– ahogy a nagyvilág látja, átmeneti hely: Keletről nézve: nyugat, nyugatról nézve: kelet.

– ahogy a médiában szerepel, veszélyes hely: kiszámíthatatlan a közélet, gyorsan változnak a morális értékek.

– ahogy a külhoniak érzékelik, varázslatos hely: csodaszép tájak, gyönyörű emberek mindenütt!

– ahogy a kulturális emlékezetben rögzült, sorsfordító hely: zseniális, nagy egyéniségei nem egyszer szabtak új irányt a világ folyásának.

– ahogy mi ismerjük, melankolikus hely: búslakodásra hajlamos, érzékeny emberek lakják.

– ahogy megtapasztaljuk, vízfejű hely: az igazán fontos dolgok a fővárosban történnek.

Ám létezik egy másik Magyarország, amelyről alig tud valamit a nagyvilág, amely ritkán ad témát a bulvármédiának, amelyet a külföldiek közül kevesen fedeznek fel, sőt mi, itt élő magyarok sem szoktunk figyelni rá. Talán azért, mert anakronisztikus. Régi értékek, régi hitek éltetik – de mai gondok gyötrik.
Bukta Imre művészete erről a másik Magyarországról szól. Arról a bizonyosságról, amit a föld szaga jelent. A vetésről és az aratásról. A teremtés, az élet, az istenkeresés kihívásáról. A hagyomány erejéről, a hétköznapokról – az egyszerű emberek keserveiről és örömeiről. Azokról, akikre nem szoktak sok szót vesztegetni: a névtelenekről, az örök vesztesekről. Azokról, akiket szinte magától értetődő módon rekeszt ki a társadalom, akiknek a körülményeit hátrányosnak nevezi a tudomány és a politika. Szegényekről és védtelenekről, akiket mégis csak éltet egyfajta régi hit. Munkájukat elvesztett parasztemberekről, csellengő cigányokról, nagyotmondó, ábrándozó falusi elöljárókról. A hozzájuk való viszonyunkról. A Másik Magyarország című kiállítás témája a hazaszeretet. Ez a vakmerő művészeti kezdeményezés az idén hatvanéves Bukta Imre első nagy kiállítása Budapesten.

Bukta Imre (1952) Munkácsy-díjas, érdemes művész szülőfalujában, Mezőszemerén, majd Leninvárosban (a mai Tiszaújvárosban) kezdte pályáját, de hamar Szentendrére került, ahol bekapcsolódott a Vajda Lajos Stúdió munkájába. Budapesten 1978-ban rendezte első kiállítását – azóta folyamatosan jelen van hazai és külföldi tárlatokon. Háromszor szerepelt a Velencei Biennálén – több más neves művészeti seregszemle mellett –, részt vett a párizsi és a Sao Paulo-i biennálén is. Művei számos külföldi és hazai közgyűjteményben megtalálhatóak. Retrospektív kiállítását 2008-ban a debreceni MODEM-ben rendezték meg. Munkásságát díjakkal és kitüntetésekkel ismerték el. Tanít az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékén és a budapesti Képzőművészeti Egyetemen.