Mind gyakoribb jelenség, hogy magán fordítóirodák hiteles fordításokat, vagy erre megtévesztően hasonlító szolgáltatásokat kínálnak ügyfeleiknek. A fordítások hitelesítését és bizonyos hiteles fordítások készítését a jogszabályok kizárólag az állami kézben lévő Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt.-nek (OFFI) teszik lehetővé.
A legsúlyosabb eset, amikor a piaci szereplő hiteles fordításként hirdeti a szolgáltatását, a félrevezetést nem egyszer az OFFI által használthoz hasonló külsőségekkel is ellátva, mint például biztonságinak látszó papír, címer szerepeltetése, záradék készítése. Ezt a jogszabályok szankcionálják, ilyen esetekben, tehát – ha a csalás jogilag is megvalósul és a megtévesztés szándéka bizonyítható – az OFFI igyekszik ügyfeleit jogi lépésekkel is védeni − hívta fel a figyelmet az OFFI üzleti igazgatója.
Magyar László hozzátette, nehezebb ügy, amikor az adott szolgáltatást nem hiteles fordításként, hanem pl. „hivatalos” vagy más, hasonló hangzású néven próbálják értékesíteni. Az ilyen ügyekre nem egyszer akkor derül fény, amikor az adott hivatal, hatóság nem fogadja el az így fordított okiratot. A becsapottaknak a fordítást újra ki kell fizetniük, majd ismét vissza kell menniük a hivatalhoz.
E gyakorlat ellen már nehezebb jogi eszközökkel fellépni, miközben a megtévesztés szándéka ilyenkor is egyértelmű. „Ügyfeleink többsége nem jogász, és nem tanulmányozza át a vonatkozó törvényeket, ez nem is várható tőlük – mondja a szakember. – Hétköznapi, jóhiszemű emberekről, különböző vállalatok alkalmazottairól van szó, akik egy-egy bizonyítványt, anyakönyvi kivonatot vagy más okmányt szeretnének egy eljárásban felhasználni, és a legegyszerűbb megoldást keresik, így könnyen félrevezethetők.”
Magyar Lászlórámutatott: „A lakosság és a cégek körében így keletkező veszteségeket csak becsülni lehet, de megalapozott véleményünk szerint több ezer esetről van szó, a kár elérheti az évi 100 millió forintot. Hangsúlyozom, hogy ez a jelenség elsősorban az ügyfeleknek okoz problémát, hiszen a fordítás előbb-utóbb mindenképpen nálunk köt ki”.
Az OFFI tavalyi árbevétele 1,5 milliárd forint volt, amellyel messze a legnagyobb hazai fordítóiroda, piaci részesedése hazai fordítói piacon meghaladja a 20 százalékot.
A szerk. megjegyzése:
Tekintettel az OFFI-vezető megállapításaira, úgy véltük, hogy a tárgyilagos tájékoztatás céljából meg kell hallgatni a másik felet is. A szakmában elismert, több, mint két évtizeddel ezelőtt alapított magán fordító- és tolmácsiroda vezetője a többi között elmondta:
1. Apontosság kedvéért: hiteles fordítást az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda mellett – tudomásunk szerint – szakképzett fordító és dombornyomású pecséttel rendelkező közjegyző is kiadhatnak együtt, vannak is ilyen házaspárok, illetve lehet ilyen egy és ugyanazon személy is.
2. Ahivatalos fordítás a piacon valóban létező termék, de nem manipulatív szándékkal, hanem mert a különféle hivatalok, szervek is különbséget tesznek hiteles és hivatalos fordítás között. A hiteles fordítás az OFFI-nál lassú és a szakma szerint nagyon drága; ráadásul sokszor semmi szükség rá, ha elég a hivatalos is.
3. Németországban is világosan szétválik a „beglaubigte” és az „offizielle” Übersetzung. Mi is rendszeresen küldünk ki diplomákról, szakképzettséget igazoló dokumentumokról hivatalos, fordítói nyilatkozattal (igazolva, hogy az eredetivel megegyezik, és szakképzett, a szakmáját értő ember fordította) ellátott fordításokat, és ugyanígy elfogadják a születést igazoló vagy halotti bizonyítványt, a házasságlevelek fordítását. A német bíróságok előtt is megállnak az ilyen hivatalos fordítással rendelkező nyilatkozatok.
4. A„hiteles/hivatalos” különbségre előre felhívjuk az ügyfél figyelmét, hogy ne fizessen feleslegesen egy hivatalos fordításért, ha hitelest kérnek, bár az OFFI-nak az elkészült fordítás hitelesítését is vállalnia kellene, de ha a hitelesítéséért úgyis az OFFI-hoz kell fordulni, időt takarít meg, ha eleve oda viszi.
5. Abekérő szerv részéről előzetesen hetven-nyolcvan százalékban azt szokták mondani, hogy elég a hiteles. Erről érdemes megbizonyosodni, mert hiába írja a törvény számos esetben elégnek a hivatalos fordítást, ha a helyi közjegyző, ügyintéző azt mondja, hogy neki (jogszerűtlenül) hiteles kell, és köti az ebet a karóhoz.