(Írta: Somfai Péter/klubradio.hu) Churchill szerint kétféle hazugság van: a szemtelen hazugság és a statisztika.

„Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok” – idézhetném itt az elhíresült mondást, amit sokáig Churchillnek tulajdonítottak, bár mára kiderült, hogy ennek a fele sem igaz. Pontosabban: legfeljebb csak a fele. Mert nem az angol miniszterelnök, hanem a második világháború idején Hitler propagandaminisztere a hiteles forrás. Göbbels azzal próbált jó pontokat szerezni főnökénél, hogy utasította a német lapokat: az angol sajtót és Churchillt állítsák be hazugnak, amiért hamis számokat közölnek a német bombázásokról.

A mondás másik fele a valóság: Churchill tényleg mondott valami hasonlót. Azt, hogy szerinte kétféle hazugság van: a szemtelen hazugság és a statisztika.

A hét végén hozta nyilvánosságra a Központi Statisztikai Hivatal a legfrissebb számokat, amik szerint az árak a tizedik hónapban már csak 9,9 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel ezelőtt. A „független” elemzők e szám hallatán kicsit vakargatták a fejük búbját, mert októberre jó esetben is legfeljebb 10,2-10,3 százalékos inflációt tartottak reálisnak, de az ilyen jó hírnek illett örülni.

Magyarországon, aki elmúlt már negyvenéves, az aligha lepődik meg a fura statisztikai bejelentéseken. A rendszerváltozás előtt is időről időre kiálltak a sajtó elé a párt és a kormány illetékesei, akik büszkén sorolták, mi, mennyivel lett olcsóbb a boltokban. De az utca embere csak hallgatott és számolt. Pontosan tudta, hogy ha a húspultnál nem kapott olcsóbb karajt, vagy pörköltnek valót, akkor biztosan azért estek hivatalosan az árak, mert olcsóbbak lettek a traktorok.

A KSH most azt állítja, hogy 12 hónap alatt az élelmiszerek ára mindössze 10,4 százalékkal emelkedett. Ha a statisztikusok mondják, biztosan így van, bár ezt a saját a számaik is cáfolni látszanak. Szerintük például a cukor 54,4 százalékkal, a csokoládé, a kakaó és az alkoholmentes üdítők majd’ 24 százalékkal, a büféáruk (ki tudja, mi tartozik ide?) 22 százalékkal drágultak. Jóval többet fizettünk a tűzifáért, a palackos gázért, az üzemanyagok ára 30,2 százalékkal nőtt, literje az idén már közel járt a 700 forinthoz. A szolgáltatások 13,2 százalékkal drágultak, az autópálya-használat, a parkolás díja több mint 20 százalékkal emelkedett, és akkor még nem említettem sem a múzeumi belépőket, sem a szeszes italokat, hogy a zöldségek és gyümölcsök horror áráról ne is szóljak.

Kellett alacsonyabb árakat is bemutatni. A KSH szerint ilyen a margarin meg a sajt, ami nagyjából 4 (!) százalékkal kerül kevesebbe. Elmentem a boltba, megnéztem. Egy doboz Flóra margarin 994 forint, a Trappista sajt kilója 2999 forint, ez a legolcsóbb. Mindkettő fél éve is ennyibe került. A kimutatás szerint a háztartási energia árának 16,1 százalékos „drasztikus csökkenése” javította az infláció mérlegét. E szerint a vezetékes gázért 33,5 (!), az elektromos energiáért 3,4 százalékkal kell kevesebbet fizetni. Lehet, hogy lemaradtam róla, de nem olvastam, nem hallottam, hogy Gulyás miniszter zengő fanfárok kíséretében bejelentette volna a lassan másfél éve bevezetett brutálisan megemelt, büntető tarifákkal megspékelt gáz- és elektromosáram-díj mérséklését. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az emberek kevesebbet, vagy egyáltalán nem fűtöttek, inkább dideregtek otthon, nehogy a számlájuk átcsússzék a büntető árak kategóriájába.

Lehet, hogy most is valami más van a KSH „érdekes” számai mögött.  A híradásokból azt olvastam ki, hogy a Karmelitában szeme sem rebbent senkinek a váratlanul kedvező számok hallatán. Miért lepődött volna meg bárki a kormány asztalánál, hiszen akik ott ülnek, azoknak illik pontosan emlékezni arra, hogy a „főnök” már két éve nyomatékosan „megkérte” Matolcsy György jegybankelnököt és utasította Varga Mihály pénzügyminisztert, hogy 2023 végére szorítsák egy számjegyűre az éves pénzromlás mértékét.

Nemcsak a Karmelitában, hanem a NER ilyen-olyan hivatalaiban is mindenki pontosan tudja, hogy ezeknek a „kéréseknek” nagyon nehéz ellenállni. Korábban elég figyelmeztetés volt, hogy amikor a meteorológusok augusztus 20-ára kiadtak egy téves időjárás-jelentést, és emiatt el kellett halasztani a „példátlanul látványosra” ígért tűzijátékot, másnap már csomagolhatott is az igazgatóság.

Szóval, ha Orbán Viktor azt „kérte”, hogy az év végére legyen az infláció egyszámjegyű, akkor a KSH-ban is érdemes elgondolkodni ezen a kérésen. A 9,9 százalék (még ha két számból áll is) végül is egy számjegyűnek számít.

(A szerk. megj.:

Értelmetlen lenne a kételkedés pontosságáról és körültekintéséről ismert Somfai kolléga szavaiban. Igaza van – most is. Már csak azért is, mert (idézet a Népszavából): „…Az Eurostat augusztusra az EU-ban a tavalyi hasonló időszakhoz képest átlagosan 14 százalékos élelmiszerár-emelkedést regisztrált, míg Magyarországon két és félszeres, 34 százalékos volt a drágulás, messze lehagyva a régiós szomszédok átlag 15-20 százalékos adatát is. Még szembeötlőbb a különbség, ha a 2015-i adatokat vesszük viszonyítási alapul. Míg az EU-ban átlagban augusztusra 27 százalékkal drágultak meg az élelmiszerek 2015-höz képest, addig Magyarországon 70-nel, amivel messze uniós csúcstartók vagyunk, mögöttünk mindössze 50 százalékos drágulással Litvánia, Bulgária, Lett- és Észtország következik, míg a visegrádi térség országai és Románia is eddig megúszták az EU-átlag 25-30 százalék közötti élelmiszerár-növekedéssel… A sokkolónak leírható magyar kenyérár-robbanás egyedülálló az EU-ban, még a második helyezett Bulgáriában is „mindössze” 78 százalékkal emelkedett az ár a 2015-i szinthez képest, ráadásul az uniós statisztikából az is kiderül, hogy a drágulás üteme is nálunk volt a leggyorsabb. Az EU-ban átlagosan 18 százalékkal drágult a kenyér a nyár végén az előző év azonos időszakához képest, nálunk júniusban 40, júliusban 50, augusztusban pedig már 65 százalékkal kellett többet fizetni a tavalyi hasonló időszakokhoz képest ezért az alap-élelmiszerért.” – És folytathatnánk.

Persze, lehet, hogy azok, akik a kormányzat részéről a valóságnak ellentmondó (tehát hamis!) tájékoztatást adják, fele áron kapják a kenyeret a boltban (netán házhoz viszik nekik, mint kedvenc pártlapjukat) ám Kovácsék, akik négy gyereket nevelnek Markotabödögén, vagy özv. Nagy Jánosné kisnyugdíjas Lickóvadamosban az „eredeti áron”, kilóját 1040 forintért. Senkit meg ne tévesszen: nem fehérkalács-kenyérről van szó!) És ugyanez a helyzet a „gazdagnak kikiáltott” Győrben is, ahol a Penny („a filléres”) 539 Ft-ért ad fél kiló rozskenyeret, 389 Ft-ért blokkolja a kristálycukrot. Vagy a környéket (meg Budapestet és még számos helységet) kenyérrel ellátó Lipóti pékségnél 550 Ft fél kiló kovászos-burgonyás kenyér és 125 Ft a 75 grammos kifli. – Tessék csak számolni! Hol itt az inflációcsökkenés?! Ráadásul, ugye, nem csupán kenyérrel él az ember! Félő, hogy a statisztikusok a karmelita utasítására/parancsára számolnak.