Megbolondult az időjárás. Frontok jönnek, frontok mennek, azt sem tudjuk, hogy hol áll a fejünk. Ami egyébként nem fáj, csak úgy érezzük.

És nem a zsemle kicsi, hanem a pofánk nagy. Nem a gyümölcs drága, csak a keresetünk kevés ahhoz, hogy megvegyük. Rémhír az, ami rólunk szól, és számunkra kellemetlen. Időjárási és más anomáliák vannak, nem csoda, ha a legképtelenebb dolgok jutnak ilyenkor az ember eszébe. Például egy olyan ország, ahol normálisan lehet élni. Nevezzük ezt az országot Magyarországnak.

Magyarországnak pártatlan közmédiája lenne, vagyis, nem mikrofontartó állványok kérdeznének alá a stúdióba látogató kegyelmes uraknak. Olyan pedig még véletlenül sem fordulhatna elő, ami mostanság minden nap megesik, hogy egy kis cenzor ül a sajtómunkások fejében, emiatt a bokacsattogtató közmédia gyakorta túlteljesít, és még a gazdái által elvártnál is galádabbul működik.

Magyarország nem vív szabadságharcot nem létező ellenségekkel. Nem szélmalmokkal hadakozik, hanem együttműködik másokkal. A nemzeti érdekek mentén – természetesen. Mert nincs nagyobb nemzeti érdek annál, minthogy ne lesajnált és szalonképtelen tagjai legyünk a nemzetek közösségének.

Magyarországon nem másítják meg a múltat, nem hazudják el a jelent, nem lopják el a jövőt. A gazdaságpolitikáját valódi közgazdászok csinálják. Politikusokkal és civilekkel egyeztetve, szakmai alapon. Ebben a nagy időjárási összevisszaságban simán el tudok képzelni egy olyan országot, ahol nem tündérmesék vannak, hanem számok. A szegénységet nem statisztikailag tüntetik el, hanem valóságosan próbálják mérsékelni.

Ebben az országban nem lehetne következmények nélkül állítani, hogy korszerű az oktatás, amikor mindenki tudja, hogy nem az. Hogy világszínvonalú az egészségügyi ellátás, miközben a saját bőrünkön érezzük, hogy romlott.

Ha válság van, mert nem kitalált, hanem valódi ellenség, a koronavírus támad az országra, akkor összefogás van és nem kirekesztés. Az önkormányzatokat nem kivérezteti az állam, hanem a lehetőségeihez mérten, segíti.

Frontok jönnek, frontok mennek, fáj a fejünk, szabadon szárnyal a képzelet. Kiszámítható, élhető ország jár ilyenkor az ember fejében. Olyan, amely nem jobban, hanem jól teljesít.