Az ugyancsak szerbiai magyar költő, képzőművész Szombathy Bálint performanszával kezdődött a nyitóest; felidézte a művésznőnek azt a többféle módon is értelmezhető képzőművészeti látványosságát, mikor egy ötágú csillagot formázó alakzat közepére feküdt, felgyújtatta, mígnem végül az oxigénhiánytól ájult állapotban mentették ki a csillagból. Ez alkalommal egy vörös rózsákból kialakított ötágú csillag közepére fektetett baba jelképezte őt, aki a testét sokszor tárgynak felkínálva és felhasználva mutatott be világszerte számos önveszélyes, akcionista performansz-előadást, véres sebeket ejtve vagy ejtetve önmagán. A művésznőt és a jelen tárlatot Drozdik Orshi méltatta.
A belgrádi születésű, magas párttisztsége betöltött szülők által nevelt, ma New Yorkban élő világhírű képzőművész, Marina Abramović a hetvenes évek óta műveli a performansz műfaját. A „performansz nagymamája”, ahogyan magát nevezi, nemrég intézetet is alapított ennek oktatására és megőrzésére. Különös gondot fordít alkotásai befogadásának meghatározására, performanszainak dokumentálására, valamint műveinek újra előadására. Művészetében a test egyszerre szubjektum és objektum, ezért gyakran jut el saját testének határaihoz. Performanszai során a kiüresítés és átalakítás technikáit használja avégett, hogy a létezés magasabb szintjének eléréséhez mind saját magában, mind a befogadó közönségben megteremtse a megfelelő feltételeket. Élete leghosszabb perfomanszát a New York-i MoMA-ban tavaly megrendezett, igazi szenzációnak számító életmű-kiállításán tartotta, amikor a múzeum nyitvatartási idejében, két és fél hónapon keresztül egy asztalnál ülve várta a látogatókat, akik leülhettek vele szemben (a képen).
Marina Abramović (1946) ma a kortárs képzőművészet legnagyobb hatású képviselőinek egyike. „Az üresség nyolc leckéje happy enddel” (8 Lessons on Emptiness with a Happy End) című műve 2008-ban készült. A művel elsőként a genfi Galerie Guy Bärtschi-ban találkozhatott a közönség, a kortárs médiában megjelenített erőszak témájával foglalkozik. A Laoszban forgatott ötcsatornás installáció egy hosszú fríz elrendezését követi: a középső képernyőt két függőleges és két vízszintes helyzetben levő képernyő veszi közre.
A tárlat kiindulópontja saját 2008-i laoszi élménye, amely a varázslatos természet, egy buddhista ünnep és a gyilkolás intézményesülésének egyidejű megtapasztalása volt. A videóinstalláció nyolc leckéjében a kínai játékfegyverrel felszerelkezett, katonaruhás laoszi gyerekek és a művész a háború tipikus, tévéfilmekre és videójátékokra utaló jeleneteit (tárgyalás, harc, kivégzés stb.) játsszák el. A történet vége a játékfegyverek elégetése. A háborút ábrázoló jelenetek a televízió- és a videójátékok képeire utalnak, a természeti képeken vízesés, sziget és egy Lélekfa látható, melyek a laoszi spirituális életre vonatkoznak. A háborús jelenetekben a gyerekek mellett Marina Abramović is szerepel, ezzel is erősíti a részvét és a felelősség érzetét.
A mű címe az üresség hagyományos buddhista fogalmára utal, amikor is a szellem kiüresítése teszi lehetővé, hogy egy másik tudatállapotba kerüljünk, ami jelen esetben a befogadás aktusa révén történő megtisztulás elérését jelenti. A videó eszmeiségében különbözik a legtöbb, általában ellentétes minőségekkel dolgozó politikai-aktivista témájú kortárs műalkotástól. E munkájában Marina Abramović részvétre szólít fel, elítéli az erőszakot és annak reprezentációját, és felajánlja a megváltás lehetőségét. A budapesti bemutató különlegessége még, hogy – a művész és egy genfi galéria jóvoltából – megtekinthető a laoszi projekthez készített eredeti rajzokból néhány darab, valamint a forgatás helyszínéül szolgáló ház makettje is. A Mélycsarnok falain látható fotókat Marina Abramović a projekt részeként készítette Luang Prabangban, A család címmel. Tárlatvezetés március 3-án, szombaton 16 órakor a kiállítás kurátora, Boros Lili közreműködésével.
Kísérő rendezvények
Filmvetítések szerdánként, 18 órai kezdettel: Március 21. Srdjan Dragojevic: Sebek (szerb-német filmdráma 1998) Bemutatja Forgács Iván filmesztéta, filmtörténész. Március 28. Sam Peckinpah: Szalmakutyák (amerikai thriller 1971.) Bemutatja Mátyás Péter filmesztéta. Április 4. Kim Ki-duk Az íj (dél-koreai – japán dráma 2005.) Bemutatja Sári László tibetológus, író. Április 11. Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok (magyar filmdráma 1993.) Bemutatja Szabó Ildikó filmrendező. A filmekre belépő 800 Ft. További információk: www.mucsarnok.hu
Irodalmi programok: erőszak, részvét, megváltás – testtapasztalatok szövegekben és zenében. Felolvasás és beszélgetés március 29. csütörtök 18 órakor: A testről I. Balázs Attila és Vázsonyi János közreműködésével. Április 22. vasárnap 18 órakor, finisszázs: A testről II. Borbély Szilárd és Lantos Zoltán közreműködésével. Belépő 500 Ft.
Pszichodráma felnőtteknek az erőszakról. Március 25-én és április 15-én délután négy órától prof. dr. Erdélyi Ildikó
pszichoanalitikus, pszichoterapeuta és Hevesi Judit pszichológus, pszichodráma-vezető közreműködésével. Előzetes bejelentkezés telefonon 06 1 460 70 14. A foglalkozásokért fizetni kell.
A Mélycsarnok idei programtervezete
A Műcsarnok alagsorában kialakított új kiállítóhelyen 2012-ben hat tárlatot rendeznek. Ezek közös jellemzője a szokványostól eltérő művészeti perspektíva alkalmazása. Bár világszerte ismert, mára sokak számára követendő példává lett alkotók munkái is megjelennek itt, mindegyikük valamiféle határterületről indult – ahogyan a két fiatal magyar művész is. Szemléletük radikális letisztultsága, formai maximalizmusuk, a személyes és társadalmi felelősségvállalás evidenciája mind-mind olyan érték, amelynek megóvása a Műcsarnok számára minden körülmények között kiemelten fontos feladat.
A február 23–április 22. között látogatható Az üresség nyolc leckéje című Marina Abramović kiállítás a háborúról, az öldöklésről, a pusztulásról, a teljes sivárságról szól.
Május 10–június 17. Láthatatlan rajzok A Magyarósi Éva kiállításán látható új művek közös nevezője az alkotás tünékenységének tapasztalata. A plexibe gravírozott rajzok mindössze egy-egy pillanatra villannak fel a tér homályában – egymás után, egy kicsit mindig másként. Izgalmas történetek rajzolódhatnak így ki, melyeket a néző pozíciója és a látogatás időpontja, időtartama is befolyásol.
Június 28–augusztus 26. Christian Marclay: Óra (The Clock). A tavalyi velencei képzőművészeti biennále nagydíjas alkotása mintegy ezer filmből összevágott montázs, melyekben rendre órák bukkannak fel, s az időről diskurálnak a szereplők. A műbeli idő megegyezik a „valós” idővel, az esztétikailag megformált idő ilyen módon eggyé válik a néző életének idejével. A Műcsarnok két alkalommal lehetőséget kínál arra, hogy akár egy teljes napot is eltölthessenek a látogatók a film nézésével.
Szeptember 13–november 11. Elmozdulások. Peter Fischli és David Weiss, az 1979 óta együttműködő, világhírű svájci művészpáros tevékenysége a mindennapok poétikájából táplálkozik. Budapesti kiállításuk munkásságuknak egyik korai szakaszát idézi fel olyan, immár klasszikus műveken keresztül, mint A dolgok menete (1985–87) című film, a Virslisorozat (1979) és az Egyensúly (1984–85) fotóalkotásai.
November 22–2013. január 20. Kijárat az ajándékbolton át.
A feltehetően 1973-ban született, rejtőzködő, ám művei révén világhírű képzőművész és politikai aktivista, Banksy szatirikus utcai művészete a fekete humort keveri a graffitivel, jellegzetes stencilezett technikája révén. A tárlat központi alkotása egy 2010-ben készült mű, „a világ első street art katasztrófafilmje”, amelyben Banksy elváltoztatott hangon, arctalanul beszél saját művészetéről.
