Rendhagyó egybeesésre figyelhetünk fel: az idén március 22-én egyszerre ünnepeljük a Föld óráját és a víz világnapját. Ez a nap emlékeztet arra, hogy bolygónk éghajlata, vizei és természeti rendszerei szorosan összefonódnak, és az emberi tevékenység következtében mára rendkívül sérülékennyé váltak. A biológiai sokféleség védelme és vizeink megóvása közös felelősségünk, és a jövőnket tekintve kulcsfontosságú.

A WWF (—>World Wide Fund for Nature —> Természetvédelmi Világalap) Magyarország megbízásából készült, vizeinkkel és a Dunával kapcsolatos közvélemény-kutatás rámutat arra, hogy melyek azok a területek, ahol elengedhetetlen a szemléletváltás és a köztudatban élő tévhitek felülírása.

A világ legnagyobb természetvédelmi akcióját, a Föld óráját eredetileg azzal a céllal rendezte meg 2007-ben a WWF Ausztrália, hogy a klímaváltozásra és annak negatív hatásaira irányítsa a figyelmet azáltal, hogy 20:30–21:30 között egy órára lekapcsoltak az ország fényei. A megmozdulás azonban igen gyorsan a világ legnagyobb természetvédelmi akciója lett, és hamarosan a világ országainak díszvilágításai és a kezdeményezéshez csatlakozók otthonai is elsötétültek egy órára. A Föld órájának üzenete ma már sokkal összetettebb: bár az eredeti mondanivaló azóta is aktuális, az emberi tevékenység következtében a természetes élőhelyek és a biodiverzitás is súlyos mértékben és gyorsuló ütemben pusztulnak. A tét nagyobb, mint valaha.

Ez a tendencia vizeinket és a vizekhez kötődő fajokat világszerte és itthon is megdöbbentő mértékben érinti: 1970 óta a vizesélőhelyek harmada tűnt el világszerte, a hozzájuk kötődő élőlények száma átlagosan 85%-kal csökkent. Hazánk vizes-élőhelyeinek mára több mint a 90%-a eltűnt, a meglévők jórésze rossz állapotú. Pedig a víz minden földi ökoszisztéma működésének az alapja, és ha a vízkörforgásban szélsőségek mutatkoznak, abból súlyos gondjaink származnak – legyen szó például árvizekről vagy rendkívül kevés csapadékról. – A vízügyi szélsőségeket azonban az egészséges folyóvízi rendszer is képes szabályozni, ivóvizet tisztít és élelmet állít elő.

Kapcsolatunk a vizekkel mégsem tükrözi nélkülözhetetlenségét. Erre mutat rá a WWF Magyarország megbízásából végzett friss közvélemény-kutatás is, amely a Duna menti 18-70 éves lakosság körében készült. Bár az emberek többsége kedvező élményeket társít a folyókhoz általánosságban, a kutatás rávilágított arra, hogy a negatív tapasztalatok és a köztudatban élő tévhitek alapos áttekintése elengedhetetlen ahhoz, hogy a Duna valódi szerepét teljes mértékben megértsük.

Mit ad nekünk a Duna?

A Duna menti településeken élő többsége a vizesélőhelyekkel kapcsolatban olyan pozitívumokat említ, mint a nyugalom, kikapcsolódás (67%), nyaralás, vakáció (64%), kirándulási lehetőség (58%), horgászás (53%) vagy éppen a hűsölés (51%). Negatívumként leginkább a szúnyogokat (64%), illetve a szennyezés különböző formáit említik, mint például a vízszennyezés (41%) vagy a szemetes, szennyezett vízpart (32%).

Ha azonban csak a Dunára gondolnak, akkor már hangsúlyosabbá válnak a negatív asszociációk: a szúnyogok, a hajóforgalom, a vízszennyezés és az árvízveszély, miközben a nyaralásra, vakációra, sőt a természeti környezetre is kevésbé asszociálnak, mint általában az élővizek esetén.

Ez az ellentét arra utal, hogy a Duna nem képezi szerves részét az életüknek, illetve inkább problémák és kihívások halmazát jelenti sok ember számára: át kell jutni rajta, időnként tartani kell az árvíztől, sok a szúnyog és a szennyezés – mondta dr. Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője. – A Duna a híradásokban is leginkább a katasztrófahelyzetek kapcsán jelenik meg, ez is okozhatja azt, hogy a veszélyt társítjuk hozzá. Pedig a vészhelyzetek nem magából a folyóból adódnak, hanem abból, hogy az emberi vízhasználatok közben kevéssé követjük a folyó valódi természetét, inkább ellene dolgozunk.

A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy sokan nincsenek tisztában a Duna valódi szerepével, különösen az ivóvízellátás szempontjából. A válaszadók 43%-a nem tudja, hogy a lakosság közel 40%-ának ivóvize a Dunából származik, amit a folyó kavicságya szűr meg. Miután a források és a tisztítatlan Duna-víz használata ellehetetlenült, azóta ezt a természetes folyamaton alapuló rendszert kihasználva működtetjük több település, köztük a főváros ivóvíz-ellátását.

A Duna tehát nem csupán természeti kincs, hanem közvetlenül hat az emberek egészségére és életminőségére is. Mégis sokan elsősorban a szúnyogokkal (41%) és a vízszennyezéssel (31%) kötik össze a Duna állapotát.

Holott a Duna a természeti egyensúly fenntartásának nélkülözhetetlen szereplője. A kutatás szerint a válaszadók 79%-a egyetért abban, hogy a folyó segíthet a hőhullámok és aszályok megelőzésében, vagyis kulcsszereplője lehet a klímaváltozás elleni küzdelemnek. A folyó ápolása így nemcsak a közvetlen helyi közösségek érdeke, hanem globális környezeti felelősségvállalás is.

A Föld órája a vizeink szolgálatában

A Föld órája a remény jelképe, ami arra ösztönöz, hogy minél többen csatlakozzanak hozzá és tegyenek a Földért és vizeinkért. 

„A Föld órája a lassításról is szól, mert ahhoz, hogy kevésbé terheljük a Föld erőforrásait, néha elég az is, ha a már meglévő javainkat, életminőségünket élvezni tudjuk, és megpróbálunk kisebb-nagyobb változtatásokkal csökkenteni a fogyasztásunkon, energiaigényünkön, víz-felhasználásunkon” – tette hozzá Samu Andrea.

A holnap 20:30-kor kezdődő lekapcsolás mellett az idei Föld órája alkalmából, amit a víz világnapján ünneplünk, tegyél olyan vállalást, aminek segítségével egy órányival közelebb kerülünk vizeink megóvásához! Válassz egyet a foldoraja.hu oldalon található, vizekkel kapcsolatos szimbolikus kihívások közül: óvd, kapcsolódj hozzá vagy tanulj róla! Most, amikor egyetlen nap erejéig a világ figyelme a természetre és erőforrásaink megőrzésére összpontosul, különösen fontos felismernünk: a Föld és vizeink védelme egyet jelent saját jövőnk megóvásával.

(A kutatás 2024. augusztus 26. és szeptember 1. között (a nyári kánikula elmúltával, de még a nagy árvizek előtt) készült 500 fő online megkérdezése alapján, a 18-70 éves, Duna mentén élő magyar lakosság körében, a WWF Magyarország megbízásából. A kapott eredmények igen/nem típusú válaszok esetén legfeljebb +/- 1,9-4,4%-kal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha a teljes, vizsgált célcsoportba eső lakosságot megkérdeztük volna. Az adatfelvételt az NRC végezte.)