A Jászai Mari-díjas Mikó István a zenés műfaj specialistája. Számos (nem csak) zenés darabban szerepelt, a többi 
között a La Mancha lovagjában, a Sztárcsinálókban, a Notre-Dame-i toronyőrben, Az operaház fantomjában. A kutya testamentuma, A Mirandolina, az  Örültek a fedélzeten zeneszerzője, és rendezte a Chicagót, valamint a Van, aki forrón szereti-t. Legnagyobb sikere a Mindhalálig Beatles, amely Forgács Péterrel, Győri Péterrel és Incze Józseffel a 250. előadásig jutott az Arizona Színházban, 1993-ban megkapta a Magyar Rádió Emerton-díját.

A The BlackBirds hét év óta játssza kitűnően a gombafejűek dalait. Dobos László (gitár, ének), Derecskei Zsolt (billentyűs hangszerek, gitár, ének), Békei István (basszusgitár, ének) és Hoffmann György (dob ének) hazai koncertjei mellett fellépett nyugat-európai országokban, Kanadában is; az együttes 2007 óta vendége a világ legnagyobb Beatles-fesztiváljának Liverpoolban. Mikó Istvánt kérdezem: 

– A Mindhalálig Beatles folytatása lenne a Bolond a hegytetőn? 

– Semmiképpen. A Mindhalálig Beatles színdarab volt, 1988-ban mutattuk be kollégáimmal, barátaimmal, akikkel azóta is játszunk Beatlest, ha hívnak. Az a darab már a múlté. A Bolond a hegytetőn színpadi játék, nem 
hagyományos színdarab, jogi bonyodalmakat okozna egy Beatles-darab bemutatása. Mi színészként kezdtünk  
muzsikálni, a fiúk kitűnő zenészek, és ez az első megmérettetésük prózában.     

 – Hogyan kerültek kapcsolatba?

– Megkerestek, felléptem  a klubjukban, nagyon jól éreztem magam. Láttam, hogy a közönség is szereti őket. Beszélgettünk egy színpadi produkció létrehozásáról. Márton András (KFT) Yesterday című könyvéből indultunk ki, amelyben minden fontos dal fordítása benne van. Olyanokat válogattam, amelyekben nem az I Love You, meg ilyesmi a téma. A Beatlesnek vannak olyan nótái is, amelyeknek abszurd a szövege. Ezek adják az előadás szövegkörnyezetét. Egy bohóc „vezeti” a nézőket a múltban, a fantázia birodalmában. Ezt én játszom. Közben rájöttem, jó lenne énekelni a fiúkkal, kedvet csináltak hozzá.         

– Milyen színészi feladatot kaptak a zenészek? 

– Végig muzsikálnak, dialógusokat alakítanak ki egymással, szóba elegyednek a közönséggel. A párbeszédek a 
Beatles dalszövegei nyomán készülnek, az érthetőség kedvéért néhány kisegítő mondattal. A dalszövegekhez nem 
nyúltam. Partnerünk egy próbababa, „akivel” a fiúk és én „beszélgetünk”. A zenészek másképpen szólalnak meg 
prózában. A próbákon lazítom, bíztatom őket, hogy minél többet adjanak. Egyre jobban megnyílnak egymás előtt, előttem és remélem, a közönség előtt is.      

 – A Beatles későbbi dalait használták fel?

– A Magical Mystery Tour, a Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band dalai adják a darab gerincét, de vannak régebbiek is.       

– Várható olyan házibuli-hangulat, mint a Mindhalálig Beatlesben? 

– Itt másról van szó. Több a líra, a furcsaság. Harminc dalt eljátszani egy este nagy teljesítmény. Nagyjából úgyhangzanak, mintha a Beatlest hallanám.       

– Van reális esély a folytatásra?

– Azért csináltuk. A terméket akkor veszik meg, ha kész. Ha csak mi beszélünk róla, nagyon nehezen lesz vevő. A bemutató után megkereshetnek bennünket színházak, művelődési házak képviselői.  

– Kollégái a Mindhalálig Beatlesből mit szóltak? 

– Győri Péter, akivel egy színházban játszom, tud róla, Forgács Péternek is említettem, Incze Józseffel nem vagyunk napi kapcsolatban.       

– A Mindhalálig Beatles 250-szer ment, de 500 előadásról is hallani…

– A koncertekkel együtt, bizony, annyi, még akkor is, ha azok nem teljes darabok. Jóval kevesebb dalt játszunk, mint a BlackBirds. Az ő repertoárjukból három koncertünk lenne.        

– Miért nincs hírverése a darabnak?

– Nevezhetnénk ezt főpróbának, nem akartuk előre a mellünket verni, bízunk benne, hogy jó lesz. Amikor bemutattuk a Mindhalálig Beatlest, nem tudhattuk, hogy a közönség nem fütyül-e ki bennünket.  

  
A BlackBirds tagjai közül Derecskei Zsolt beismerte: tartott a színészkedéstől. „Örültünk a kihívásnak. Amikor megláttam az első forgatókönyvet, és lezajlottak az első olvasópróbák, picit megrettentem. Mikó István türelmes velünk, sok instrukciót kapunk tőle. Nekünk két hónapunk van olyasmire, amit ő évtizedek alatt elsajátított. Az 1967 utáni Beatles-dalokat, amelyeket beválogattunk, művészet megszólaltatni. Egy négytagú zenekarnak mindenképpen az, mondjuk a Day In The Life…” 

Dobos László magyar szakot végzett, ebben a formájában még nem találkozott a színházzal. „Nem vagyok színészkedő alkat, tetszik viszont, hogy kipróbálhatom magam” – magyarázza. Örül a későbbi Beatles-daloknak. „Más dalokat kellett megtanulnunk. A Beatlesnek ez a korszaka bonyolultabb, de hangsúlyozom: mindent élőben, technikai trükkök nélkül játszunk. Zsolt szintetizátora segít reprodukálni a nagyzenekari hangzást, az érdekesebb hangszereket”. Hoffmann György is a kihívást említi. Lesz, amikor előjövök a dob mögül… Nekem a Beatles minden korszaka a szívem csücske ugyan, 1966-tól valóban izgalmassá vált a gombafejűek zenéje. Mikó István jól válogatott” – összegez. Békei István szűkszavú: nehéz a feladat, de nem megvalósíthatatlan.