Az „internetkon” nem egyéb, mint a kétharmados kormányzat válasza a netadó ötletének visszavonását követelő országos fölhördülésre. Emlékszünk, minden eddiginél nagyobb tüntetés szerveződött jóformán órák alatt az ortopéd adónem terve ellen. Bárki találta is ki, vagy nem tudja, hogy mi az internet, netán nem tud internetezni, és ami a legrosszabb, a legborzalmasabb: a határokat nem ismerő, szabad véleménynyilvánítás 21. századi eszközét (és formáját) akarta korlátozni és megadóztatni, hogy ha már betiltani nem lehet, legalább fizessen érte adót a polgár (pl. 27 százalék áfát), hátha elmegy a kedve tőle.

Az országos fölháborodás hatására a kormányfő kénytelen volt lefújni az internetadó-ötletet, és október utolsó péntekén, reggeli rádiószózatában be is jelentette: „Ez az adó ebben a formában nem vezethető be”. A miniszterelnök tehát nyitva hagyta a témát, és arra engedett következtetni, hogy esetleg más formában mégis csak bevezetik. Mondjuk: kattintási adóként… Aztán jó másfél hónappal később (mert a kedélyek nem csitultak) jött brüsszeli emberünk, Deutsch Tamás, és kijelentette: „Az internetadó bevezetésére vonatkozó elképzelés hál’ istennek halott, erről az elképzelésről jót nem tudnék mondani…” – szögezte le a 2014. december 19-i sajtóeseményen a tavasszal kezdődő digitális konzultáció előkészítésével megbízott politikus. Akkor jelentette be Laufer Tamással, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnökével és Soltész Attilával, az Informatika a Társadalomért Egyesület (Infotér) elnökével az oldalán: nemzeti konzultációt rendeznek az internetről. Már a nevét is kitalálták: internetkon.

Szép jelzők és óhajok is elhangoztak: az internet ismerete és a digitális tudás alapvető záloga hazánk gazdasági versenyképességének, továbbá: az internet legyen közmű, amihez minden állampolgár elfogadható áron és jó minőségben hozzáfér.

A három úr abban is egyetértett, hogy az egész lakosságot kell részesíteni a digitális írástudás áldásaiból, meg kell szüntetni a digitális szakadékot, és a kormányzat törekvésének megfelelően 2018 végéig valamennyi magyar háztartás számára alanyi jogon, közműként elérhetővé kell tenni a 30 megabit/mp sebességű, jó minőségű internetet, mégpedig oly módon, hogy lakóhelyén legalább öt vagy még több szolgáltató ajánlatából kiválaszthassa magának a legkifizetődőbbet.

Álomszép elképzelés. De előbb rendezzünk „internetkon”-t. Ebből a célból ma délután újabb sajtóeseményen bejelentetett: megnyílt a www.internetkon.hu, az internetről szóló „nemzeti” (mert milyen lehetne még?) konzultáció portálja, felelős kiadója a miniszterelnökség. A portál fő rovatai: Fogyasztóvédelem, Versenyképesség és innováció, Internet szabadsága (így, névelő nélkül), Netsemlegesség, Szájbarágó (juj!), Hírek, Videók, Blog. A célt meghatározó „vezércikke” a jövő magyar (?) internetéről szóló párbeszédre, nyilvános eszmecserére hív mindenkit.

Mától március 26-ig várják a 14 évesnél idősebb magyar állampolgárok kérdéseit, amelyeket majdan – mintegy húsz kérdésbe sűrítve – az egész társadalom elé tárnak, hogy májustól július végéig válaszoljanak is rá az érdekeltek. A kérdések fő témakörei: fogyasztóvédelem, versenyképesség és innováció, internet-szabadság, netsemlegesség.

Hát, akkor, rajta! Hajrá, nettársadalom, hajrá kérdéscsinálók! Reménykedjünk, hogy a vélemények begyűjtése, elemzése után sem talál ki a kormányzat olyan adóformát, amelyben szó sincs az internetről, mégis a világháló használatának megadóztatását szolgálja.