Ezen a választáson a Fidesz nagy népi támogatást szerzett, az viszont valószínűtlen, hogy Orbán Viktor hajlandó lenne lemondani a hatalomról, ha ez a támogatás a jövőben elpárologna – írja Zgut Edit politológus, a Visegrad Insight elemző műhely kutatója a Persuasion elnevezésű liberális portálon. Ennek alapján úgy vélekedik, hogy a magyar politikai rendszer eljutott arra a pontra, ahonnan már nincs visszatérés.
Megállapítja, hogy a Fidesz 2010-i hatalomra jutása óta Magyarországon ment végbe a demokrácia legmélyebb eróziója az Európai Unión belül. Orbán sikeresen manipulálta a magyar rendszert úgy, hogy népi támogatottsága legyőzhetetlen választási többséget eredményezzen. Tankönyvi példáját nyújtja annak, miként képesek autokraták minimális kockázatokkal aláásni a liberális demokráciát.
A magyar modell Zgut Edit szerint a demokráciára leselkedő formális és informális fenyegetésekből áll össze. A formális, amit Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász autokrata legalizmusnak nevez, azt jelenti, hogy Orbán a saját érdekeinek megfelelően írja át az alkotmányos szabályokat. Legalább ennyire fontosak azonban az informális elemek is, így az, hogy a Fidesz az adófizetők pénzéből vív állandó polgárháborút a másként gondolkodókkal szemben. Az ellenzéket kizárják az állami médiából, illetve negatív módon állítják be. Az eltorzított közszférában az olyan hibák, mint például Márki-Zay Péter elfuserált tévés kijelentése az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokról, a valóságosnál sokkal nagyobbnak tüntethetők fel.
A szerző a demokráciára nézve fenyegetést jelentő informális elemek közt megemlíti a határon túli szavazatok összegyűjtési módját, a szegények – köztük romák – megfélemlítettségét, a közmunkaprogrammal való nyomásgyakorlást, illetve a rezsicsökkentést, ami a kampány egyik kulcskifejezése volt. Kitér a voksvásárlásra is, idézve azokat a médiabeszámolókat, amelyek szerint egyes kisebb településeken öt adag friss sertéshús és 10 ezer forint volt egy szavazat ára.
Mindemellett – írja Zgut Edit – el kell ismerni, hogy Orbán a választók hangján szólal meg, tökéletesen ráérez a magyar néplélekre, sikeresen lovagolja meg az egzisztenciális félelmeket. Az Ukrajna elleni orosz támadás nyomán a biztonság és stabilitás jelszavával sikerült elfogadtatnia azt a hamis ellentétpárt, hogy a békét szavatoló Fidesz és a háborút képviselő ellenzék között kell választani. Ukránellenes érzelmeket szított, és Volodimir Zelenszkij elnököt pofozózsáknak használta.
A Fidesz kereszténydemokrata pártként hirdeti magát, de ellentétben Lengyelországgal, az Orbán-rendszernek nincs következetesen konzervatív ideológiája: valójában a konzervatív-kollektivista értékek közül csak azokat használja, amelyek az érdekeit szolgálják – állapítja meg a Visegrad Insight elemzője. Szerinte az Európai Unió nem lesz képes orvosolni azokat a károkat, amelyeket az említett informális hatalmi elemek okoznak, Orbán pedig „nem fog itt megállni”, fokozni fogja a bírósági rendszerre gyakorolt nyomást, és tovább fogja szűkíteni a közbeszéd terét a független média átpolitizálásával.
Budapesten és Belgrádban is Putyin győzött – kommentálja Lendvai Pál az osztrák Der Standardban a magyar parlamenti, valamint a szerb parlamenti és elnökválasztás kimenetelét. Nem véletlen – írja a cikk szerzője, hogy a két erős ember, Orbán Viktor és Aleksandar Vučić szerb elnök szoros politikai barátságban van egymással. Orbán visszatérően sürgeti Szerbia felvételét az Európai Unióba, és támogatja a szerb szeparatistákat Boszniában. Menedéket nyújt Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnöknek, akinek a nacionalista pártja szintén élvezi a magyar kormányfő támogatását. Nem lehet azonban eltekinteni attól – folytatja Lendvai Pál –, hogy Orbán és Vučić sikere egyben Vlagyimir Putyin győzelme is. Mindkét autoriter politikus az orosz uralkodó megbízható szövetségese. Mindketten tartózkodtak attól, hogy akár egyetlen szóval is elítéljék Putyint, illetve valódi együttérzést mutassanak a megtámadott Ukrajnával.
A múlt években Kelet-Európában nacionalista-autoriter rezsimek érdekszövetsége jött létre, és ezért társfelelősséget viselnek a rövid távú gazdasági érdekek által elvakított vagy megbénult európai uniós intézmények is – hangoztatja a veterán publicista.
Szerinte különösen Orbán győzelmét kell figyelmeztetésnek tekinteni, mert az azt bizonyítja, hogy Orbán találmánya, a „demokratúra”, vagyis a látszólag demokratikus dekorációval ellátott autoriter, korrupt egyeduralom még a koronavírus-járvány halottainak rekordmagas száma és az EU-pénzek fenyegető megnyesése ellenére is a siker receptje maradt.
(helyben.hu) Orbánt elszigeteli az EU, nem olyan nagyfiú, mint amilyennek sokan gondolják. A konzervatív The Wall Street Journal szerint az amerikai jobboldal téved, ha azt hiszi, hogy az orbáni modell beválhat a tengerentúlon.
The Economist Európa felismerte, mit kell tennie, hogy Orbán Viktor ne tudjon ártani neki, így a kormányfő egyre inkább kiszorul a nemzetközi politikából, már csak odahaza valaki – mutat rá az elemzés. Úgy, hogy immár kezelhető problémának számít, nem jár kétségbeejtő következményekkel, hogy győzött a választáson.
Eredménye, persze, jól jön az olyan erős embereknek, mint Putyin és Erdogan. Orbánnak az a nagy találmánya az, hogy belülről igyekszik ujjat húzni a világ liberális elitjével, és minél jobban szidja – hasztalan – az EU, annál erősebb az érzés, hogy a politikus fontos tényező. Ám most itt a lehetőség, hogy a partvonalra tegyék, mert az oroszok megtámadták Ukrajnát, így Orbán egyedül maradt a Visegrádi Csoportban. Továbbá megszületett a jogállami eljárás, tehát előbb-utóbb nem lesz pénze. Végül pedig látszik, hogy elfogyott a türelem vele szemben.
Ettől persze még kiskirály lesz a szerencsétlen Magyarországon és cimborái továbbra is lenyúlják az állami forrásokat. Ám innentől kezdve látszanak a korlátok, ha netán valaki hasonló politikán törné a fejét a földrészen. Vagyis erősen úgy áll, hogy az orbánizmust meg lehet fékezni.
A The Economist vezércikke szerint Magyarország, Oroszország, Pakisztán és Franciaország azt bizonyítja, hogy a politikai vezetésnek érdemes riogatnia, és ettől nyugodtan félhetnek az igazság hívei. Orbán pl. Sorossal, a muzulmán migránsokkal és a kiskorúak szexuális félrenevelésével ijeszteget. Meg azzal, hogy az ellenzék háborúba rángatná az országot. Ha mindezt el akarod kerülni, akkor szavazz a miniszterelnökre, ez volt a kampányjelszó. Megtetézve a választási szabályok egyoldalú módosításával, ez a politika sokat hozott vasárnap a Fidesz konyhájára. A miniszterelnök mindenesetre a kereszténydemokrata, jobboldali, hazafias irányvonal diadalának minősítette. Valójában azonban a paranoid stílus aratott sikert.
A veszélyek ugyanis javarészt képzeltek. Viszont a fennálló hatalom jóformán teljesen bedarálta a független sajtót, a rendszer korrupt és féltekintélyuralmi. Minél tovább uralkodik Orbán, annál jobban lebontja a fékeket és ellensúlyokat. A választás azonban újfent igazolta, hogy érdemes félelmet kelteni. A szavazópolgárok harapnak rá, ha veszélyekkel fenyegetik őket. Aztán ha ezek a körök megszerzik a hatalmat, valószínűleg visszaélnek vele. Egy elszánt önjelölt erős ember lebonthatja a jogállami intézményeket még egy olyan liberális demokráciában is, mint amilyen egykor Magyarország volt.
The Wall Street Journal Tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy Magyarország példaként szolgálhat a jobboldal számára – mutat rá a konzervatív lap elemzése. Orbán ugyanis csak látszólag kemény, vitái az unió „liberális zsarnokságával” mindig úgy érnek véget, hogy zsebre vágja a brüsszeli apanázst. Miközben országa picike és nem működik. De nála éppen a harc, ami számít, ideértve a migrációt, a civil szervezeteket, Sorost. De most ott tart, hogy elképzelhető: sok milliárd eurónak lesz kénytelen búcsút inteni, az EU szerint azért, mert korrupt.
Igaz, hogy más eszközzel nem is lehet visszafogni. Ám ha tényleg az hiszi, hogy a nemzeti szuverenitás sérül, amikor a szervezet számonkéri a jogállami elveket, akkor nem kell elfogadnia a forrásokat. Sőt, követhetné a brit példát, vagyis kiléphetne, de ilyesmiről szó sincs. Valójában teljesen kitekert módon érvel, mert azok szuverenitása sérül, akik a pénzt adják neki. A nyugati adófizetők ugyanis abból indulnak ki, hogy a kedvezményezettek hasonlóképpen balliberálisak. Csakhogy az adományozók nem mondhatják meg, hogy kik kaphatnak a segítségből.
Így a veszély az, hogy végül azok fordítanak hátat az uniónak, akik nettó befizetők, ha úgy érzékelik, hogy az általuk követett értékek már nem érvényesülnek.
The Economist Orbán fején találta a szöget, amikor kijelentette, hogy a választáson az illiberálils nacionalizmus kerekedett felül, de hát úgy látszik, hogy Magyarország szereti a farkast. Mindenesetre a miniszterelnök minden eddiginél erősebbnek látszik. Az ellenzék ugyanakkor összeomlott, kezdődik az egymásra mutogatás. Ám az európai választási megfigyelők is úgy látták, hogy a feltételek nem voltak tisztességesek. Az eredményt azonban leginkább a sajtófölény és az befolyásolta, hogy a Fidesz a kampányhoz bőven belenyúlt az államkasszába. Emellett tudnivaló, hogy az uniós támogatások tetemes része a hatalom oligarcháinak zsebét duzzasztja. És ettől az autokrata kormány újabb felhatalmazáshoz jutott.
The Times Vannak olyan populisták, akiknek egyáltalán nem árt, hogy szoros viszonyt ápolnak Putyinnal. Ilyen Orbán és Le Pen, az ő szavazóikat az ukrajnai borzalmak sem terelik vissza a liberális felfogáshoz. Noha egyre több bizonyíték érkezik a háborús bűnökről, arról, hogy az elnök mennyire vérszomjas, és milyen szinten elszánt a hódításra.
A magyar miniszterelnök évek óta a Kreml szekerét tolja, ugyanakkor nem hajlandó nagyobb segítséget adni Kijevnek. Ám ez nem hátráltatta újraválasztását. Le Pen jön fel az elnökválasztás két nap múlva esedékes első fordulója előtt, noha közölte: ha vége a fegyveres viszálynak ukrán földön, akkor lehet szó szövetségesi viszonyról Moszkva és Párizs között.
Vagyis azt látni, hogy a gondoltnál nagyobb a populista nacionalizmus ellenállóképessége. És ezt nem befolyásolja az, hogy mindinkább kiderülnek az orosz rendszer szörnyűségei. Sőt, Trump már felismerte, hogy neki egyáltalán nincs szüksége Putyinra, mert az orosz államfő ellenében is lehet demagóg.
The Times A holnaputáni francia elnökválasztás előtt Macron változatlanul nagy esélyesnek számít ugyan, de immár nem elképzelhetetlen az sem, hogy Le Pen megveri a 2. menetben. Ez pedig megrendítené Európát. Ellenzi a bevándorlást és a globalizációt, veszélybe sodorná az egész uniót. Annál is inkább, mert Magyarországon a hasonszőrű Orbán megerősítette uralmát.
A gazdaságban viszont Le Pen aligha csinálhatná azt, amit akar, mivel pártja várhatóan nem lesz meghatározó a francia politikában, ráadásul a populisták azt már megtapasztalhatták a görögöknél, olaszoknál és briteknél, hogy lehetnek akármilyen szép álmaik, a jegenyefák nem nőnek az égig, a piac mindig keresztezi nagyratörő elképzeléseiket. A diplomáciában viszont sok bajt tudna okozni a szélsőjobbos politikus, be lenne programozva az összetűzés az EU-val. Annál is inkább, mert ő szerinte a nemzeti jog felülírja az uniós normákat.
Der Standard Orbán Viktor már megint kitáncolt az európai sorból és hajlandó rubelben fizetni az orosz gázért. A Bizottság felszólította ugyan a tagállamokat, hogy utasítsák vissza Moszkva követelését, ám erre a magyar külügyminiszter azt válaszolta, hogy ebbe Brüsszel nem ütheti bele az orrát, mert itt nem államközi, hanem cégek magánjogi megállapodásáról van szó.
A szerződésről egyébként Orbán személyesen egyeztetett Putyinnal, de hogy miről, azt a nyilvánosság nem tudhatja. Ám az biztosnak látszik, hogy Magyarország nem kapott árkedvezményt, a piaci árak csupán némi késéssel jelennek meg az elszámolásokban.
A kormányfő egyébként próbálja megmenteni a jó viszonyt Putyinnal. Annál is inkább, mivel egyaránt úgy ítélik meg, hogy leáldozott a liberális Nyugatnak, a jövő a tekintélyelvű, nacionalista Oroszországé, illetve Kínáé.