A két évig tartott előkészítésnek és rekonstrukciónak köszönhetően az Otto Wagner Hofpavillon ma éppen olyan, mint az átadásakor, 1899-ben: vakítóan fehér homlokzat, sötétzöld nyílászárók, fémdíszítések.

Szintén Otto Wagner eredeti tervei alapján állították helyre a Salon de Suite almazöld szőnyegét, megtisztították a faburkolatokat és tapétákat és néhány eredeti stukkót is feltártak.

A Hofpavillont Ferenc József császár állítólag mindössze kétszer használta, de Otto Wagner ezt csöppet sem bánta, mivel a császári váróteremmel – amely az ő ötlete volt – inkább csak fel akarta hívni magára a császári ház és a nyilvánosság figyelmét.

Otto Wagnert 1894-ben bízták meg a bécsi városi vasút, a Stadtbahn művészi kialakításával, amely nemcsak az építész munkásságának egyik csúcspontja, de állomásépületeivel, hídjaival és viaduktjaival máig meghatározó eleme az osztrák főváros városképének. Ennek részeként készült el 1899-ben a császári udvar váróterme, a hietzingi Hofpavillon, amelyet a közeli schönbrunni kastély barokk stílusához volt kénytelen igazítani az építész.

A monarchia felbomlása után a pavilon sokáig szobrászműhelyként funkcionált, majd 1957-ben bérbe adták a háborúban erősen megrongálódott épületet. Az Osztrák Társadalmi és Gazdasági Múzeum kiállítóhelye lett, 1987-ben pedig a Bécsi Városi Múzeumokhoz ingatlana lett. Az épületet 1987–89 között Adolf Krischanitz vezetésével felújították ugyan, de a 110 év időjárása annyira megtépázta a külsejét, hogy 2011-ben végül bezárták. A 2012-ben kezdődött és most befejeződött restauráció munkatársai végig szorosan együttműködtek az osztrák műemlékvédelmi hivatallal, a felújítás teljes költségét – 1,8 millió eurót – Bécs városa állta.

A felújított Hofpavillont június 21–22-én 10–18 óra között ingyenesen nézheti meg a nagyközönség, ezt követően pedig szombatonként és vasárnaponként látogatható az épület. Minden hónap első vasárnapján továbbra sem kell fizetni a belépésért.  

Otto Wagnerről, a bécsi szecesszió vezető alakjáról azt is tudni illik, hogy ő tervezte az 1869-72 között közadakozásból épült budapesti, Rumbach Sebestyén utcai „kis zsinagógát” is.