Milliókat ér a nyelves munkatárs

Holott idegen nyelv(ek)en jól beszélő munkatárs szó szerint akár százmilliókat érhet – ha engedik szerepelni. Cégek tucatjai között talán egy, ha akad, amelyiknél több nyelven beszélő munkatárs dolgozik. Pedig egy-egy poliglott, kellő helyen és beosztásban dolgozó alkalmazott hatalmasra képes tágítani a vállalat üzleti horizontját, akár százmilliós megrendelések kulcsembere lehet – számolt be tapasztalatairól Besenyei István, a Laurel Cégcsoport tulajdonos-ügyvezetője. 

Lomb Kató.

A magyar Lomb Kató (született: Szilárd Katalin, Pécs, 1909. február 8.–Budapest, 2003. június 9.) tolmács, fordító, a világ első szinkrontolmácsainak egyike, összesen tizenhat nyelvvel keresett pénzt (angol, bolgár, dán, francia, héber, japán, kínai, latin, lengyel,német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák, ukrán). E nyelveket javarészt önerejéből, autodidaktaként tanulta meg.

Nagyon kevesen vannak, akiknek a szeme sem rebben, ha idegen nyelven kell tárgyalni, üzletet kötni. Nem az angol nyelvvizsgával rendelkező, ám pusztán „hunglish-t” beszélőkre kell gondolni, hanem azokra, akik könnyedén, szellemesen és a magyarral egyenértékűen képesek más nyelveken megszólalni.

Az ilyesmi még angolul is ritka, többnyire azokra jellemző, akik hosszabb időt töltöttek idegen nyelvterületen, vagy ott jártak iskolába, egyetemre.

„A Laurelnél jó ideje előnyben részesítjük a felvételnél azokat, akik képesek tényleg jól kommunikálni a külföldi ügyféllel, mert a tapasztalat az, hogy szakmailag bárki fejleszthető, de felnőtt fejjel már senki sem tanul meg igazán jól egy nyelvet. A Laurelnél az idegen nyelvet jól beszélők már sok külföldi céggel teremtettek kiváló kapcsolatokat. Persze, minden dolgozónk beszél valamilyen szinten angolul, ahogy az egy informatikai cégnél alapkövetelmény. De például a francia, német és orosz nyelvterületre már külön embert küldünk” − mondta el a vezető.

Ahhoz azonban, hogy egy munkatárs különleges képességét kiaknázhassák, meg kell teremteni számára a lehetőséget, „be kell dobni a nagyvízbe”. Egyfelől minden érintettnek tudnia kell róla, hogy X vagy Y kolléga valamely nyelven nagyon jól beszél, másfelől keresni kell azokat a lehetőségeket, piacokat és eseményeket, ahol az adott nyelvtudás kihasználható. Az a fesztelenség, közvetlenség, kulturális ismeret, ami az anyanyelvi szintű idegennyelv-tudással jár, hatalmas versenyelőny, bizalmat kelt a tárgyalófélben, gyorsabban nyitja meg a kapukat az együttműködések előtt.

„Nemcsak mi, magyarok érezzük magunkat ugyanis feszélyezve, ha akadozik a kommunikáció. Egy francia, orosz, vagy bármilyen ügyfélnek is könnyebb, ha nem kell saját, esetleg szintén tört angolságára hagyatkoznia. Természetes, hogy kivel keresi majd a következő találkozás lehetőségét” − mutatott rá Besenyei István.