Ha Orbán Viktor lett volna Varga Judit férje, akkor biztosan ő lehetett volna az első női miniszterelnök. Ezt mondta Orbán a minap egy rendezvényen – nyilván viccesen. Tudjuk viszont, hogy ezzel szemben nemhogy kormányfő, még miniszter sem maradhatott Varga Judit, mert Orbán – nem viccből – kirúgta. Ebből persze az is következhet, hogy amennyiben ő lett volna a férj, s ezáltal a felesége a miniszterelnök, akkor nem kellett volna aláírnia egy pedofíliáért elítélt bűnözőt támogató másik bűnöző kegyelmi kérvényét. Azt ugyanis az igazságügyi miniszternek kellett ellenjegyezni, ezért Varga Judit bukott Novák Katalinnal együtt.
Ebből arra is lehet következtetni, hogy Orbán maga az isten, aki életet vagy halált oszt, büntet vagy felemel, mikor, kit, miért lát arra érdemesnek. Mert nyilván azért nem lett Varga Judit kormányfő, mert nem Orbán volt a férje.
Hát így megy ez, a logika, az észszerűség, a valóság olyan szerencsésen kerüli el Orbán Viktort – avagy ő maga kerüli el ezeket a fránya földi dolgokat –, hogy büntetlenül azt mond, amit csak akar. E Varga Juditot maga mellé vizionáló beszédében azt is megemlítette, hogy Áder János barátját próbálta már rávenni, vállalja el a miniszterelnöki posztot, hogy ő, az isten kissé hátrébb léphessen, pihenőt tartson.
És az ég nem szakadt le, de nyilván csak azért, mert maga Orbán-isten tartja azt is, nemdebár? Jut eszembe, a régi Rómában Domitianus császár legnagyobb gondja az volt, hogy a zsidók a maguk istenét előbbre tartották nála, a császárnál, holott a római törvények szerint ő a legfőbb isten. Lett is ennek a nyakasságnak ára, szegény zsidók elég sokáig bolyonghattak hazátlanul a nagyvilágban.
No de, vissza Orbánhoz, aki császár és isten a maga módján, és ezt immár csaknem tizenöt éve így tartják maguk a NER hűséges szolgái is. Az égieknek azonban olykor mégis meggyűlik a baja a földi dolgokkal, például most, hogy a közelgő nagy népi megmérettetésről sejteni lehet, ez az isten is megbukhat.
Egyszóval valamit tenni kell, hogy ez ne isteni, hanem valamilyen köznapi, egyszerű ember által is elfogadható vagy felfogható bukás legyen. Beszélni kell tehát róla, és Orbán el is kezdett beszélni. Vajon kifarolhat-e a szégyenből, a felelősségből, hogy esetleg a jövő évi választásokat elbukó rendszerének akkor már ne első, hanem szerény, pihengető háttérembere – bocsánat, akarom mondani istensége legyen. Érdekes mondatok jöhetnek még a következő hónapokban arról, miként lehet majd sikerként megmagyarázni egy sikertelen választást.
Mert egy istenség még erre a bűvészmutatványra is képes.
