A két országban a rendszerváltás után a baloldal fokozatosan lejáratta magát. Jobboldali ellenfelei azt gyanították, hogy a magánosítás leginkább a nómenklatúrát szolgálta, a munkások ugyanakkor úgy érezték, hogy feltételezett képviselőik cserbenhagyták őket. A sorozatos korrupciós botrányok csak súlyosbították a helyzetet. És a liberálisok sem tudtak sokat változtatni azon, hogy itt alapvetőn mélyen konzervatív társadalmakról van szó. A következmény az lett, hogy teljesen más a politikai színtér, mint a Nyugaton. A nagy pártok a magyaroknál és a lengyeleknél is a jobboldalon vannak és a rasszista Jobbiknál, illetve Jog és Igazságosságnál kötött ki az átalakulás rengeteg vesztese, aki egyébként az igazi szociáldemokrácia természetes támasza lett volna. 

A két országban azonban nem teljesen azonosan zajlottak a fejlemények. Orbán koppintja a szélsőjobbot, a PiS számára viszont erős vetélytárs az előző kormánypárt. Ugyanakkor mindkét ország olyan mérgező ideológiai kotyvalékot kínál, ami a két háború közti Európára emlékeztet: így ötvöződhet a kommunizmus- és kapitalizmusellenesség, amit a keresztény értékekre épülő elképesztően intoleráns nacionalizmus igazol. Az határozza meg azután, hogy ki az igazi magyar vagy lengyel.

Nehéz attól az érzéstől szabadulni, hogy Közép-Európa visszafelé éli meg 1989-et. Új tekintélyelvű Internacionálé alakul ki. Mind Orbán, mind Kaczynski tanult korábbi hibáiból. Leginkább persze azt, hogy nem elégedhetnek meg a kulturkampffal. Hatalmukba kell keríteniük az olyan intézményeket is, mint az igazságszolgáltatás és a média. És nagyon gyorsan kell lépniük, hogy megszilárdíthassák azt, amit Orbán most már nyíltan illiberális államként reklámoz. Gátlásai egyiküknek sincsenek, jóllehet mindenkit megtévesztettek ígéreteikkel. 

Az uniót illetően azonban fontos eltérés Kaczynski stratégiája és Orbán pávatánca között, hogy a menekültválságig a magyar vezető soha nem bírálta közvetlenül Németországot. Túlságosan is jól tudta, hogy a kereszténydemokraták a vezető erőt adják az Európai Néppártban, amely védte Magyarországot az EU bírálatával szemben. Ezzel szemben Varsó igyekezett úgy beállítani, hogy a brüsszeli kifogások mögött Berlin áll.

A gond azonban az, hogy az uniónak nincsenek eszközei a „kultúraharcosokkal” szemben. A jelen helyzetben a szankciók szorgalmazása olyan hatást keltene, mintha a közösség kioktatná a tagokat a demokráciáról. De Lengyelország még nem veszett el. Kaczynskinak nincs kétharmada, így nem tudja tetszése szerint bütykölni az alkotmányt, és nem tudja megvédeni magát a vádakkal szemben, hogy ti. törvénytelen az illiberális állam. Viszont a lengyelek talán túlzottan is bíznak a civil mozgalom erejében.

Brüsszel remélheti, hogy a dolgok maguktól is rendbe jönnek Lengyelországban, de hozzányúlhat a támogatásokhoz is. Magyarországon ezek az utalások a GDP 6%-ára rúgnak, és úgy működnek, mint az arab autokráciák számára az olaj. Egyrészt segítségükkel munkát lehet adni egy ezreknek a beruházásoknál, de ennél sokkal fontosabb, hogy a hatalom bebetonozására szét lehet osztani a cimborák között.

De miért fizetne az unió olyanoknak, akik meggyengítik az EU-t, hogy kormányon maradhassanak? – kérdi Jan-Werner Müller a  New York Review of Books-ban megjelent eszmefuttatásában.

A Reuters hírügynökség úgy értesült, hogy hétfő csúcsértekezletükön a visegrádi államok embert és más segítséget ajánlanak fel, hogy Macedónia le tudja zárni a görög határt, bár emiatt nagy számban rekedhetnek menekültek Görögországban. Az unió pénteken arra figyelmeztette Athént, hogy felfüggeszthetik schengeni tagságát, miután tavaly több százezren jutottak be területére Törökországon át. EU-illetékesek emellett arra számítanak, hogy igen szigorú ellenőrzést léptetnek életbe a görögökkel határos államok a Balkánon. A jelentés megjegyzi, hogy sok európai vezető és emberi jogi szervezet elítélte a magyar kerítést, mégis teret nyert a gondolat, hogy a szegény Macedónia helyett Görögországban tartsák az érkező tömeget, amíg így vagy úgy, el nem dől a sorsa. Ám mivel az EU nem adhat támogatást a szkopjei kormánynak, itt juthatnak szerephez a V4-ek, ami egy brüsszeli diplomata szerint politikailag is fontos, mert újra bekapcsolódnának a migrációval kapcsolatos közös erőfeszítésekbe. 

A The Daily Telegraph úgy tudja, hogy a kelet-európai uniós tagállamok megmakacsolták magukat, ezért a brit kormányfő nehéz helyzetbe került, mármint hogy lényegesen korlátozni tudja a szociális juttatásokat a szigetországban dolgozó vendégmunkások számára. A másik oldal ugyanis azt akarja, hogy a britek ne négy, hanem csupán egy évre korlátozhassák a szóban forgó kedvezményeket. Ezért azután kemény küzdelem várható a jövő csütörtöki EU-csúcson, ahol elvileg dönteni akarnak a brit tagság feltételeinek módosításáról. A V4-ek idáig annyi engedményt harcoltak ki, hogy az első évben nem járna semmilyen kedvezmény, ám utána fokozatosan emelnék a mértékét, és ily módon négy év után érné el a teljes szintet…