Két régi raktárépületre építették rá a hipermodern kiegészítést, s így az létesítmény távolról valóban a vízi emlősre emlékeztet. Van, akinek nagyon tetszik, van, akinek kevésbé. Amikor Bagdi Gábor főpolgármester-helyettes ünnepélyes külsőségek között megnyitotta, felidézte az építkezés történetet. Sokáig inkább „partra vetett halnak” lehetett volna nevezni a Bálnát, amely kevés életjelet mutatott.
Már 2010-ben el kellett volna készülnie mai formájában, de kételyek vetődtek föl a beruházás ésszerűségét illetően. Bosszankodás, pereskedés, mérgelődés övezte ezt az időszakot, mert kiderült: nincsenek meg a finanszírozás feltételei, az alvállalkozóknak súlyos összegekkel tartozott a kivitelező, és hitelezési problémák is adódtak.
Úgy látszott, hogy a Bálna a több tucat befejezetlen beruházás sorsára fog jutni, amilyen például a rózsadombi SZOT-üdülő, vagy az Andrássy úti Balett Intézet. Időközben a fővárosi vezetésnek sikerült rendezni a peres ügyek zömét, s le lehetett vonni a közhelyes tanulságot: a közpénzekkel felelősen kell gazdálkodni.
Valaha a párizsiak föl voltak háborodva az Eiffel-tornyon, rondának tartották, és követelték, hogy bontsák le. A Bálnának is akadnak harsány ellenzői, ám könnyen meglehet, az épület új jelképe lesz a magyar fővárosnak. Belülről tágas, akár egy hipermarket, egyelőre azonban még be kell lakni a tereket.
Az Új Budapest Galériának máris sikerült birtokba vennie Budapest új kulturális központját: nagyszabású kiállítás nyílt meg itt Budapesti merítés 2013 címmel. Ugyancsak érdemes megtekinteni a magyar fővárost ábrázoló óriási, fából készült makettet, amelyet lelkesen építettek megalkotói több mint harminc éven át, s most látható először nyilvánosan. S hogy a környezethez is kapcsolódjék a budapesti Bálna, a legalsó, a pinceszinten a Vásárcsarnok régiség- és biopiacának egy része kapott helyet.
További információk a programokról ITT olvashatók.
