Kulcsár István „Gyilkosság a Magyar Rádióban” című, legújabb kötete a mostani könyvhét egyik, nem is akármilyen meglepetése.

Az Atlantic Press Kiadó gondozásában megjelent kötet bemutatóján, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában megjelentek között többen felbukkantak, akit ebben a két és félszáz oldalas krimiben aktívan szerepeltet a szerző…

Az országosan jól ismert rádióriporter, tévé-kommentátor, a nyomtatott sajtó egyik sokat foglalkoztatott szerzője, író az eddigi könyveinek összes pozitív vonását megcsillogtatja a „Gyilkosság a Magyar Rádióban” című munkájában, miközben egy kötéltáncos ügyességével egyensúlyoz a valóság és a fikció határán. Ismert rádióriporterek konkrét munkakörükben történő szerepeltetése annyira hitelessé teszi a leírt történetet, hogy a dörzsöltebb olvasó is belemegy a „játékba”, hitelt adva annak, hogy a Kádár-rendszer végnapjai közeledtével akár egy hármas gyilkosság is megtörténhetett (volna) a pesti Bródy Sándor utca 5–7. alatt. Jó nevű munkatársak fedezik fel a húsklopfolóval háromnaponta agyonütött kollégáik hulláit a lépcsőfordulókban, miközben a bűncselekmény-sorozat tettese (tettesei?) után nyomozó rendőrök tucatjai – élükön a hímerényektől sem mentes őrnaggyal – sötétben tapogatóznak.

Az MR elnöksége jobb híján semmitmondó gyászjelentésekkel látja el a magyar hírügynökséget, a nyugati média pedig, élén a feltűnően jól informált Szabad Európa Rádióval, elviszi azokat a hallgatókat is, akiket a párt agitprop osztálya éppenséggel meg szeretne tartani. Az országos és a budapesti rendőr-főkapitány, a belügyminiszter meg sürgeti a nyomozás sikerét, sőt – nevesítve – Grósz Károly miniszterelnök is érdeklődést tanúsít, az utóbbi úgy is, mint a Magyar Rádió egykori párttitkára…

A történet bonyolítása, a nyomozás részleteinek igencsak szakszerű leírása módot kínál a szerzőnek arra, hogy bemutassa a sztori helyszínét, a Magyar Rádió épületrendszerét, a padlástól a pincéig. Kulcsár, aki maga is lenyomott több évtizedet itt, szinte fürdik a lehetőségben, amikor saját emlékeit felhasználva feltárja ennek a valaha daliásabb időket is látott komplexumnak a titkait. Kiemelt szerep jut a címünkben felbukkanó Pagodának, a Bródy utcai bejárattal szembeni méretes udvari üvegkalitkának, ahol előbb vagy utóbb mindenkit meg lehetett találni és kávézás közben számos kérdésre feleletet lelni. De még a Szabad Európa informátorának, vagy az egyik áldozat zsebében talált (nyugatnémet!) telefonszám gazdájának felderítése sem visz közelebb a megfejtéshez, holott a szerző jó pár oldalon át csiklandozza velük az olvasó idegeit.

A három áldozat – egy külpolitikai kommentátor, egy csinos riporterlány és egy belpolitikai szerkesztő – között első vizsgálatra semmi kapcsolat sincs, és – eláruljuk – második vizsgálatra sincs. Hogy mégis mi volt az a közös motívum, ami a (húsklopfolókat külföldről behozó) gyilkost gonosz tette elkövetésére ösztönözte – na, ez az, amit ideális krimibe illő módon csak a könyv legvégén árul el a szerző. Közben azonban megismerkedhetünk a nyolcvanas évek második felének magyar világával, ami akkor is hasznos, ha eltekintünk attól, hogy mindezt egy fiktív, ám profin megírt rémdráma olvasása közben, jókat borzongva (és olykor csendeseket derülve) kapjuk meg Kulcsár Istvántól.

* * *

Kulcsár István az Atlantic Press Kiadónál megjelent „Gyilkosság a Magyar Rádióban” című könyvét szombaton, június10-én délután négy órától dedikálja a pesti Vörösmarty téren, a 142-es pavilonban.