Példamutató sorozatba kezdett jó pár évvel ezelőtt a Naphegy Kiadó. A karcsú, igényesen illusztrált kötetek a betűkkel éppen, hogy csak barátságot kötő kicsikhez, vagy nagyobbacska gyerekekhez szólnak, s „igaz meséket” tartalmaznak. (Az első a zseniális matematikust, Erdős Pált népszerűsítette, A fiú, aki imádta a matekot címmel.) A napokban jelent meg a könyvesboltokban a sorozat legfrissebb darabja, Tarr Ferenc műve Karikó Katalinról.
Hagyományosan jónak, sőt kivételesen magas színvonalúnak mondható a hazai gyermek- és ifjúsági könyvkiadás. Török Sándor, Kormos István, Csukás István, Lázár Ervin vagy Janikovszky Éva (hogy csak néhányat említsek a remek szerzők közül) magasra tették a mércét. Nem könnyű velük versenyre kelni, ám vannak szép számmal, akik állják a sarat.
Sorozatához a Naphegy Kiadónak olyan szerzőket sikerült megnyernie, akik értenek a gyerekek nyelvén, és szerencsés arányban elegyítik a mesét az ismeretterjesztéssel. A fiú, akit elvarázsolt a zene Bartók Bélát hozza közelebb az ifjú nemzedékhez, A lány, aki a szavakkal varázsolt Szabó Magdával ismerteti meg az olvasót. A további kötetek révén például Kőrösi Csoma Sándorral, a nagy felfedezővel, vagy a csillagász Balázs Júliával köthetünk barátságot.
Nagy a gyanúm, hogy a könyveket beszerző szülők épülésére is válik, ha végiglapozzák ezeket a történeteket. Előfordulhat, hogy nem tudták, vagy nem jegyezték meg az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma nevét. Ő volt A lány, aki orvos akart lenni – a Naphegy-kötet szerzője pedig ugyanaz a Kertész Edina, aki a csillagásznőről, Szabó Magdáról, vagy Kőrösiről, a felfedezőről rajzolt lényegre törő pályaképet dióhéjban.
Remélhetőleg sokan viszik haza gyereküknek a könyvesboltból a sorozat legutóbbi alkotását, Tarr Ferenc munkáját, Szabó-Nyulász Melinda varázslatos illusztrációival.
Karikó Katalin neve ismerősen csenghet a nagyvilág dolgaira nyitott fiatalabbaknak is. Hiszen a magyar kutatónő életútja nagy nyilvánosságot kapott a koronavírus-járvány idején. Számos rangos díjjal tüntették ki az mRNA-alapú vakcina kifejlesztésében játszott vezető szerepéért.
Története valóban mesébe illő. Egy hentes gyermekeként született Kisújszálláson, majd az egyetem elvégzése után Szegeden kezdte kutatói pályáját, ahonnan elbocsátották. Kalandos úton jutott el Amerikába, majd Németországba, és számos kudarc ellenére végig hitt az álmában – abban, hogy segíteni tudja majd embertársait a gyógyulásban. Elhivatottságának hála társaival viszonylag rövid idő alatt sikerült kifejlesztenie az oltóanyagot, amivel meg lehetett fékezni a vírust.
A Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi-díjjal tüntette ki, ám ő a kapott jutalmat fele-fele arányban egykori kisújszállási iskolájának, illetve egy gyerekeket támogató alapítványnak adományozta.
„Volt egyszer egy lány, aki kutató akart lenni, és minden akadályt legyőzve azzá is vált. Neki köszönhetően ma sok millióan ölelhetjük meg újra egymást” – írja Tarr Ferenc a „meséskönyv” utolsó oldalainak egyikén.
E könyvajánló szerzője csak remélni tudja, hogy Karikó Katalin életútjából okulva szép számmal lesznek majd olyan lányok és fiúk, akik hozzá hasonlóan beleszeretnek a biológiába, és állhatatos szorgalommal, makacssággal fogják végezni kutatói munkájukat, és netán megtalálják egy-egy betegség, vagy járvány ellenszerét.