A közép-kelet-európai (KKE-) térség gazdaságait azonban nem kötelezik arra az eurozóna országait sújtó kötvénypiaci fejlemények. Számításunk szerint az éllovas szerepét továbbra is Lengyelország tölti be, nyomában Szlovákiával, a Cseh Köztársasággal és a lemaradó Magyarországgal. A térség azonban nem függetlenítheti magát az utóbbi időben a „szuverén adósságválság“ szinonimájaként emlegetett eurozóna fejleményeitől, de az eurozóna recessziójának mértékétől függően a legnagyobb vesztes vagy nyertes Szlovákia lehet.

A lengyel gazdaság a múlt évben Európa többi részéhez képest csodálatosan teljesített, és arra számítunk, hogy 2012-ben folytatja a jó teljesítményt, mert az erős belső kereslet legyőzi az eurozóna válságának a külkereskedelem csillapodásán keresztül begyűrűződő hatásait, noha ezen a gyenge zloty valamelyest enyhíthet. A gazdaság sínen van, afelé tart, hogy mintegy 4%-os növekedést könyveljen el a 2011-i szorgalom után, 2012-ben pedig várakozásaink szerint egészséges, 2,5%-os mértékben bővül a GDP, ami jócskán meghaladja az eurozónára jelzett –0,5 százalékot. Az infláció emelkedett tavaly a gazdasági tevékenység és egyéb ideiglenesen ható, és azóta már lecsengett tényezők miatt (pl. energiaárak). A fogyasztói árak 2011-ben több mint 4 százalékkal emelkedtek, de az ideiglenes tényezők hatásának gyengülése és a gazdasági növekedés mérséklődése miatt 2012-ben kisebb, 3 százalékos áremelkedésre számítunk. A lengyel kormány elsősorban nyilván Európa gazdasági visszaesésével és azzal foglalkozik, hogy amennyire lehet, elkerülje a bajt. Ezért meggyőződésünk szerint a kormány a költségvetést illetően körültekintésről tesz tanúbizonyságot, a kiadásokat visszafogja és megzabolázza a költségvetési hiányt. Ezért a magánszektor feladata, hogy a jövőben a gazdaság szekerét húzza, és a növekedés ütemét az eurozóna válsága ellenére is megfelelő szinten tartsa. Bár véleményünk szerint egyértelmű, hogy Lengyelország teljesít a legjobban, az ország munkaerőpiaca gyenge, a munkanélküliség magas, és az idén várhatóan eléri a 12,5%-ot.

Lengyelországgal ellentétben Magyarország a globális válságot követően alacsony növekedési ütemmel küszködött, és bár a növekedés 2011-ben valamelyest tempósabban alakult, a 2008-i csúcstól mintegy 5 százalékkal elmarad. Továbbra is bátortalan, 1 százaléknyi idei növekedéssel számolunk, bár a kormány igyekszik a kötvénypiacokat meggyőzni arról, hogy a háza táján képes rendet teremteni, ám a lassuló export visszahúzza a gazdaságot. Az elsősorban svájci frankban eladósodott magyar háztartások gondjai között továbbra is első helyen áll az erős CHF, ami korlátozza a belső keresletet. Az infláció a gyenge gazdasági teljesítmény ellenére magas, a fogyasztói árak tavaly és 2012-ben egyaránt mintegy 4%-os, azaz a jegybanki 3%-os célnál magasabb emelkedést mutathatnak. Bár a nyersanyagokkal kapcsolatos ármegrázkódtatások hatása 2012-re várhatóan elül, az adóemelések, így az áfa növekedésének hatása érvényesül, és 2012-ben az infláció meghatározó tényezője lesz. A kormány az IMF-fel 2010 közepén keletkezett viszály óta viaskodik a nemzetközi piacokkal, ami az IMF-től és az EU-tól felvett hitelek korai lezárásával járt. Bár Magyarország képes még egy ideig kitartani, az új hitelek felvételének elmaradása hosszabb távon tetemes kockázatot hordoz, miközben a kormány a nemzetközi véleményekre kevés tekintettel folytatja belpolitikáját.

A Cseh Köztársaság jobb helyzetben találja ugyan magát az év elején, mint Magyarország, de a lengyel növekedési ütemhez hasonlóval nem dicsekedhet. A 2009-i 4,1%-os visszaesés után a gazdaság 2010-ben 2,4%-os, 2011-ben pedig várhatóan 2%-os növekedést ért el, de a GDP 2008. évi csúcsértékétől 1 százalékkal elmarad. Nem meglepő, hogy az eurozóna szuverén adósságválsága és a recesszió 2012-ben a Cseh Köztársaságban is útját állja a növekedésnek, mert a monetáris unió a cseh áruk legnagyobb importőre, emellett azonban a növekedés ellen hat a belpolitikában a fiskális óvatosság, mert a kormány igyekszik a hiányt a GDP 3%-a alá szorítani. Az infláció 2011-ben egy cseppet erősödve, csak valamivel maradt 2% alatt, és erre az évre előrejelzésünk szerint a fiskális konszolidációtól langyos belföldi kereslet dacára akár a 2,5%-ot is elérheti, mert az áfa-emelés hatása végiggyűrűzik az árakon, és az energiaárak is tovább emelkednek. A felpuhuló hazai gazdaság nehéz helyzetbe hozta a munkaerőpiacot, ahol a munkanélküliségi ráta az egy évvel korábbi 7,3%-ról a várakozásoknak megfelelően 8,5%-ra emelkedett. Arra számítunk, hogy a munkanélküliség a makrogazdasági fundamentumok gyengülése mellett 2012-ben is magas marad, és csupán 8 százalékra módosul. A közép-kelet-európai térség több valutájához hasonlóan a korona is küszködött az euróval, mert a fizetőeszközök iránti keresletet lehűtötte az a vélekedés, hogy az eurozóna a szomszédos országokat megfertőzheti. Ugyanakkor a korona nem értékelődött le annyira, mint a több KKE-valuta, például a zloty vagy a forint, így a külkereskedelem romlását ellensúlyozó hatással nem lehet számolni.

A szlovák gazdaság az európai országokat sem kímélő világgazdasági válság hatásaként 2009-ben 4,9%-kal esett vissza, majd 2010/11-ben hamar talpra állt, 7,5 százalékos GDP-növekedést produkált, és mostanra, Magyarországgal és a Cseh Köztársasággal ellentétben túllépte a 2008-i csúcsot. A szlovákok előnyt kovácsoltak gazdaságuk nyitottságából, és a globális kereskedelmi recessziót követő erőteljes emelkedéséből, de ami néhány évig előnyt jelentett, 2012-ben a szlovák gazdaság ellen fordulhat, ahogy az eurozóna szuverén válsága az övezet gazdaságát a recesszió felé sodorja. Az idén tehát a növekedés elég meredek lassulására számítunk: a ráta a tavalyi 3-ról 1,5% eshet vissza. Ez az előrejelzés persze magában hordozza annak a kockázatát, hogy mi fog történni az eurozónában, ahol az idén 0,5 százalékos visszaesést várunk. A fogyasztói árak 2011-ben az előző évi csupán 1 százalékos emelkedés után 4 százalékkal gyarapodtak főként a gazdasági tevékenység, az adók és az energia ára miatt. A tevékenység idei lassulása és az energiaárak lökéshullámának elcsitulása folytán arra számítunk, hogy az infláció a korábbi szint felére, 2 százalékra esik vissza. Magyarországgal, Lengyelországgal és a Cseh Köztársasággal ellentétben Szlovákia az eurozóna tagja, ezért a szlovák fizetőeszköz a többi kelet-európai valutához képest erősödött, ami a külkereskedelemből származó növekedésnek gátat vet, a folyó fizetési mérleg hiányát tovább növeli, és a munkanélküliséget is feljebb, 13,5%-ig kényszeríti, ami nagyon messze esik a recesszió előtt 2008 közepén mért 7,5%-os alacsony szinttől.

A „tökéletes vihar” alapján kidolgozott forgatókönyvünk miatt a KKE-devizákat általában gyengébbnek látjuk, a forgatókönyv ugyanis abból indul ki, hogy Európa súlyos kihívás előtt áll, és a KKE-régió sem kerülheti el a járulékos veszteségeket. Az összes ország, de különösen Magyarország érzékeny az ezzel kapcsolatosan kialakuló kockázatkerülésre, amely Lengyelországot és a Cseh Köztársaságot érinti legkevésbé. Egy másik érzékeny pont Európa és különösen Németország gazdasági lassulása, mert a cseh és a német gazdaság üzleti ciklusa erősen korrelál, s bár a cseh gazdaság sok tekintetben masszívnak látszik, a gazdasági ciklus külső változásainak hatása alól nem függetlenítheti magát.

Az euro/lengyel zloty 4,75-ös vagy azt csekély mértében meghaladó szinten tetőzhet a következő negyedévekben, majd ismét hanyatlásnak indul. Az euro/forint bármilyen irányt vehet, de a fenti forgatókönyvhöz hasonlóan akár 340–350-ig is ugorhat az árfolyam mielőtt a kormány úrrá lehet a helyzeten, és megfékezi a kockázatokat Az euro/cseh korona ugyanebben az időszakban 2,65-2,70 körül járhat.