hogy az ilyen pártok – Magyarországtól Franciaországig az államosítást hirdetik, mondván, hogy ha a nép kezében vannak a cégek, akkor minden ragyogó lesz. Ám a történelemből ismeretes, hogyan végződik az ilyesmi. A költséges ígéreteket üres jelszavak kísérik. A lehetetlennel kecsegtető politikusok ha véghez viszik amit akartak, hiperinflációt idéznek elő, illetve ha nem teljesítik ígéreteiket, akkor a következmény politikai katasztrófa lesz. A kudarcot vallott populizmus gyakorta radikális populizmusba torkollik, az pedig erőszakba megy át. Az emberek általában dühösek, amikor nem kapják meg, amit kínáltak nekik. Ez a 20. század tanulsága, de mintha mégis megismétlődne napjainkban. A populizmusban nincs semmi új, csupán az arcok és a zászlók cserélődtek.

A Der Standard írja: Soros György hétpontos javaslatot tett közzé a menekültválság megoldására. Abból indul ki, hogy Európa megmentése egyenlő a menedékkérők megmentésével, és ha ez ügyben megfelelő stratégiát alkalmaznak, az közelebb visz más bajok rendezéséhez is. Az üzletember felhívja a figyelmet, hogy a kérdéskör csak erősítette az idegenellenes és nacionalista mozgalmakat, amelyek most nyerni igyekeznek egy sor választáson, beleértve a magyar népszavazást. Az európai országok egyre kevésbé hajlandóak összefogni e veszély ellensúlyozására. Kerítéseket emelnek és ezzel önző politikát folytatnak – a szomszédaik rovására. Még jobban megosztják az EU-t és aláássák az egyetemes emberi jogi normákat. A Törökországgal kötött egyezménynek pedig nagy hiányosságai vannak.

Épp ezért Soros azt ajánlja, hogy a tagállamok vegyenek át – rendezett és biztonságos formában – évente legalább 300 ezer menekültet közvetlenül a frontországokból. Erősítsék meg a határok védelmét. Mozgósítsanak elég pénzt a migrációs politikára. Közös mechanizmust kell kidolgozni a határok ellenőrzésére, a menedékkérelmek elbírálására és az érintettek áttelepítésére. A tagországokat nem szabad kvótákra rákényszeríteni és a menekülteknek sem lehet előírni, hogy hol éljenek. Nagyobb támogatást kell nyújtani azoknak az államoknak, amelyek befogadnak migránsokat. Végül pedig megfelelő feltételeket kell kialakítani a gazdasági bevándorlók számára. E stratégia mögé oda kell állniuk mindazoknak, akik az unió túlélését pártolják.