A Wall Street Journal Orbán Viktor tusványosi beszéde alapján úgy látja: a kormányfő fokozatosan lefaragta a fékeket és ellensúlyokat, telerakta híveivel a bíróságokat és más, független intézményeket, átpolitizálta a jegybankot, államosította a magán nyugdíj-pénztárakat, ugyanakkor eltiltotta a sajtót a „kiegyensúlyozatlan tájékoztatástól”. Ezzel párhuzamosan ment végbe a kifejezetten neonáci Jobbik felemelkedése, amelynek gusztustalan politikáját a Fidesz gyakran elősegítette és felerősítette, ahelyett, hogy szembeszállt volna azzal… 


A Washington Post „A putyinizmus megerősödése” címmel közöl kommentártOrbán Viktor illiberális víziójáról… Új rendszert, új értékeket vezet be, amihez a legjobb példát a putyini Oroszország kínálja, amely ugyanakkor más államokban is visszhangra talál… Orbán lépései azt mutatják, hogy a szerephez a modellt az orosz államfőtől vette át.

Olyasmit valósított meg, amit a putyinizmus egyik változatának lehet nevezni. Az orosz vezető úgy indult, hogy integrálja országát a világba, jó kapcsolatokra törekedett a Nyugattal. Idővel azonban elnyomó rendszert alakított ki, hogy fenntartsa hatalmát. A 2011-i választások előtt azután rájött, hogy ha győzni akar a választásokon, akkor nemcsak nyers erőre, hanem a hatalom ideológiájára is szüksége van. A szisztéma fő eleme a nacionalizmus, a vallás, a társadalmi konzervativizmus, az államkapitalizmus és a kormányzati uralom a médiában…

Orbán ezt a mintát követte: aláásta az igazságszolgáltatás függetlenségét, korlátozta az egyéni alapjogokat, nacionalista kifejezéseket vezetett be az etnikai magyarok kapcsán, és szájkosarat tett a médiára. Az ellenőrzés módszerei gyakran kifinomultabbak, mint a szokásos cenzúra. Lásd a reklámadót, amely a jelek szerint főleg az RTL Klubot célozza meg. Akadnak persze mások is a világban, akik átvették a putyinizmus alapelemeit, ilyen pl. a török Erdogan. Sok európai szélsőjobbos vezér, Le Pen, Wilders, de még a brit Nigel Farage is, nyíltan bámulattal tekintenek az orosz politikusra és arra, amit képvisel. A putyinizmus sikere nagyban függ attól, hogy mennyire eredményes az elnök és az általa vezetett Oroszország. Ha nyer Ukrajnában, és Kijev esetleg kénytelen pitizni Moszkvánál, akkor győztesnek tűnik majd. Ha viszont Ukrajna az orosz érdekszférán kívül folytatja és az orosz gazdaság tovább gyengül, akkor Putyin egy szép napon azt láthatja, hogy egy teljesen elszigetelt szibériai olajállam feje. 

„Gyűlölet – emlékezés helyett” – címmel idézi fel a Der Spiegel német hetilap, hogy öt éve zárult Magyarországon a romák elleni gyilkosságsorozat. Ám sokan a legszívesebben megfeledkeznének a jobboldali erőszakos akciókról, a választási kampányban a politikusok saját céljaikra használják fel az idegenekkel szembeni gyűlöletet…

Jean-Claude Junckerre olyan probléma várhat, amely igazából még fel sem mérhető teljes politikai nagyságában. Arról van szó, hogy Orbán Viktor elvetette a nyugati, liberális értékeket, ugyanakkor az oroszokat, a kínaiakat és a törököket nevezte meg követendő példaként – mutat rá vezércikkében a Wiener Zeitung. Majd így folytatja: senki sem tudja, hogy a Fidesz miért tagja továbbra is az Európai Néppártnak, amely éppen az említett értékeket képviseli. De lehet, hogy a fiatal demokraták kilépnek az EPP-ből. Azonban nem ez a fő gond. Magyarország az EU-hoz tartozik, és már tavaly Európa-szerte sokan a homlokukat ráncolták, amikor a magyarok olyan alkotmánymódosításokat hagytak jóvá, amelyek gúnyt űztek a szabad, demokratikus társadalomból. A kisebb változtatások láttán az unió úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Ám most ennek vége. Brüsszel egyértelműen fellép Oroszország ellen, viszont kérdés, miként jár el Magyarországgal szemben, amely továbbra is nacionalista programot valósít meg…

A teljes mai lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!