„Ha Ön nem üzletember, hanem egyszerűen „csak” ugyanúgy kíváncsi az üzleti élet eseményeire, mint pl. a Marsra szállásra, Leonardo da Vinci titkaira, a számítástechnika csodáira, vagy az állat- és növényvilág meglepő jelenségeire, biztosan nem csalatkozik: rengeteg okos ember és az őket körülvevő csapataik megmutatják, ők hogyan és miként érték el eredményeiket.” Ezzel ajánlja művét az olvasók jóindulatába dr. Bíró Péter, akit a hazai gazdasági életben rengetegen ismernek, főként kiváló marketing-szakembereként, aki azzal a kivételes képességgel is rendelkezik, hogy mindenben megtalálja a derűt.
A tudás és a derű ötvözete érződik a most megjelent könyvben, amely 33 igen sikeres hazai és külföldi márka eredményességének okait boncolgatja.
Természetesen a világ legtekintélyesebb márkájával, a Coca Colával kezdi. Mint írja „A márka ismertsége olyan nemzetközileg is használatos kifejezések ismertségével van versenyben, mit az „ok”, a „hello”. Izgalmas kérdés: mi a több mint százhuszonöt éves cég titka, amikor naponta kell megküzdenie a piaci vezető pozícióért? Nagy valószínűséggel a két versenytárs között az image-háború az igazi terep. A márkák ismertsége között nagy különbség nincs, a márkák elismertsége között azonban van. Köztudottan a nyolcvanas évek óta zajlik már az ún. kólaháború, amelyben a felek egymást közvetlenül támadva, nem is csak kesztyűs kézzel mennek egymásnak… De a kommunikációs stratégia nagyon eltérő. Valószínűleg a Coca Cola találta ki elsőként – talán nem is tudatosan – a „love brand” fogalmát… A Coca Cola racionálisan – ismerjük el – nem szerethető, ezzel szemben a reklámüzenetein keresztül nagyon is könnyen lehetünk rajongóvá, hiszen a Coca Cola a nyár, a vidámság, a barátság, a jókedv, a humor megfogalmazása – kifejeződése… S van-e, aki mindezt nem kedveli?
A másik nagyágyú az IKEA, amely tegezve is tisztel. A céget alapító Ingvar Kamprad a családi legendárium szerint gyermekkorában a Stockholmban olcsón vásárolt gyufát árulta lakhelyén bicikliről, s jutott szép profithoz. Ebben az egyetlen mondatnyi történetben azonban benne van a beszerzés, az értékesítés, a piaci igény, az alkalmazható árak, a vevők kiszolgálásának könyvtárnyi filozófiája… – és már meg is van a magyarázat, mi kell ahhoz, hogy valaki cégbirodalmat építsen.
Nem kevésbé érdekesek a hazai példák sem. A KÜRT történetét vizsgálva Bíró Péter megállapítja: „A Kürti Sándor-féle karizmatikus személyiség mutatja, hogy nem kell feltétlenül mindig, mindenben „A vezetőnek” lenni: a csapatban történő gondolkodás, a lojalitás, a kontribúció megértése, az együttműködési képesség mindenkinek legyen a sajátja, s egy vezető is engedhesse meg önmagának a nem tudás felismerését, a folyamatos építkezést, a kételyekből építkező gondolkodást, és a folyamatos tanulást.”
A családi együttműködés és a minőség fontossága adta az alapokat a Szamos-marcipán sikeréhez. És „a generációk egymásra épülésének ritka példája, ami úgy tűnik, folytatódik a jövőben is.”
A márka és a marketingjelentősége – akár tetszik, akár nem – a kultúra világába is betört. Nemcsak rossz, hanem jó példákkal is. Mint a Katona József Színházé, amelyről Bíró Péter határozottan állítja – és az olvasók is megerősíthetik: „a Katona esetében a minőség van a legnagyobb betűkkel felírva a falakra.” Csakhogy ezen túl még azt is megoldották, hogy „Az előadások legtöbbje „beszédtéma” volt, mindenki ment megnézni az előadásokat, szellemi élményt, vagy – talán helyénvalóbb kifejezéssel élve – valamiféle katarzist keresve. A létrehozott pártolói rendszerbe belépők viszont rendelkeztek egy előnnyel: ők, még a hivatalos jegyárusítás kezdete előtt telefonon rendelhettek jegyeket, ami persze – Budapesten vagyunk – jegyszerzői kalákákat generált.”
Vagyis igaz lehet, amit a szerző az utolsó szó jogán írt: „Sokan nem hiszik, hogy lehet tisztességes üzleti magatartással eredményt elérni, pedig sokkal jellemzőbb oka a kudarcoknak a hazai menedzserhiány és menedzsment ismeretek hiánya.”
(Bíró Péter: Menedzserművészek Művészmenedzserek, T. bálint Kiadó, 2012)
