Már nem kémkedik a budapesti orosz bank?

A Moscow Times című, angol nyelvű, független orosz hírportál terjedelmes ismertető írást közöl a Nemzetközi Beruházási Bankról, amely tavaly költözött át Moszkvából Budapestre, és az idén szeptemberben ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját.

A cikk úgy fogalmaz, hogy „az orosz kémbank” – igaz, ezt a minősítést idézőjelek közé teszi – az európaizálódás útjára lépett, szakítani igyekszik a KGB-kapcsolatok örökségével, és megpróbálja enyhíteni az orosz dominancia miatti nemzetközi aggodalmakat. A bankot 1970-ben alapította a KGST – ha esetleg valakinek már nem lenne ismerős ez a rövidítés: a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsáról, az egykori szovjet befolyási övezet integrációs szándékkal létrehozott szervezetéről van szó. A bankot még ma is a hidegháborús hírszerzéssel kapcsolatos félelmek övezik – írja a Moscow Times. Megszólaltatja Laszlóczky Imrét, a bank igazgatótanácsának az alelnökét, aki szerint a történelmet nem lehet megváltoztatni, de most valódi lehetőség nyílik arra, hogy európaivá tegyék a Nemzetközi Beruházási Bankot.

Az európaizálás azonban – folytatódik a Moscow Times cikke – növekvő európai vizsgálódással jár, és a magyar fővárosba költözést felhördülés fogadta a magyar ellenzék és civil társadalom részéről. Brüsszelben és Washingtonban is aggodalmat keltett, hogy Orbán Viktor – akit mellesleg magyar elnökként említ az orosz portál – a bank vezető tisztségviselőinek diplomáciai útlevelet adott, a banknak az ügyészi, pénzügyi és szabályozóhatósági ellenőrzés alól teljes mentességet biztosított, és a bank vendégeinek korlátlan számban tette lehetővé az EU-ba történő bejutást.

A Moscow Times idézi Rácz András professzort, a Német Külkapcsolatok Tanácsa vezető elemzőjét, aki szerint ez az álmok netovábbja azok számára, akik kívülről hírszerzési céllal kívánnak bejutni az unióba. Mint a Financial Times tavaly megírta, az amerikai külügyminisztérium arra figyelmeztetett, hogy a Budapestre költözés segítheti Oroszországot rossz szándékú befolyásának magyarországi, illetve térségbeli kiterjesztésében. Krekó Péter, a Political Capital elnevezésű magyar agytröszt vezetője elmondta a Moscow Timesnak, hogy brit és kanadai tisztségviselők is aggodalmuknak adtak hangot.

A hidegháború idején – olvasható az orosz portál cikkében – valóban kiterjedtek voltak a Nemzetközi Beruházási Bank és a hírszerző szervezetek közötti kapcsolatok. Georgij Matyuhin, aki a Szovjetunió bukása után az Orosz Központi Bank első elnöke volt, visszaemlékezéseiben megírta: a hetvenes években, a KGB operatív tisztjeként ő maga is kiemelt szervezetként használta fel a bankot. Nyikolaj Koszovot, akit 2012-ben neveztek ki a bank élére az újjáélesztés és európaizálás feladatával, szintén kapcsolatba hozzák az orosz titkosszolgálatokkal.

Laszlóczky, az egykori magyar diplomata a Moscow Timesnak nyilatkozva „fárasztónak” mondta a médiafigyelmet. Inkább azt hangsúlyozta, hogy a szervezeti átalakítások révén 2032-re jól bejáratott multinacionális fejlesztési bankot akarnak létesíteni. Oroszország már most 43 százalékra csökkentette a bankban a saját részarányát – a többi 57 százalékon Magyarország, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Románia és Szlovákia osztozik. A bírálók azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a bankon belül érvényes szavazási szisztéma értelmében a 25 százaléknál nagyobb hányaddal rendelkező részvényes meg tudja vétózni a döntéseket. Az átalakítás azonban elnyerte a hitelminősítő intézetek és a befektetők támogatását, és élénk kereslet mutatkozott a bank által kibocsátott kötvények iránt. Az európaizálási stratégia értelmében várhatóan tovább csökken majd az orosz tulajdoni részarány. Újabb országokat kívánnak bevonni.

Krekó mindazonáltal azt mondta a lapnak, hogy „nagyon rossz optikája lenne” annak, ha további EU-tagállam csatlakoznék, és hogy a Cseh Köztársaság biztonsági okokból komolyan fontolóra vette a bankból való kilépést. A Moscow Times cseh oknyomozó újságírók jelentéseire hivatkozva azt írja, hogy Prága 2014-ben mérlegelte a távozást, de félt attól, hogy elveszíti a befektetett pénzét, miként az történt a 2000-ben kilépett lengyelekkel. Szlovákiával szintén feszült a viszony – folytatódik a moszkvai lap írása –, mégpedig annak nyomán, hogy az ottani kormány megvétózta az esetleges pozsonyi székhely tervét, nem akarván megadni a banknak az igényelt széles körű diplomáciai mentességet.

A Moscow Times felhívja a figyelmet arra: elemzők azt mondják, ha nem tudnak becsábítani új tagokat, vagy a meglévő tagok nem növelik jelentősen a saját befizetésüket, akkor a bank valószínűleg a nemzetközi pénzügyi világ perifériáján marad. Viszonylag kicsiny bankról van szó, egymilliárd eurós portfólióval és száz alkalmazottal. Ehhez képest az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak 30 milliárd eurója és 2500 alkalmazottja van. Laszlóczky arra a kérdésre, hogy képesek-e hatékonyan finanszírozni például kis- és közepes vállalkozásokat, infrastrukturális, illetve zöldenergia-beruházásokat, azt válaszolta: ők most még csak butikbanknak számítanak, jelenleg a stabilitásuk az elsőrendű, és azt követi majd a növekedés, lépésről lépésre.

Ami a kémkedési gyanút illeti, Krekó elismeri, hogy mindmáig nem kapták rajta a bankot úgymond „füstölgő pisztollyal a kezében”, de a kockázatokat komolyan kell venni.