Valami olyan helyre, aminek már a neve is pihenéssel kecsegtet. Mondjuk Marienbadba. Ahová hajdan a boldogtalan úriasszonyok jártak felejteni, meg a szépasszonyok fürdőkúrát venni – netán kicsikét flörtölni is. Olyan igazi, békeévekbeli dolgokat művelni.

Speciel Marienbad még mindig megvan, bár hivatalosan Mariánské Lázně a neve. De a légköre majdnem olyan, mint hajdan – lehetett, ha az ember a filmek meg a könyvek alapján képzeli el. Egymás után sorakoznak a szépséges hotelek és kínálják a fürdőket, masszázsokat, kúrákat és étkeket.

Főleg németül meg oroszul, és persze csehül. Angollal nem nagyon érdemes próbálkozni, az itt nagyon egzotikus nyelvnek tűnik föl. De aki egy kicsit is tud oroszul, annak már nyert ügye van.

Jó itt szép időben, meg borúsban is. Ha zordabb, akkor a főutcára néző hegyek fenyői között gomolyognak, lebegnek a felhők. Már az maga a pihenés, ha az ember csak bámulja, hogyan úszkálnak, alakulnak, göndörödnek a pamacsok. Ha meg kisüt a nap, nevetőssé válik az ég, és lágy tarka-barka zöld lesz a domb.

De ha ki sem teszi az ember a lábát a hotelből – mondjuk, mert lusta, és csak henyélni akar, akkor is van mit tenni. Számtalan kezelés, kúra, fürdő, orvosi vizit, miegymás adhat enyhülést annak, akinek fáj valamije. Ámbár szabad egészségesnek lenni is. Akkor lehet úszni, hosszasan, kényelmesen. Meg lehet heverni az infralámpák fényében. Ki lehet próbálni ilyen-olyan masszázsokat, meg kozmetikai kezeléseket – viszonylag mérsékelt áron.

Van cseh humor is. Szobrocskák például a hotelfolyosókon. Einsteinről, Conan Doyle-ról, Mark Twainről és más kiválóságokról, kicsit karikatúraszerűen, azzal az aláírással, hogy ők azok, akik nem látogattak el Marienbadba.

És van színház. Már csaknem másfél évszázada. Olyan műsorokkal, amelyeket szerethet a nyugalomra áhítozó közönség. A minap például Strauss, Lehár és Kálmán Imre örökbecsű műveiből adtak koncertet a Nyugat-csehországi Szimfonikusok, Európa legrégebbi és máig működő szimfonikus zenekara. Szépen szóltak František Drs vezényletével, aki a prágai operaház karnagya. Csupa mosoly, mint akinek az otthona az operettvilág, és aki nagyon kedveli azokat az idősebb hölgyeket és urakat, akik eljöttek ide, Mariánské Lázněba, hogy elandalodjanak a szép idők emlékein. Két énekes is volt, Stépanka Hermanková és Juraj Nociar; minden igyekezetüket beleadták az estébe.

Marienbadban este 9 után már minden csendes. És ha az ember nem kapcsolja be a tévét, azt hiheti, hogy béke van.